A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, a párkapcsolat, vagy a szexualitás témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Mániás Progresszió

Mániás progresszió

Rendhagyó, interaktív előadások a digitális pszichológia és a mindennapok összefonódásáról - A-tól a Z generációig és tovább.

Az esemény a bevezető előadás után a közönséget is bevonó interaktív együtt gondolkodás jegyében zajlik tovább. A részvevők kérdezhetnek, elmesélhetik történeteitek, ütköztethetik eltérő nézőpontjaikat. Együtt találunk válaszokat.

Tovább

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Szexualitással és Párkapcsolattal kapcsolatos, vagy a Digitális világ okozta problémákra és a róluk alkotott véleményemre? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim neked szólnak.

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasól egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad mégjobban!

A munkamánia szó gyakran hangzik el dicséretként, jó tulajdonságként, hiszen ki ne vágyna arra, hogy fontosnak tartsák, vagy olyan alkalmazottra, aki a céget napi 16 órában viszi a hátán? A válasz egyszerű: a családja, a barátai és azok, akik – a munkán kívül is – számítanak rá. Ha nem érkezik segítség, a munkamánia végül felőröl mindent. Azt is, aki ebben él és azokat is, akik vele élnek.

A munkamánia olyan állapot, amelyben a munka minden mást felülír, háttérbe szorítja a magánéletet, a társas kapcsolatokat, és az egyetlen olyan tevékenységgé válik, amely értelmet adhat az életnek. Ferenczi Sándor, a neves pszichoanalitikus már az 1920-as években említést tesz az úgynevezett vasárnapi neurózisról, ami rosszullétet, fejfájást, rosszkedvet jelentett azoknál, akik hétvégén nem tudtak mit kezdeni magukkal, ha nem dolgozhattak. Wayne Oates volt az, aki a ’70-es években megfigyelte, hogy az alkoholizmus sokban hasonlít a munkától való függőséghez, és így alkotta meg a workaholic (munkalkoholista) szót is a jelenség leírására.

A japán „karoshi” szó azt jelenti, hogy valaki halálra dolgozza magát. Ennek van egyfajta pozitív kicsengése is az országban, de több mint 1000 haláleset történik évente a jelenség égisze alatt. Egy holland kutatás alapján a dolgozók mintegy 3%-a nem képes még a szabadidejében sem pihenni, egy norvég tanulmány szerint pedig a lakosság mintegy 8%-a szenvedhet munkamániában.

Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, főként a versenyszektor és a multinacionális vállalatok jellemzője az a mentalitás, amely szerint ha valaki rengeteg időt tölt munkával, sosincs szabadideje, a pihenésre nem is gondol, az sikeres, fontos ember, és mindig szükség van a jelenlétére, munkájára.

Sajnálatos módon ez a munkamánia definíciója és tünetegyüttese is lehetne egyben. Nem szabad azonban összetéveszteni a túlmunkával, ami egyfajta erőfeszítésről és egy cél eléréséről szól. A technikai vívmányok, kutatások, nagy projektek mind megkövetelték a velük töltött órák százait, azonban itt konkrét céllal és konkrét időtartamig zajlott mindez. Közben az ezen dolgozóknak a pihenés is eszükbe jutott, és tudatában voltak, hogy időlegesen, de elhanyagolják életük más területeit. A munkával való megszállottság viszont mindent felülír, ott nincs helye sem a belátásnak, sem a pihenésnek.

Bármi is töltse ki az életünket, ha extrém módon túlzásba visszük, ráadásul hosszú ideig, annak súlyos következményei lesznek. A munkamánia szervi tünetei között a leggyakoribbak a mellkasi fájdalom, fejfájás, fáradtság, emésztési zavarok, a gyomorfekély és a szív- és érrendszeri megbetegedések. A neve kialakulásához híven a túlzott alkoholfogyasztás is gyakori kísérő. Viselkedésbeli tünetek közül az indulatkitörések, feledékenység, türelmetlenség, álmatlanság, nyugtalanság, koncentrációs problémák gyakoriak.

A hangulatváltozások, az érzelmi sivárság és a kikapcsolódásra való képtelenség is olyan jelzések, amelyek – a korábban említett tünetek mellett – összeomláshoz és az egészség súlyos leromlásához vezethetnek.

A munka, az ezzel kapcsolatos teendők és feladatok egyeduralma nemcsak az egyént, de a környezetét is kínozza. A szociális kapcsolatok, beleértve a barátságokat és a családi kapcsolatokat súlyos törést szenvednek, hiszen ahogy a velük töltött minőségi idő csökken, a különféle programokban, fontos eseményeken való részvétel is egyre inkább elmarad. A pihenésre való képtelenség az esetleges közös időtöltést is megmérgezi, hiszen a kikapcsolódás és az egymásra figyelés helyett a feszültség és az elégtelenség érzése válik uralkodóvá.

Mi van a hátterében?

A munkamánia kialakulásának hátterében sokszor találkozni alacsony önértékeléssel. A gyermekkorból fakadó sérülés a felnőttkorra is megmarad, és a munka válik az értékesség és a hasznosság – az elfogadás – szinonimájává. A bántalmazó, abúzust megélő családok gyerekei felnőve igyekeznek mindent az irányításuk alá vonni, kiszámíthatóvá tenni, és mindenhol jelen lenni, egyfajta védő, kontrolláló funkciója van ilyenkor a munkának. Akiknél pedig gyerekkorukban túl magasra tették a mércét, akik sosem voltak elég jók, elérhetetlen dolgokat vártak el tőlük, ráadásul dicséret és elismerés nélkül, azoknál a bizonyítási és megfelelési vágy dolgozik, számukra semmi sem elég vagy elég jó.

A probléma azzal kezdődik, hogy a munkamániás nem veszi komolyan a tüneteit, ráadásul sok munkahely még támogatja, példaként is állítja őt. A munka nagyon is komoly, felnőtt dolog, és a minél több, annál jobb kétséges üzenete is könnyen utolér minket. Megálljt legtöbbször csak egy krízis vagy katasztrófa parancsol. Az egészség leromlása, a család vagy a párkapcsolat, a szociális kapcsolatok megromlása, elvesztése szokott olyan erős jelzés lenni, ahol már felmerül, hogy „valami nincsen rendben”. Ilyenkor már szóba kerül a kiút és a segítség, és a család, a munkáltató, a barátok és a rokonok azok, akik támogató hátteret adhatnak.

Mi segíthet?

Az önismeret és a valós értékek felismerése lehet az első lépés a gyógyulásban. Fel kell ismerni egyfelől, hogy mennyi lehetőség és eszköz áll még rendelkezésre a munkán kívül ahhoz, hogy értékesnek, szerethetőnek, elfogadhatónak érezzük magunkat. A valóság szembesülést is jelent mindazzal, amit eddig elhanyagoltunk vagy akiknek szenvedést okoztunk. A belátás abban is segít, hogy helyrehozzuk, meggyógyítsuk ezeket a kapcsolatokat, és erőfeszítéseket tegyünk értük.

A Workaholics Anonymous szervezet számos olyan lépést oszt meg a honlapján, amivel visszaszerezhető a kontroll és a teljesebb élet:

  • Sorrend felállítása az elvégzendő feladatok között. Ez a sorrend persze változhat is, és üresjáratokat is jelenthet, amikor el kell tudnunk fogadni, hogy épp semmi dolgunk a feladattal.
  • Helyettesítés és új feladatok. Új tevékenységet csak úgy végezhetünk, ha egy ugyanannyi energiát és időt követelő, régi tevékenységet elhagyunk. Ezzel elkerüljük a túlterhelést és a munkával töltött idő túlzott megnövekedését.
  • A koncentráció és odafigyelés növelése, vagyis a tudatos jelenlét erősítése mellett a szétaprózódás megelőzése is fontos segítség.
  • Ütemezés és a munka tempójának a meghatározása. Ebbe beletartozik a szükségleteink – és a pihenés mennyiségének – a felmérése is, és hogy van-e elég energiánk a feladat elvégzéséhez.
  • Elfogadás és belátás. A munka végeredménye nem csak rajtunk múlik, és el kell fogadnunk azt is, hogy a tökéletesség és a „sosem elég” hajszolása csak árthat.

A képek forrása: pixabay.com, cbc.ca, pexels.com

Szakmai forrásanyag:

  • Dr. Ferenczi Sándor: A pszichoanalizis haladása – Értekezések, Budapest (Neumann Kht., 2005)
  • Malissa A. Clark, PhD – Workaholism: It’s not just long hours on the job (apa.org)
  • C. Andreassen, Mark D. Griffiths, J. Hetland, L. Kravina, F. Jensen, S. Pallesen – The Prevalence of Workaholism:
  • A Survey Study in a Nationally Representative Sample of Norwegian Employees