Komoly problémát jelent, ha a gyerekek, fiatalok a hirtelen jött szabadidőt és otthonlétet úgy értékelik, hogy mostantól korlátlanul netezhetnek, játszhatnak online vagy merülhetnek el a digitális eszközök képernyőiben. Egy karantén vagy önkéntes bezártság szintúgy fegyelmet kíván, ahogy a szokásos mindennapok során is megvan a ritmusa az életünknek. A munka, a tanulás, a kikapcsolódás, a szociális kapcsolataink és az énidőnk is helyet kap a napok, hetek sorában. De úgy tűnik, a gyerek mindezt online találja meg és semmi más nem érdekli.

Ha a jól megszokott rend felborul az sok szempontból megnehezíti azt, hogy a szokásos eszközökhöz, megoldásokhoz nyúljunk. Néhány új szabály, határ is szükséges lehet, ahogy az is, hogy sokat beszélgessünk a rendkívüli helyzetről. Hiszen ahogyan egy végtelennek tűnő nyári szünet, úgy a hetekig elhúzódó kényszerszünet is próbára tesz mindannyiunkat.

• Értsük meg, hogy a szociális élet és a kikapcsolódás, pihenés színtere is lehet az online világ.
• Ha több stressz ér minket akkor egyfajta öngyógyításként egyre többet nyúlunk azokhoz a módszerekhez, amik eddig segítettek – ez a gyerekünkre is igaz lehet.
• A túlzott használat sokszor jelez a teljesítményben vagy szociális kapcsolatokban létező zavart – azok kompenzációjára alakul ki válaszként.
• A tiltás csak súlyos esetekben javasolt, a legtöbb helyzet normális mederbe terelhető kommunikációval és a szabályok megbeszélésével.

Szülőként fontos, hogy az otthoni keretek stabilak és határozottak legyenek. Ebbe beleérjük az okoseszközöket és az online időt érintő szabályokat is. Minél kisebb a gyerek, annál inkább szüksége van egy megszokott napirendre és arra, hogy az ebből való kitörési kísérleteire határozott választ kapjon. A tiltás lehetőleg végszükség esetére fenntartott lehetőség legyen, mivel a teljes elzárás gyakran több bajt okoz mint hasznot, ráadásul a gyerek-szülő kapcsolatot is megronthatja. A következmények felvázolása (pl. Ha lefekvés után becsempészed a telefonod a szobádba 1 hétig nem kapod vissza.) szintén nagyon fontos, és emellett ezek betartása is, a következetesség jegyében.

Az otthoni szabályok vonatkozhatnak a közös étkezésekre, a kültéri családi programokra, és az esti lefekvésre is. Több kutatás is bebizonyította már, hogy lefekvés előtt a képernyő kék fénye elkezdi gátolni az alváshoz szükséges melatonin termelődését, és ezáltal az elalvás időpontja egyre inkább kijjebb csúszik és az alvásminőség is romlik. Hasonlóan élénkítő vagy épp felzaklató hatása van a videojátékoknak is, ami főleg a kisgyerekeket érinti súlyosabban. A WHO a 2019-es év közepe felé adott ki először nyilatkozatot (angolul és magyarul) arról, hogy mennyi képernyőidő megfelelő az 5 éves vagy annál fiatalabb gyerekek számára. Az idősebbekre, a serdülőkre más vonatkozik, de esetükben is elmondható, hogy a kiskamaszoknak (11-13) sem ajánlott a napi 2 óránál több képernyő idő, kamaszoknál pedig a 2 óra, hétvégén esetleg a 3 óra a felső javasolt határ. Emellett sok egyéb elfoglaltságot kell biztosítani számukra, érdeklődésüknek megfelelően (sport, szakkör, hobbi, művészet, stb.).

Az egyensúlyra törekvés, valamint az online és offline élet harmonikus együttese nagyon sok ártó hatástól és véglettől megóvhatja a családunkat. Érdemes mielőbb átgondolni, az alábbi felsorolásból mi az ami segíteni tud nekünk a harmónia kialakításában és megőrzésében:

• Legyenek átlátható és stabil keretek az online időt, videojátékokat, okoseszközhasználatot érintő kérdésekben.
• A szülő a kereteket önmaga is tartsa be, mutasson példát.
• A szülők képezzenek egységet ebben a kérdésben (is), mert az engedékenység vagy a másik által meghúzott határok félresöprése a gyereknek árt leginkább.
• A szabályok megszegése következményekkel jár és itt a következetesség azért is fontos, mert különben minden ide vonatkozó határ esetlegessé, viszonylagossá válik.
• A büntetés belátható és kiszámítható legyen és ezt tisztán. érthetően kommunikáljuk.
• Lehet közös digitális házirendet kialakítani, amibe a gyereknek is van beleszólása, életkorának megfelelően.
• Az alvásra való felkészülés és a közös családi étkezések, programok kapjanak kiemelt figyelmet.
• Számítsunk rá és készüljünk fel arra, hogy a könyörgés, zsarolás, alkudozás, szeretetmegvonás útján és sok egyéb módon igyekszik a gyerek az akaratát érvényesíteni majd, főként, ha az eddigiektől eltérő szabályokat, határokat hozunk hirtelen.
• A gyerek agressziója, dühkitörése (legyen fizikai vagy verbális) komoly következményekkel járjon, érezze tettei súlyát, de legyen lehetősége megérteni mi történt és megbánni, jóvá tenni is.
• Fontos, hogy ne a gyerek diktáljon otthon – az ő érzelem és vágyközpontú gondolkodása alkalmatlan erre, és még az idősebb serdülők sem képesek hosszú távon, a következményeket felnőtt szinten kezelni.
• Ha szükséges kérjük ki az iskola és más szülők segítségét, de szakemberhez is fordulhatunk kérdéseinkkel, dilemmáinkkal, elakadásainkkal.