Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

Az biztos, hogy nem tökéletességet, pedig sokan azt hiszik. Az apró egyenetlenségek, megoldásra, csiszolásra váró dolgok mind kellenek ahhoz, hogy ne ragadjunk meg egy szinten vagy épp ahhoz, hogy a tapasztalatainkat hasznosítani tudjuk. Ugyancsak sokan gondolják azt, hogy a harmónia, az egyensúly állandó stresszmentességet jelent. A stressz Selye János óta tudjuk, hogy állandó szereplő az életünkben, de az is, hogy létezik disressz (negatív stressz) és eustressz is (pozitív stressz) – és ami igazán fontos az az, hogy a belső viharjainkkal hogyan küzdünk meg és hogyan redukáljuk, pihenjük ki adott esetben. A belső lelki nyugalom úgy gondolom két dologból fakad: először is minél inkább önazonosak vagyunk, vagyis kifejezhetjük magunkat, felvállalhatjuk és ezt környezetünk pozitívan fogadja, támogatja, elfogadja. A másik nagyon fontos rész a minket körülvevő környezet, ahol jól érezzük magunkat és ahol elegendő kihívás, pozitív visszajelzés, szeretet, vagy ha szükséges segítség vesz minket körbe. Ezek hullámzó helyzetek és rendszerek, de ha harmónia, belső lelki béke van bennünk akkor elmondható, hogy jó élmény a részük lenni általában. Szintén fontos, hogy mi miként látjuk a világot és az embereket, a belső szűrőnk, gondolataink és viszonyulásunk nagy része a gyermekkorból fakad, benne vannak a későbbi tapasztalatink és élményeink is. A traumák, az elhanyagolás, a bántás, megalázás vagy hasonló helyzetek arra tanítanak, hogy egyfajta félelem-világot lássunk, ha azt éreztették, hogy nem vagyunk elegek, akkor folyamatos harcban leszünk a világgal – itt feldolgozatlan, megoldatlan traumákról van szó, amik mintha egy szemüveget tennének a fejünkre, eltorzítva a valóságot.

Lehetséges-e, hogy az élet valamennyi területén rend van bennünk?

Lehetséges, de ezt ne úgy képzeljük el, hogy mindig minden működik, szép, jó és kellemes. A fejlődés folyamatos, ami fájdalommal veszteségekkel jár (néha nagyon pozitív értelemben is). A rend az egy állomás, ahonnan tovább indulunk idővel és az életterületek (pl. munka, család, barátok, célok, hobbik) rendje eltolódik. Ilyen lehet egy gyermek születése vagy egy gyászolással teli fázis is.

Meg egyáltalán, kinek mit jelent a belső rend, harmónia?

Az életünk különféle területei eltérő módon lehetnek fontosak. Van, aki hivatásnak éli meg a munkáját és őszintén érdekli, fejlődik benne, vagy épp másoknak is segít általa. Van, akinek a család vagy épp az emberi kapcsolatok az a terület, ahol legjobban megtalálja magát. Mivel a belső rend, harmónia nem egy állandó dolog, amit ha elérünk akkor megmarad, mindez az életkor vagy az érettség, a célok tekintetében változhat. Ahogy az is, hogy az egyik rész nagyobb terheltsége miatt az egyensúly vagy a fontossági sorrend átalakul. A harmóniára jó úgy tekinteni, hogy az egy pillanatnyi, vagy rövid ideig tartó állapot. Talán hasznosabb elégedettséget nézni, ugyanis a pozitív pszichológia is belátta, hogy egy sikeres, jó élet két mércéje a boldogság és az elégedettség mértéke. Ez a két fogalom nem ugyanaz. Kell hozzá egy pillanatnyi állapotra vonatkozó önmegfigyelés (boldog vagyok? miért nem? miért igen?) és egy visszatekintés is, ami éveket, évtizedeket néz (elégedett vagyok az életemmel? az alakulásával, az irányával, az eddig történtekkel?). A változás felborítja azegyensúlyokat, de hatalmas lehetőségek is rejlenek benne, hiszen új dolgokat ismerhetünk meg, új kihívásokat győzhetünk le és segítségével beragadt helyzetekből is kiléphetünk.

Miért fontos nekünk a rend?

Az egyetemen egy tanárom mondta egyszer, hogy az emberek úgy gondolják, a renddel nincsen már semmi dolguk, mert akkor maguktól működnek a dolgok. Ez pedig azért tévedés, mert a rendet fenn is kell tudni tartani, ápolni kell, valamint tudni kell felismerni, ami legalább ilyen fontos! A rend, ahogy a szimmetria megnyugtatólag hat ránk, evolúciós gyökerei is vannak annak, hogy vonzódunk a szimmetriához – nyugtató, ellazító hatású ezt látnunk vagy megtapasztalnunk és ez a természetben, egy műalkotásban ugyanígy hat ránk, mintha azt vizsgálnánk, valakinek a két arcfele mennyire hasonlít tökéletesen a másik feléhez. A rend azonban azt is jelezheti, hogy elértünk egy pontot vagy egy fontos lépcsőfokot megléptünk. Gondoljunk bele a rendrakásba, takarításba, amikor végig nézünk a szobán ahol vagyunk és jobban érezzük magunkat. Tudjuk, hogy pár nap és kezdhetjük újra, nem maradandó, amit elértünk, de jól érezzük magunkat az eredménnyel, megnyugtat, hogy egy időre tisztább, rendezettebb a környezetünk. Ugyanez igaz a lélekre is, a súlyok, terhek letevésére vagy egy minket visszahúzó, vagy régóta kísérő helyzet megoldására. Tudjuk, hogy nem lett hirtelen tökéletes az életünk, de egy súllyal, gonddal vagy nyomasztó problémával kevesebb és több mozgásterünk, energiánk marad a többire, ami fontos hozadéka a lelki munkának. Egy biztos: rajtunk is múlik és megéri ebbe az irányba lépnünk – hiszen egy jó kísérővel, csak terheket veszíthetünk.

Komoly problémát jelent, ha a gyerekek, fiatalok a hirtelen jött szabadidőt és otthonlétet úgy értékelik, hogy mostantól korlátlanul netezhetnek, játszhatnak online vagy merülhetnek el a digitális eszközök képernyőiben. Egy karantén vagy önkéntes bezártság szintúgy fegyelmet kíván, ahogy a szokásos mindennapok során is megvan a ritmusa az életünknek. A munka, a tanulás, a kikapcsolódás, a szociális kapcsolataink és az énidőnk is helyet kap a napok, hetek sorában. De úgy tűnik, a gyerek mindezt online találja meg és semmi más nem érdekli.

Ha a jól megszokott rend felborul az sok szempontból megnehezíti azt, hogy a szokásos eszközökhöz, megoldásokhoz nyúljunk. Néhány új szabály, határ is szükséges lehet, ahogy az is, hogy sokat beszélgessünk a rendkívüli helyzetről. Hiszen ahogyan egy végtelennek tűnő nyári szünet, úgy a hetekig elhúzódó kényszerszünet is próbára tesz mindannyiunkat.

  • Értsük meg, hogy a szociális élet és a kikapcsolódás, pihenés színtere is lehet az online világ.
  • Ha több stressz ér minket akkor egyfajta öngyógyításként egyre többet nyúlunk azokhoz a módszerekhez, amik eddig segítettek – ez a gyerekünkre is igaz lehet.
  • A túlzott használat sokszor jelez a teljesítményben vagy szociális kapcsolatokban létező zavart – azok kompenzációjára alakul ki válaszként.
  • A tiltás csak súlyos esetekben javasolt, a legtöbb helyzet normális mederbe terelhető kommunikációval és a szabályok megbeszélésével.

Szülőként fontos, hogy az otthoni keretek stabilak és határozottak legyenek. Ebbe beleérjük az okoseszközöket és az online időt érintő szabályokat is. Minél kisebb a gyerek, annál inkább szüksége van egy megszokott napirendre és arra, hogy az ebből való kitörési kísérleteire határozott választ kapjon. A tiltás lehetőleg végszükség esetére fenntartott lehetőség legyen, mivel a teljes elzárás gyakran több bajt okoz mint hasznot, ráadásul a gyerek-szülő kapcsolatot is megronthatja. A következmények felvázolása (pl. Ha lefekvés után becsempészed a telefonod a szobádba 1 hétig nem kapod vissza.) szintén nagyon fontos, és emellett ezek betartása is, a következetesség jegyében.

Az otthoni szabályok vonatkozhatnak a közös étkezésekre, a kültéri családi programokra, és az esti lefekvésre is. Több kutatás is bebizonyította már, hogy lefekvés előtt a képernyő kék fénye elkezdi gátolni az alváshoz szükséges melatonin termelődését, és ezáltal az elalvás időpontja egyre inkább kijjebb csúszik és az alvásminőség is romlik. Hasonlóan élénkítő vagy épp felzaklató hatása van a videojátékoknak is, ami főleg a kisgyerekeket érinti súlyosabban. A WHO a 2019-es év közepe felé adott ki először nyilatkozatot (angolul és magyarul) arról, hogy mennyi képernyőidő megfelelő az 5 éves vagy annál fiatalabb gyerekek számára. Az idősebbekre, a serdülőkre más vonatkozik, de esetükben is elmondható, hogy a kiskamaszoknak (11-13) sem ajánlott a napi 2 óránál több képernyő idő, kamaszoknál pedig a 2 óra, hétvégén esetleg a 3 óra a felső javasolt határ. Emellett sok egyéb elfoglaltságot kell biztosítani számukra, érdeklődésüknek megfelelően (sport, szakkör, hobbi, művészet, stb.).

Az egyensúlyra törekvés, valamint az online és offline élet harmonikus együttese nagyon sok ártó hatástól és véglettől megóvhatja a családunkat. Érdemes mielőbb átgondolni, az alábbi felsorolásból mi az ami segíteni tud nekünk a harmónia kialakításában és megőrzésében:

  • Legyenek átlátható és stabil keretek az online időt, videojátékokat, okoseszközhasználatot érintő kérdésekben.
  • A szülő a kereteket önmaga is tartsa be, mutasson példát.
  • A szülők képezzenek egységet ebben a kérdésben (is), mert az engedékenység vagy a másik által meghúzott határok félresöprése a gyereknek árt leginkább.
  • A szabályok megszegése következményekkel jár és itt a következetesség azért is fontos, mert különben minden ide vonatkozó határ esetlegessé, viszonylagossá válik.
  • A büntetés belátható és kiszámítható legyen és ezt tisztán. érthetően kommunikáljuk.
  • Lehet közös digitális házirendet kialakítani, amibe a gyereknek is van beleszólása, életkorának megfelelően.
  • Az alvásra való felkészülés és a közös családi étkezések, programok kapjanak kiemelt figyelmet.
  • Számítsunk rá és készüljünk fel arra, hogy a könyörgés, zsarolás, alkudozás, szeretetmegvonás útján és sok egyéb módon igyekszik a gyerek az akaratát érvényesíteni majd, főként, ha az eddigiektől eltérő szabályokat, határokat hozunk hirtelen.
  • A gyerek agressziója, dühkitörése (legyen fizikai vagy verbális) komoly következményekkel járjon, érezze tettei súlyát, de legyen lehetősége megérteni mi történt és megbánni, jóvá tenni is.
  • Fontos, hogy ne a gyerek diktáljon otthon – az ő érzelem és vágyközpontú gondolkodása alkalmatlan erre, és még az idősebb serdülők sem képesek hosszú távon, a következményeket felnőtt szinten kezelni.
  • Ha szükséges kérjük ki az iskola és más szülők segítségét, de szakemberhez is fordulhatunk kérdéseinkkel, dilemmáinkkal, elakadásainkkal.

A karantén, a koronavírusról érkező hírek sok szempontból nyugtalanná tehetnek minket. Az sem jó érzés, ha korlátozva vannak a szabadidős programok, vagy adott esetben az is, hogy kivel, mikor találkozhatunk. Az új helyzet nem csak új megoldásokat jelent, de azt is, hogy a korábbiak esetleg nem úgy működnek, ahogy elvárnánk tőlük. Akinek egy csendes zugra van szüksége, az biztosan nem örül, ha most mindenki otthon van egész nap. Ha abból töltekeztünk, hogy sokféle elintéznivaló és program várt minket változatos társasággal tölthettük az időnket, akkor a bezártság börtönnek tűnhet.

Egy dolgot azonban fontos tisztázni: Teljesen normális, ha krízis idején szomorú, ideges, ijedt vagy ingerült vagy!

Ijesztő hírek és kétségbeesés helyett

Azonban számos eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy megpróbáltatás helyett önismereti lehetőségként, a határaink újradefiniálásaként tekintsünk a jelenlegi helyzetre – a most megszerzett tapasztalat és tudás akár más helyzetekben (pl. repülőtéren hosszas várakozáskor) is hasznunkra válhat.

  • Tájékozódjunk, de hiteles és hivatalos forrásokból. A WHO honlapja és a kórházak, járóbeteg ellátást biztosító intézmények térképe is ilyen.
  • A rémhíreket, túlzásnak tűnő posztokat, féligazságokkal dobálózó bulvárt kerüljük el és a hamis információkkal kapcsolatban is vértezzük fel kritikai gondolkodásunkat.
  • Ne terjesszünk légből kapott híreket, ne keltsünk pánikot és a feszültségünket se online hozzászólásokban vezessük le!
  • Korlátozzuk a médiafogyasztásunkat és a közösségi oldalak látogatását is, ha azt érezzük túlterhel minket. Ha beszélgetnénk, azt közeli barátokkal, ismerősökkel tegyük és egymás megnyugtatása, egy kis humor becsempészése legyen a cél. A panaszkodás és a másik riogatása sokat árthat, ha lehet kerüljük.
  • Az evés, az elegendő alvás, a mozgás és a szeretteinkkel való kapcsolattartás kapjon kiemelt figyelmet.

Segít a pszichológia

Előfordul, hogy tehetetlennek érezzük magunkat. Ha problémaink adódnak a feszültség kezelésével, a szorongással vagy a negatív gondolatokkal, vannak könnyen elsajátítható készségek, amikkel az öngondoskodás útjára léphetünk és fejleszthetjük magunkat.

  • A higiéniai előírásokat és javaslatokat lehetőségeinkhez mérten tartsuk be. A fertőtlenítés, az otthon maradás, a tömegközlekedés, a másokkal való kontakt minimalizálása mind hasznos lehet abban, hogy a tehetetlenség helyett azt érezzük igenis tehetünk valamit magunkért és szeretteinkért.

A gondolatainkkal, érzéseinkkel való megküzdésben is nagyon sok módszer, lehetőség áll a rendelkezésünkre, ezek elsajátítása, gyakorlása, esetleg másokkal való megosztása is sokat jelenthet.

  • Idézzük fel, hogy stressz, krízis vagy probléma esetén milyen erőforrásainkat, készségeinket használtuk a megoldására és arra, hogy jobban érezzük magunkat. Jó eséllyel voltunk már hasonló helyzetben és sokat tanulhattunk belőle, a tapasztalatoknak most is hasznát láthatjuk.
  • A katasztrofális kimeneteleken vagy körülményeken („Meghal az egész családom!”, „Elfogy az élelmiszer!”) való gondolkodás beszűkítik a gondolkodásunkat. Az átkeretezés egy sokkal reálisabb és beláthatóbb helyzetfelismerést jelent (Mit tehetek a megelőzésért? Mit mond a statisztika? – Elővigyázatos vagyok, nagyon sokan enyhe tünetekkel kapják csak el a vírust.)
  • A negatív gondolatokat igyekezzünk pozitív hozadékkal kibővíteni. („Az otthonmaradás és a sok elmaradt program frusztráló és dühítő.” – Az otthonmaradás és a kontakt elkerülése engem, a családom és másokat is megvéd.)
  • A mozgás, a sport nagyon jó a feszültség levezetésére de az endorfin (boldogsághormon) termelése is segít lelki és testi egészségünk megőrzésében. Ha tömegközlekedés helyett sétálunk, az nem csak hasznos, de értékes erőforrás is lehet.
  • Légzéstechnikák, a relaxációs módszerek, meditáció remek eszközök, melyekkel a szorongást, a félelmeket csökkenthetjük.
  • A személyes találkozó helyett online vagy telefonon tartsuk a kapcsolatot szeretteinkkel, barátainkkal – esetleg beszélgessünk megoldásokról és arról is, ki milyen pozitív, segítő szokásokkal, rutinokkal kísérletezik.
  • Használhatjuk a gondolatstop módszert is – ha észleljük, hogy negatív vagy rossz kimenetelű irányba indulnak gondolataink, egy egyszerű STOP! paranccsal állítsuk meg ezt a folyamatot és keretezzük át
  • Használjuk a 4 másodperces légzéstechnikát: Számoljunk el magunkban (minden szakasznál!) 4-ig miközben egyenletes és folyamatos tempóban belélegzünk. Ezután 4 másodpercig tartsuk benn a levegőt. 4 másodpercig lélegezzünk ki a belégzés tempójában és intenzitásával. 4 másodpercig ne vegyünk levegőt, majd a ciklus újraindul 4 másodperc belégzéssel. Ezt 5 vagy 6 másodperces blokkokban is csinálhatjuk, ha úgy jobban esik. Előnye, hogy fókuszálja a figyelmünket, az egyenletesség nyugtató hatással van ránk és lecsillapítja a száguldozó gondolatokat is.
  • A légzéstechnikában vizuális segítőként és a fókusz fenntartásában nagyon sokat segíthet a Calm nevű ingyenesen is elérhető meditációs applikáció légzés funkciója is.

Az összefogás, az egymásra figyelés és a tolerancia, tapintat időszaka is ez. Sokan félnek, mi magunk is megijedhetünk, aggódhatunk. Azonban sok téren tehetünk magunkért és másokért is. Elterjedt az a kedves kezdeményezés is, ahol idősebb, vagy mozgásukban korlátozott szomszédoknak, közelben lakóknak a fiatalabbak, kevésbé veszélyeztetett csoportba tartozó lakók, szomszédok vásárolnak be. Ebből is látszik, hogy a megoldásokban mennyi erőforrás és empátia rejtőzhet. Egymásra vagyunk utalva csoportként de társadalomként is ezért lehetőségként is tekinthetünk egy vészhelyzetre. Ha pedig elvonultak a viharfelhők a fejünk fölül, büszkén mesélhetjük majd, mennyit tanultunk magunkról és egymásról egy ilyen emberpróbáló időszak alatt is.

Beleugrani, tervezni, költözni. Sok szempontból helyt kell állnunk egy idegen országban is. Lehet fel is adjuk végül?

“Olyan jól tudsz angolul, és még útlevél sem kell. Miért nem próbálod meg?” – hallottam többször is a kérdést. Tényleg, miért ne? Ahogy lassan befészkelte magát a lehetőség a fejembe, úgy lépett át a fantázia a valóságba. Időnként meglehetősen lassú és gyötrelmes lépésekkel. Mert egy országokat átszelő költözést azért nem úgy vezényel le az ember, hogy bepakolja a hátizsákját, aztán irány a reptér.

Nehéz elindulni?

Biztonsági játékosként elkezdtem érdeklődni, hogy mégis mi az, ami jól jön, ha átugrom a kontinens egyik részéről a másikra. Hosszú listát találtam: lehetőleg várjon munka, egy lakás/szoba, barátok, akik az alapokban segíteni tudnak. Legyen nálam pénz is, egy jó önéletrajz, jogosítvány, útlevél – mert ki tudja. Ha pedig eltekintünk a nagybőröndtől, akkor jó, ha vannak elképzeléseim, céljaim, kapcsolataim és egy tervem. Most leírva is soknak tűnik ez, pedig már évekkel a hátam mögött van az egész. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy aki tudatosan készül (mint én), és kevésbé jellemző rá, hogy fejest ugorjon az ismeretlenbe (nagyon nem én), az először azt se tudja, hová kapjon.

Gyűjtögetni kezdtem az információt. Beszélgetések, honlapok, adatlapok, különféle „jó, ha tudod” listák és konkrétumok. És ez még csak az előkészítő fázis volt, ahol pénzösszegekkel, lakbér árakkal, elérhető munkákkal igyekszik az ember zsonglőrködni. Emellett kezdi lezárni az itthoni dolgait, és összepakolni mindazt – fejben és csomagban – amit magával visz. Szerencsésnek éreztem magam, mert egy kedves baráti házaspár várt, akik nélkül könnyen lehet, el sem indulok. A kezdeti ijedtség és elveszettség érzése létező fogalom, átéltem, és egyfajta miniatűr halálfélelemhez tudnám hasonlítani. Mint a születés élménye, hogy a „régi világ” megszűnt, az új világban pedig az első lépések következnek. Idegen terepen, idegen tájakon.

Kész szerencse, hogy nagyrészt értem, mit beszélnek és kérdeznek!

A megérkezés

Az ügyintézés azonnal ott van a megérkezést következő napokban. Ha albérletről van szó, ha egy bankszámláról, ott már az új szabályok szerint kell játszani. Telefonszám is kell, biztosítási szám, és bejárni a környéket, hogy mi hol van. Menetrendeket és térképet böngészni izgalmas lehet egy kirándulás vagy nyaralás alkalmával is, de itt merőben más élmény. Az első napok elintéznivalói mellett még ott vannak a lakótársak is, akikkel ismételten szerencsém volt. Na jó, nagyrészt. Ha egymáshoz közel lakik több ember, mindig van valaki, aki dobogva jár a lépcsőkön, vagy nem mosogat el maga után egyszer sem. Vagy esetleg éjjel egykor jut eszébe ételt melegíteni és tévézni. A tanulság az, hogy sok mindent meg lehet emberi hangon is beszélni a másikkal, kevés a valóban rosszindulatú ember, de a szokásaink és a határaink nagyon eltérőek lehetnek. Ebben a gondolatban van már egy adag nosztalgia is, mert időnként nagyon dühítő volt átélni és megélni ezt a másságot.

Keressünk munkát!

Amikor már szilárd talajt éreztem a lábam alatt, és a bürokrácia köreit is sikerrel vettem, elérkezett a következő lépcsőfok. Keressünk munkát! Persze, aki előre készül (mint én), az körbekérdez, hátha tud valaki, valamit. A jó hír az volt, hogy az egyik régvolt osztálytársam nem is lakott olyan messze, és olyan helyen dolgozott, ahová elmondása szerint mindig kerestek új embereket. Vagyis szinte mindig. A szinte szó pedig ott nyert értelmet, amikor a repülőút előtt megérkezett az az e-mail, ami közölte velem a maga nyers stílusában: most egy ideig nem vesznek fel új embereket, de azért sok szerencsét neked és üdv Angliában! Ebben az az igazán ijesztő, hogy megjelent előttem a kép, amint elfogy a magammal hozott pénz, és végül nem sikerül olyan munkát találni, amiből fenntartom magam. Rákészültem a biztosra, és kihúzta a lábam alól a szőnyeget az élet.

Lehet, hogy a sors nagyon bízott bennem, nekem akkor több kétségem volt még ezzel kapcsolatban. És ez is nagy tanulsága az ilyen utazásoknak. Olyan képességeket vagy akadályokat találunk, amik megoldása után sokkal kisebbnek tűnik sok hasonló helyzet. Lett munkám, több is, és elkezdhettem ismerkedni a munkatársakkal, tanulhattam az ottani szabályokat, módszereket és a mindennapi rutinokat. Ehhez hozzájöttek a heti rutinok, a bevásárlás, a főzés és a többi. A körforgás egyedül a szociális élet tekintetében nem akart megmoccanni. Még jó, hogy van internet! A kultúrsokk és a magány ellen a már említett házaspár segítsége és társasága, valamint az itthoniakkal való beszélgetések voltak a gyógyír. Egy ideig. Az idegenség érzése viszont nem csökkent, és míg szakmailag ajtók nyíltak, legbelül egyre jobban bezárult valami.


A vég és a kezdet

Nem volt könnyű belátni, hogy nem érzem jól magam, a sikerek és a jövő kecsegtető lehetőségei mellett sem. Valami másra vágytam, de az nem ott volt. A hazautazás fura kettős érzés volt, hiszen az ismerős közeg megnyugtatott, de menekülésnek tűnt, feladásnak a visszatérés. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy a külföldi élmények milyen sokat fejlesztettek rajtam. Referenciák, élmények, legyőzött akadályok egész sorát kaptam a hátizsákomba. Ismeretlen városból egy másik, ismeretlen országba átrepülni? Most már nem okoz problémát. Sokféle származású és életkorú emberrel beszélgetni idegen nyelven? Itt is megálltam a helyem. Beugrani egy tapasztaltabb kollégát helyettesíteni? Túléltem, sőt, sokat tanultam belőle. Vagyis minden helyzet, ahol féltem, vagy ahol szívesen elmenekültem volna, fejlődni segített.

Amikor elérkezett a döntés, akkor újra utaztam, és tervezni kezdtem. Mire vágyom, mit szeretnék megvalósítani? És ami lehet a legfontosabb: miben érzem jól magam? A kérdésekre mindannyiunknak megvan a válaszunk. Ha nem is azonnal, de elkezdhetjük keresni.

Apró lépésekkel, ugrásokkal, de találjuk meg a helyünket a világban. Ha valami, ez biztosan megéri a fáradtságot!


A képek forrása: wallpapershome.com, pinterest.com. topzine.cz