Ha az alváskutatók elmélete igaz, miszerint van, aki pacsirta (kora reggeli), mások pedig bagoly (későn fekvő) típusok, akkor biztosan az utóbbit erősíteném. Egy olyan apróság pedig még a kelés után fél órával is ott marad az ember fejében, hogy jéghideg van a lakásban! A meleg takaró alól kibújni, hideg ruhákba bújni, így reggelizni és tudni, hogy mivel mindjárt indulok ez nem lesz jobb jelenleg, és az utcán se melegítenek fel majd a nap sugarai. A beletörődés és a helyzet elfogadása mellett persze az elme keresi a megoldást, a kiutat. És mivel reggel vacakolt a fűtés, a megállóban eszembe villan: a buszon szoktak fűteni, ott már jó lesz!

Elindultunk, és a legelső ajtó mellett ülök, kezdek felmelegedni, mikor látom, hogy a következő megállóban elöl is fel fognak szállni. Lehűtik a buszt, és különben is, rám engedi a hideget! Megdöbbent, hogy mi is jut az eszembe. Egy pillanatig tényleg úgy éreztem, hogy nekem igazam van. Megyünk tovább, és annak a gondolatnak a foszlánya megmarad, hogy ha nem szállnak fel elöl, akkor melegebb van ott ahol ülök. Viszont megesik, hogy ha 2 ajtót kell kinyitni, akkor mindhármat kinyitja a sofőr, mivel az csak 1 gomb megnyomását jelenti. Nem ő tehet a reggelemről, arról sem, hogy a könnyebbik utat választja. Hányszor megtesszük mindannyian. Nem a szabályos, nem az előírt, hanem a könnyebb utat. Hirtelen megcsap a hideg hátulról is. És ahogy a dühön merengek – hogy velem már megint kiszúrtak – eszembe jut, hogy a busz 90%-ának háttal ülök, nem is látom, mi történik ott. Az volt a fontos, hogy az első ajtó zárva maradjon, én melegen, de hogy a jármű többi részével mi van, az kit érdekel? A decemberi hideg körbeölel, megborzongok, de nem csak a mínusz néhány fok miatt. Velem volt akkor az önzőség, az ostobaság és a szűklátókörűség is. De attól nincs az a meleg kabát, és zárt ajtó, ami megvéd.

A kép forrása: pexels.com