Barion Pixel

A munkamánia szó gyakran hangzik el dicséretként, jó tulajdonságként, hiszen ki ne vágyna arra, hogy fontosnak tartsák, vagy olyan alkalmazottra, aki a céget napi 16 órában viszi a hátán? A válasz egyszerű: a családja, a barátai és azok, akik – a munkán kívül is – számítanak rá. Ha nem érkezik segítség, a munkamánia végül felőröl mindent. Azt is, aki ebben él és azokat is, akik vele élnek.

A munkamánia olyan állapot, amelyben a munka minden mást felülír, háttérbe szorítja a magánéletet, a társas kapcsolatokat, és az egyetlen olyan tevékenységgé válik, amely értelmet adhat az életnek. Ferenczi Sándor, a neves pszichoanalitikus már az 1920-as években említést tesz az úgynevezett vasárnapi neurózisról, ami rosszullétet, fejfájást, rosszkedvet jelentett azoknál, akik hétvégén nem tudtak mit kezdeni magukkal, ha nem dolgozhattak. Wayne Oates volt az, aki a ’70-es években megfigyelte, hogy az alkoholizmus sokban hasonlít a munkától való függőséghez, és így alkotta meg a workaholic (munkalkoholista) szót is a jelenség leírására.

A japán „karoshi” szó azt jelenti, hogy valaki halálra dolgozza magát. Ennek van egyfajta pozitív kicsengése is az országban, de több mint 1000 haláleset történik évente a jelenség égisze alatt. Egy holland kutatás alapján a dolgozók mintegy 3%-a nem képes még a szabadidejében sem pihenni, egy norvég tanulmány szerint pedig a lakosság mintegy 8%-a szenvedhet munkamániában.

Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, főként a versenyszektor és a multinacionális vállalatok jellemzője az a mentalitás, amely szerint ha valaki rengeteg időt tölt munkával, sosincs szabadideje, a pihenésre nem is gondol, az sikeres, fontos ember, és mindig szükség van a jelenlétére, munkájára.

Sajnálatos módon ez a munkamánia definíciója és tünetegyüttese is lehetne egyben. Nem szabad azonban összetéveszteni a túlmunkával, ami egyfajta erőfeszítésről és egy cél eléréséről szól. A technikai vívmányok, kutatások, nagy projektek mind megkövetelték a velük töltött órák százait, azonban itt konkrét céllal és konkrét időtartamig zajlott mindez. Közben az ezen dolgozóknak a pihenés is eszükbe jutott, és tudatában voltak, hogy időlegesen, de elhanyagolják életük más területeit. A munkával való megszállottság viszont mindent felülír, ott nincs helye sem a belátásnak, sem a pihenésnek.

Bármi is töltse ki az életünket, ha extrém módon túlzásba visszük, ráadásul hosszú ideig, annak súlyos következményei lesznek. A munkamánia szervi tünetei között a leggyakoribbak a mellkasi fájdalom, fejfájás, fáradtság, emésztési zavarok, a gyomorfekély és a szív- és érrendszeri megbetegedések. A neve kialakulásához híven a túlzott alkoholfogyasztás is gyakori kísérő. Viselkedésbeli tünetek közül az indulatkitörések, feledékenység, türelmetlenség, álmatlanság, nyugtalanság, koncentrációs problémák gyakoriak.

A hangulatváltozások, az érzelmi sivárság és a kikapcsolódásra való képtelenség is olyan jelzések, amelyek – a korábban említett tünetek mellett – összeomláshoz és az egészség súlyos leromlásához vezethetnek.

A munka, az ezzel kapcsolatos teendők és feladatok egyeduralma nemcsak az egyént, de a környezetét is kínozza. A szociális kapcsolatok, beleértve a barátságokat és a családi kapcsolatokat súlyos törést szenvednek, hiszen ahogy a velük töltött minőségi idő csökken, a különféle programokban, fontos eseményeken való részvétel is egyre inkább elmarad. A pihenésre való képtelenség az esetleges közös időtöltést is megmérgezi, hiszen a kikapcsolódás és az egymásra figyelés helyett a feszültség és az elégtelenség érzése válik uralkodóvá.

Mi van a hátterében?

A munkamánia kialakulásának hátterében sokszor találkozni alacsony önértékeléssel. A gyermekkorból fakadó sérülés a felnőttkorra is megmarad, és a munka válik az értékesség és a hasznosság – az elfogadás – szinonimájává. A bántalmazó, abúzust megélő családok gyerekei felnőve igyekeznek mindent az irányításuk alá vonni, kiszámíthatóvá tenni, és mindenhol jelen lenni, egyfajta védő, kontrolláló funkciója van ilyenkor a munkának. Akiknél pedig gyerekkorukban túl magasra tették a mércét, akik sosem voltak elég jók, elérhetetlen dolgokat vártak el tőlük, ráadásul dicséret és elismerés nélkül, azoknál a bizonyítási és megfelelési vágy dolgozik, számukra semmi sem elég vagy elég jó.

A probléma azzal kezdődik, hogy a munkamániás nem veszi komolyan a tüneteit, ráadásul sok munkahely még támogatja, példaként is állítja őt. A munka nagyon is komoly, felnőtt dolog, és a minél több, annál jobb kétséges üzenete is könnyen utolér minket. Megálljt legtöbbször csak egy krízis vagy katasztrófa parancsol. Az egészség leromlása, a család vagy a párkapcsolat, a szociális kapcsolatok megromlása, elvesztése szokott olyan erős jelzés lenni, ahol már felmerül, hogy „valami nincsen rendben”. Ilyenkor már szóba kerül a kiút és a segítség, és a család, a munkáltató, a barátok és a rokonok azok, akik támogató hátteret adhatnak.

Mi segíthet?

Az önismeret és a valós értékek felismerése lehet az első lépés a gyógyulásban. Fel kell ismerni egyfelől, hogy mennyi lehetőség és eszköz áll még rendelkezésre a munkán kívül ahhoz, hogy értékesnek, szerethetőnek, elfogadhatónak érezzük magunkat. A valóság szembesülést is jelent mindazzal, amit eddig elhanyagoltunk vagy akiknek szenvedést okoztunk. A belátás abban is segít, hogy helyrehozzuk, meggyógyítsuk ezeket a kapcsolatokat, és erőfeszítéseket tegyünk értük.

A Workaholics Anonymous szervezet számos olyan lépést oszt meg a honlapján, amivel visszaszerezhető a kontroll és a teljesebb élet:

  • Sorrend felállítása az elvégzendő feladatok között. Ez a sorrend persze változhat is, és üresjáratokat is jelenthet, amikor el kell tudnunk fogadni, hogy épp semmi dolgunk a feladattal.
  • Helyettesítés és új feladatok. Új tevékenységet csak úgy végezhetünk, ha egy ugyanannyi energiát és időt követelő, régi tevékenységet elhagyunk. Ezzel elkerüljük a túlterhelést és a munkával töltött idő túlzott megnövekedését.
  • A koncentráció és odafigyelés növelése, vagyis a tudatos jelenlét erősítése mellett a szétaprózódás megelőzése is fontos segítség.
  • Ütemezés és a munka tempójának a meghatározása. Ebbe beletartozik a szükségleteink – és a pihenés mennyiségének – a felmérése is, és hogy van-e elég energiánk a feladat elvégzéséhez.
  • Elfogadás és belátás. A munka végeredménye nem csak rajtunk múlik, és el kell fogadnunk azt is, hogy a tökéletesség és a „sosem elég” hajszolása csak árthat.

A képek forrása: pixabay.com, cbc.ca, pexels.com

Szakmai forrásanyag:

  • Dr. Ferenczi Sándor: A pszichoanalizis haladása – Értekezések, Budapest (Neumann Kht., 2005)
  • Malissa A. Clark, PhD – Workaholism: It’s not just long hours on the job (apa.org)
  • C. Andreassen, Mark D. Griffiths, J. Hetland, L. Kravina, F. Jensen, S. Pallesen – The Prevalence of Workaholism:
  • A Survey Study in a Nationally Representative Sample of Norwegian Employees