A költözés mindig is nagy változások előrejelzője volt. Lehetett a hátterében bármi, és mehettünk akár egy várossal arrébb is, attól még egy biztos: a megszokott és ismerős közeget hátunk mögött hagytuk. De mindez igaz az ismerős arcokra, a közlekedésre, az ezerszer látott üzletekre és mindazon kényelemre, ami a megszokott és bejárt közeget, környéket jelenti. Számos oka lehet annak, hogy valaki arra szánja rá magát, hogy elköltözik.

Kinőhetjük a meglévő kereteinket, a kényszer vagy az a feszítő érzés is útnak indíthat, hogy valami mást akarunk. Vagy valami olyat, ami nem ilyen, esetleg tudunk egy olyan helyről, ami jobb, élhetőbb. Gyakorlásra, fejlődésre és határaink átlépésére akkor is lehetőségünk van, ha büntetésnek éljük meg ezt a változást. Ezért is mondhatjuk azt, hogy kétszeresen is átlépjük a határokat, nemcsak az országok vagy földrészek között, hanem önmagunkon belül is.

A változást önmagában jónak tartjuk, még ha tudjuk is, hogy fájdalmas és kényelmetlenségekkel jár. Visszatekintve pedig legtöbbször örülünk, hogy megtörtént. Többek lettünk általa, hiszen olyan élményeken vagyunk túl, amik tanulságát és tapasztalatait felhasználva kinyílt előttünk a világ és sokszor a lehetőségek tárháza is.

Abban is nagy segítséget jelent egy költözés, hogy megtaláljuk azt, hogy vagyunk boldogak. Ez az egyértelműnek tűnő kérdés, ma már határokon is átívelhet. Sokan találnak időleges vagy végleges otthont külföldön, és más szokásokkal, kultúrákkal, közeggel érintkezve bizony ezt is továbbviszik magukkal. A gyökeres változás nemcsak gondolkodásra serkent, de a képességeinket és kreativitásunkat is próbára tudja tenni. Ha ügyeket kell intéznünk és korábban nem szívesen tettük, az új kényszer ebben is gyakorlatot és önbizalmat adhat. Hasonlóképen épülnek be konyhaművészetünkbe az új ízek, fogások és hozzávalók. Ez a fűszerezés is áthat minket, és akár a lélek fűszerének is mondhatjuk.

Azzal a gondolattal is érdemes elidőzni egy kicsit, hogy mire számítunk? Főleg, ha egy más kultúra, más nyelv vesz körbe minket. Van-e visszaút? Mik a céljaink és miként éljük meg azt, hogy most ott vagyunk? Az újrakezdés mennyire örömteli vagy éppen veszteség, hiszen otthon elértünk már dolgokat, voltak bejáratott rendszereink. Ezek mind hatással lesznek ránk, ahogy a megérkezés öröme, a segítők felé érzett hála is körbevesz minket.

A kérdések megoldásra, rendezésre várnak. Ehhez sokszor idő kell, főleg, ha ijesztő az érkezés. Nem ezt ígérték, vagy épp az a segítség maradt el, ami biztosnak tűnt, és csalódás lett a vége. Feladni, vagy állni a sarat? Az biztos, hogy többre vagyunk képesek, mint elsőre hinnénk. Az önfenntartás érzékeny rendszer és sok szorongást, aggódást hozhat, főleg az első hetekben, hónapokban. Megmérettetés ez is, hiszen megtalálni és helyt állni sem könnyű kezdetekben. A rutinok sok terhet levesznek a vállunkról, de túl kényelmessé is tehetik a megszokott kereteket, a fejlődés helyett pedig egy helyben maradunk. Az egzisztencia felépítése ismét felveti azokat a kérdéseket, amik érkezésünket is befolyásolhatták. Mit keresünk, milyen irányba megyünk? Hol van a következő lépés? Mivel és kikkel szeretnénk körbevenni magunkat?

Ha úgy alakul, a magánnyal is szembe fogunk nézni, mégpedig több téren is. A család vagy egy korábbi párkapcsolat támogató és intim burka helyett kezdetben felületes kapcsolatok vehetnek körbe minket. Ha barátokra lelünk, ők is máshol helyezkednek el szívünkben, mint egy társ tenné.

A kultúra és a nyelv is akadályokat gördíthet elénk, de épp ezért nagyon sok tanulnivalót és tapasztalatot is ad. Ha nem az anyanyelvünket használjuk, érezhetjük a kifejezésmódunk és a kommunikáció határait, még bosszankodhatunk is, hogy egyszerű dolgok megfogalmazása is nehezünkre esik néha. Ez is a fejlődés felé segít, még ha kezdetben kerítésnek, zárt ajtónak tűnik is. A legfontosabb pedig, hogy amit megoldottunk, amit átvészeltünk, az olyan élményként marad meg, hogy máskor is meg tudjuk oldani, megerősödik bennünk az a hang, ami azt mondja:

Képes vagy rá, meg tudod csinálni!

A képek forrása: etsy.com, blog.uncommongoods.com, theladyimage.com