Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

Mi a szabadság? Kinek hihetünk? Egyáltalán, hihetünk? Feldmár András Függőség és emancipáció előadásának első estéjén jártunk.

Ha András beszél, akkor jó figyelni. És nem véletlenül használom a „jó” kifejezést, mert nem „kell” és nem „muszáj”. Innen indul az emancipáció kérdése is, ami az előadás első nagy tétele. Röviden megkapjuk, egy mondatban, mi is ez: kilépni a szolgaságból. Abból az elnyomásból vagy alá- és fölérendelt viszonyból, ami az embereket keretekbe, pozíciókba, gondolat- és rangsorokba hajtja. Így lépünk át egy finom mozdulattal a szabadságba, aminek égisze alatt ezt a mondatot, és ezt a cikket sem kell befejeznem, hiszen valójában senki nem kényszerít, vagy kényszeríthet rá.

Úgyhogy ülünk, hallgatunk, gondolkodunk, nevetünk, vagy épp elhúzzuk a szánkat. Összesúgnak a mögöttem levő sorban, fészkelődnek egy másik széken. A késve érkező örül a ritkaságnak számító, szabadon maradt helynek és közben merengünk a világon. A diktátorokon, akiknek mindenhol megvan a maguk neve, még nem is biztos, hogy politikai színtéren, lehet, hogy „csak” egy családon belül. Mert a diktátort sokaknak kell szeretniük (vagy a többségnek), és a gyerek-szerepben bennragadt – és ostoba – tömeg átadja a gyeplőt. A rendelkezést, a kontrollt és azt, hogy akkor valaki legyen szíves megvédeni és döntést hozni. Helyettem, helyetted, és akkor már egy ország nevében is.

Milyen esélye van az egyénnek itt?

Veszélyes egyénnek, egyéni gondolkodónak lenni. Kitaszítás, megvetés, kiközösítés, halál is várhatja azt, aki nem olvad bele a tömegbe. Mégsem szabad bárkinek bármit elhinni, jön Andrástól az erős mondat. Még neki sem! Érkezik a kiegészítés. Akkor most itt vagyunk hagyva? Rakjuk össze, ahogy tudjuk a világot, értsük meg, amit tudunk, de az legalább a miénk? A válasz egy olyan igen, amiben benne van: az adott osztásból, lapokból igyekezzünk kihozni a legjobbat. Lehetőleg úgy, hogy közben nem sérül meg senki sem.

Főként, mert az élményben végtelenül egyedül vagyunk és úgy is maradunk. A nap simogatása, az új kedvenc zenénk, egy érintés mindenkinek teljesen egyedi élményt ad. A másik megértése csakis a saját kategóriáink, élményeink, szűrőinken át lenne lehetséges, de az már nem ő lenne. Ezért nem értjük a másikat valójában, csak elfogadjuk, és azt szeretjük, aki. Ha képesek vagyunk rá.

Feldmár sok előadása előtt elmondja, hogy jó esély van rá, hogy amiről beszél, azt már sokan hallották tőle. Ez nem bocsánatkérés, de nem is figyelmeztetés. Ez olyasmi, aminek oka van, és valójában mindegy, hogy valaki azt gondolja, „már megint ugyanaz”, vagy bólint egyet, hogy „igen, ezt hallottam már”, mert lehet, lesz a hallgatóságban olyan, akinek ez új. Vagy akkor áll össze a kép. A témák, az összefüggések jól jönnek tizedjére is, akinek egyértelmű, annak is.

Még rengeteg mindenről írhatnék, de közben olyan érzésem lenne, mintha egy diktafonról visszahallgatva felmondott szöveget jegyeznék le. A terapeuta feladatáról, a kísérésről, és arról, hogy hol csap az egész át hipnotizálásba és akaratátvitelbe több estét át lehetne beszélni (és írni). Az anya szerepéről, a gyerek akaratának letöréséről vagy a szabadságáról is. Jó volt látni, hogy az előadás végén kérdésekkel ki tudnak, akarnak és mernek is menni sokan. Volt, akinek inkább egyfajta teszt volt, önmagába pillantás, vagy épp egy dilemma. Lehetett beszélgetni, lehetett kérdezni, de ez egyfajta bátor meztelenség is volt. Megnyílás, mindannak a kiteregetése, amit általában hét lakat alatt őrzünk. Vagy amit maszkokkal fedünk, és azt latolgatjuk, a másik vajon ott maradna, ha tényleg önmagamat adnám? Az előadás más élmény, mint az írás. Kíváncsiság is kell, meg is kell mozdulni hozzá. Talán ezért más, de jól esik, még a csendben hallgatás és jegyzetelés is. Papírra is, telefonba is, fejbe is kerülnek gondolatok, nevek, összefüggések.

Záró gondolatként az élet is megfejthető egy-egy pillanatra. Az életünket szokások alakítják, a függőség is csak egy szokás. Az automata cselekvések helyett szívből jövő cselekedetek kellenek és az, hogy gyakoroljuk a szabadságot. Leírni olyan egyszerű ezt a pár sort, magunkra alkalmazni, belemélyedni bátorság kell és eltökéltség. Ha ez megvan, akkor nemcsak lehet, hanem lesz is jobb. Nekünk is, másoknak is.


A képek forrása: azvagyamitolvasol.hvg.hu, feldmarintezet.hu