Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

A nehéz témákat általában igyekszünk elkerülni. Ez működik is addig, amíg minket vagy a közeli környezetünket nem érintik.

A távoli hírek, a “másokkal történik csak meg”, a “nálunk ilyen sosem fordulna elő” keveset érnek, de mégis megnyugtatnak. Egy ideig. Amikor beüt a krízis, amikor az ismert és megszokott világ szilánkokra esik, zsibbadtan keressük a válaszokat. Nem érdekel senkit, hogy majd jobb lesz. Az sem, hogy a krízis transzformáló ereje erősebbé, fejlettebbé, jobb emberré tehet. A fájdalom és a bénultság állapotában csak miértek vannak.

A saját tapasztalat ereje

A házasságot és az összekötött családos életet normának tekintjük. A norma pedig egy társadalmi és kulturális (köz)megegyezés aszerint, mi a követendő. A statisztika viszont ellentmond mindennek, hiszen az első házasság utáni válások aránya 55%. Vagyis, statisztikailag a válás a norma, az együtt maradás deviáns, vagyis normától eltérő. Sok válás van, életre szólónak reméljük a kapcsolatot, mégsem lesz az.

Singer Magdolna és Haas György nemcsak a tudásukat, a saját történetüket is a színpadra hozták. Élő példái és megszemélyesítői annak a tudásnak, amin oly sokan mennek át minden évben, és ami legtöbbször nem megoldható, hanem csak jól-rosszul elviselhető. Főként a kezdeti szakaszában. Meglepő volt arról hallani, hogy az első válással, feldolgozással foglalkozó csoportok abból a helyzetből fakadtak, hogy az írónő a válás után segítséget, támogatást keresett. És nem volt. Alapítóként viszont már nem vihette bele a saját történetét, másoknak viszont hatalmas segítséget jelentett. A 9 évvel ezelőtti válás visszaidézése mindkettejüket megakasztotta néha, a feldolgozás, a békés együtt dolgozás után is ott vannak még az emlékek, a hibák, a felsóhajtások. Mindez pedig egy olyan érzékenységet jelez, ami nagyon is emberi. De mi vár arra, aki épp tervezi a válást, gondolkodik rajta, esetleg a folyamatában él?

Krízisben, sötétben

A válás egy gyászfolyamat és egy krízis. Az előadók hamar tisztázzák, hogy nincs olyan, hogy együtt maradás- vagy válás-pártiság, hiszen minden történet egyedi. Felmerül, hogy addig tartson a kapcsolat, amíg épít vagy végig kell élni annak minden nehézségével? Fontos kérdések merülnek fel, és olyan helyzetekre, régóta tartó dinamikákra ismerhetünk rá általa, amik a megszokás, a hanyatlás és a kapcsolat kiüresedése mellett láthatatlanok voltak addig. A kérdések viszont nem csak önmagukban érkeznek: a bizonytalanság, kudarc, státuszvesztés, a nincs tovább érzése burkolja be a napokat, és elképzelni sem tudjuk, mi vár ránk a jövőben. Kellünk még valakinek? Akkor rossz emberek vagyunk? Kudarcot vallottunk az életünkkel? Ezen mindkét fél átmegy, a kezdeményező fél is. Az „új” életben pedig ott vár minket egy hosszú gyászmunka, ami 1-4 évig is eltarthat, hiszen alapjaiban rengeti meg az addigi stabil – vagy annak hitt – világot és a feldolgozáshoz nem csak a kapcsolatra, de önmagunkra is rá kell tudnunk nézni. Bármely kérdésnél jó, ha minden megoldásra rá tudunk – és merünk – nézni. A válásra is, olyanra is, ami mumus.

Miért válunk, és mi segít?

Haas György elsárkányasodásnak hívja, Singer Magdolna a jungi árnyékszemélyiség előretöréséről beszél. Hiába a sok önismeret, a válás előhozza a sötét oldalunkat: rosszindulat, düh, bosszú, keserűség, gyilkos fantáziák. Félelmetes tapasztalás lehet, hogy mi minden rejtőzik a lelkünk mélyén, de izgalmas, mert előhoz addig sose látott részeket. Általában nagyon hosszas előkészítés és folyamat a válás kimondása. És mi áll mögötte? Kiüresedés, a kapcsolat kiszáradása, az intimitás hiánya, kizsákmányolás, bántalmazás, az érzés, hogy a másik visszahúz. A bűntudat velejárója a válásnak, a gyerekeket is sújtja. Lehet, én meg se próbáltam megmenteni a kapcsolatot. Vagy a másik fél csak úgy el akar válni, és nem hajlandó erőfeszítést tenni a megmentésért.

Valójában kiről döntünk a válás kimondásakor? A saját jövőnkről, a társunkról, a gyerekekről, a szülőkről és más családtagokról. Szerteágazik a döntés, azonban a kimenetelt és a jövőt nem ismerhetjük, nem tudhatjuk, kire milyen hatása lesz. A krízisből fejlődni is lehet, előfordul, hogy az addigi korlátozó szerepekből felszabadul a volt hitves, és olyan utakat talál az életében, amiket addig elhanyagolt – hiszen jó férjként, feleségként nem tette fel azokat a kérdéseket, hogy őt mi teszi boldoggá, csakis a kötelességek számítottak. A gyerekek pedig életre szóló példát kaphatnak arról is, hogy nem muszáj egy helyzetben benne ragadni minden áron.

Sokak szerint az elhagyás, a hűtlenség és a bántalmazás a leggyakoribb indok, de nem egyforma az értékrendünk. A bántalmazást kivéve, a többi transzformációt is indíthat el a kapcsolatban. A feleken múlik, hogy beárnyékolja vagy erősíti a kapcsolatukat, hiszen a krízis adott, de fontos megjegyezni, hogy a válás sem jelent gyengeséget, ahogy az együtt maradás sem feltétlen erősödés. A nagy kérdés mindig az, hogy életet adóvá lehet-e tenni a kapcsolatot – véli Singer Magdolna. A válság nem féltetlen baj, átértékelő, megújító lehet a kapcsolatban. Ha pedig kérdéseket tennénk fel magunknak, ezek sokat segíthetnek:

  • Van-e elég tartalék a kapcsolatban?
  • Kiben van eltökéltség a válás fele? (pl. csak alibiből megy párterápiára is a másikkal)
  • Van-e olyan sebzettség a másiktól, ami nem tehető jóvá? (bántalmazás, erőszak)
  • Épít, gazdagít a kapcsolat? Ha nem, mi hiányzik nagyon?

Gyerekek a válásban

A gyerekek kérdése sokszor akadály a válásban, azonban mindez sokszor alibi. A gyerekek érzékeny résztvevői a válásnak, azonban elmondható, hogy a krízis után viszonylag hamar magukra találnak újra, amennyiben teljesülnek ennek feltételei. Az előadók figyelmeztetnek: a gyereknek nem lesz jobb egy csak azért is egyben tartott házasságtól, az elfojtott indulatokat, az intimitást teljesen mellőző kapcsolat olyan érzelmi és kapcsolati mintázatot ad át önkéntelenül is, ami a gyerek jövőjét nyomorítja és sebzi meg. A szülők mintája a gyökere mindannak, ahogy a gyerek felnőve párt választ és a (pár)kapcsolatait alakítja. A felelős szülők válás esetén figyelembe veszik a következőket:

  • A válás sosem a gyerek döntése vagy hibája.
  • A gyereket sosem szabad a szülők közti döntésre kényszeríteni.
  • Minden eddiginél fontosabb a gyerek jólléte ebben az időszakban és az is, hogy meghallgassák őt.
  • A szülők egymástól válnak el, nem a gyerektől.

A fontolgatástól a folyamat végéig (elköltözés) átlagosan másfél év telik el, egy hosszú és nehéz időszak. Ha igazságot nem is lehet tenni, az előadók által felolvasott mondás mindenképp hasznos lehet: „Mindkét fél a maga házasságáért 100-100%-ban felelős a házasságban.” Ha bizonytalanok vagyunk, a kérdéseinket mindenképpen tegyük fel írásban is magunknak! Az is hasznos, ha szabadírással, a témánál maradva papírra vetjük a gondolatainkat, mindazt, ami bennünk kavarog. Az írás művelete visszahat ránk, új gondolatokat ad, párbeszédnek is tekinthető önmagunkkal, valamint tekinthető összegzésnek is. Fontos tanács, hogy jó válásokról is olvassunk, keressünk írásokat, mivel ha csak negatív tapasztalatokból táplálkozunk, indokolatlanul nagy félelem lehet bennünk. A “hogyan tovább” pedig egy komplex, de sok lehetőséget tartogató kérdés. Mi magunk teremtjük meg a jövőnket. Ebben pedig benne van a harmónia keresése, a kiteljesedés, és önmagunk megtálalása.

A válás után, a gyászfolyamat lezárásával sokkal jobb időszak jön a tapasztalat szerint. Nagyon kevesen mennek a keserűség fele – amivel nem csak önmagukat, de a hozzájuk közel állókat is folyamatosan megnyomorítják. Tekintsünk úgy minderre, mint a fejlődés lehetőségére a bosszú és a keserűség mocsara helyett. A fájdalomba kövült ember tovább süllyed, a segítségkérés, a fájdalom elgyászolása felszabadít. Egy lehetőségünk pedig mindig marad: dönteni magunkról és az utunkról.