A nehéz témákat általában igyekszünk elkerülni. Ez működik is addig, amíg minket vagy a közeli környezetünket nem érintik.

A távoli hírek, a “másokkal történik csak meg”, a “nálunk ilyen sosem fordulna elő” keveset érnek, de mégis megnyugtatnak. Egy ideig. Amikor beüt a krízis, amikor az ismert és megszokott világ szilánkokra esik, zsibbadtan keressük a válaszokat. Nem érdekel senkit, hogy majd jobb lesz. Az sem, hogy a krízis transzformáló ereje erősebbé, fejlettebbé, jobb emberré tehet. A fájdalom és a bénultság állapotában csak miértek vannak.

A saját tapasztalat ereje

A házasságot és az összekötött családos életet normának tekintjük. A norma pedig egy társadalmi és kulturális (köz)megegyezés aszerint, mi a követendő. A statisztika viszont ellentmond mindennek, hiszen az első házasság utáni válások aránya 55%. Vagyis, statisztikailag a válás a norma, az együtt maradás deviáns, vagyis normától eltérő. Sok válás van, életre szólónak reméljük a kapcsolatot, mégsem lesz az.

Singer Magdolna és Haas György nemcsak a tudásukat, a saját történetüket is a színpadra hozták. Élő példái és megszemélyesítői annak a tudásnak, amin oly sokan mennek át minden évben, és ami legtöbbször nem megoldható, hanem csak jól-rosszul elviselhető. Főként a kezdeti szakaszában. Meglepő volt arról hallani, hogy az első válással, feldolgozással foglalkozó csoportok abból a helyzetből fakadtak, hogy az írónő a válás után segítséget, támogatást keresett. És nem volt. Alapítóként viszont már nem vihette bele a saját történetét, másoknak viszont hatalmas segítséget jelentett. A 9 évvel ezelőtti válás visszaidézése mindkettejüket megakasztotta néha, a feldolgozás, a békés együtt dolgozás után is ott vannak még az emlékek, a hibák, a felsóhajtások. Mindez pedig egy olyan érzékenységet jelez, ami nagyon is emberi. De mi vár arra, aki épp tervezi a válást, gondolkodik rajta, esetleg a folyamatában él?

Krízisben, sötétben

A válás egy gyászfolyamat és egy krízis. Az előadók hamar tisztázzák, hogy nincs olyan, hogy együtt maradás- vagy válás-pártiság, hiszen minden történet egyedi. Felmerül, hogy addig tartson a kapcsolat, amíg épít vagy végig kell élni annak minden nehézségével? Fontos kérdések merülnek fel, és olyan helyzetekre, régóta tartó dinamikákra ismerhetünk rá általa, amik a megszokás, a hanyatlás és a kapcsolat kiüresedése mellett láthatatlanok voltak addig. A kérdések viszont nem csak önmagukban érkeznek: a bizonytalanság, kudarc, státuszvesztés, a nincs tovább érzése burkolja be a napokat, és elképzelni sem tudjuk, mi vár ránk a jövőben. Kellünk még valakinek? Akkor rossz emberek vagyunk? Kudarcot vallottunk az életünkkel? Ezen mindkét fél átmegy, a kezdeményező fél is. Az „új” életben pedig ott vár minket egy hosszú gyászmunka, ami 1-4 évig is eltarthat, hiszen alapjaiban rengeti meg az addigi stabil – vagy annak hitt – világot és a feldolgozáshoz nem csak a kapcsolatra, de önmagunkra is rá kell tudnunk nézni. Bármely kérdésnél jó, ha minden megoldásra rá tudunk – és merünk – nézni. A válásra is, olyanra is, ami mumus.

Miért válunk, és mi segít?

Haas György elsárkányasodásnak hívja, Singer Magdolna a jungi árnyékszemélyiség előretöréséről beszél. Hiába a sok önismeret, a válás előhozza a sötét oldalunkat: rosszindulat, düh, bosszú, keserűség, gyilkos fantáziák. Félelmetes tapasztalás lehet, hogy mi minden rejtőzik a lelkünk mélyén, de izgalmas, mert előhoz addig sose látott részeket. Általában nagyon hosszas előkészítés és folyamat a válás kimondása. És mi áll mögötte? Kiüresedés, a kapcsolat kiszáradása, az intimitás hiánya, kizsákmányolás, bántalmazás, az érzés, hogy a másik visszahúz. A bűntudat velejárója a válásnak, a gyerekeket is sújtja. Lehet, én meg se próbáltam megmenteni a kapcsolatot. Vagy a másik fél csak úgy el akar válni, és nem hajlandó erőfeszítést tenni a megmentésért.

Valójában kiről döntünk a válás kimondásakor? A saját jövőnkről, a társunkról, a gyerekekről, a szülőkről és más családtagokról. Szerteágazik a döntés, azonban a kimenetelt és a jövőt nem ismerhetjük, nem tudhatjuk, kire milyen hatása lesz. A krízisből fejlődni is lehet, előfordul, hogy az addigi korlátozó szerepekből felszabadul a volt hitves, és olyan utakat talál az életében, amiket addig elhanyagolt – hiszen jó férjként, feleségként nem tette fel azokat a kérdéseket, hogy őt mi teszi boldoggá, csakis a kötelességek számítottak. A gyerekek pedig életre szóló példát kaphatnak arról is, hogy nem muszáj egy helyzetben benne ragadni minden áron.

Sokak szerint az elhagyás, a hűtlenség és a bántalmazás a leggyakoribb indok, de nem egyforma az értékrendünk. A bántalmazást kivéve, a többi transzformációt is indíthat el a kapcsolatban. A feleken múlik, hogy beárnyékolja vagy erősíti a kapcsolatukat, hiszen a krízis adott, de fontos megjegyezni, hogy a válás sem jelent gyengeséget, ahogy az együtt maradás sem feltétlen erősödés. A nagy kérdés mindig az, hogy életet adóvá lehet-e tenni a kapcsolatot – véli Singer Magdolna. A válság nem féltetlen baj, átértékelő, megújító lehet a kapcsolatban. Ha pedig kérdéseket tennénk fel magunknak, ezek sokat segíthetnek:

• Van-e elég tartalék a kapcsolatban?
• Kiben van eltökéltség a válás fele? (pl. csak alibiből megy párterápiára is a másikkal)
• Van-e olyan sebzettség a másiktól, ami nem tehető jóvá? (bántalmazás, erőszak)
• Épít, gazdagít a kapcsolat? Ha nem, mi hiányzik nagyon?

Gyerekek a válásban

A gyerekek kérdése sokszor akadály a válásban, azonban mindez sokszor alibi. A gyerekek érzékeny résztvevői a válásnak, azonban elmondható, hogy a krízis után viszonylag hamar magukra találnak újra, amennyiben teljesülnek ennek feltételei. Az előadók figyelmeztetnek: a gyereknek nem lesz jobb egy csak azért is egyben tartott házasságtól, az elfojtott indulatokat, az intimitást teljesen mellőző kapcsolat olyan érzelmi és kapcsolati mintázatot ad át önkéntelenül is, ami a gyerek jövőjét nyomorítja és sebzi meg. A szülők mintája a gyökere mindannak, ahogy a gyerek felnőve párt választ és a (pár)kapcsolatait alakítja. A felelős szülők válás esetén figyelembe veszik a következőket:

• A válás sosem a gyerek döntése vagy hibája.
• A gyereket sosem szabad a szülők közti döntésre kényszeríteni.
• Minden eddiginél fontosabb a gyerek jólléte ebben az időszakban és az is, hogy meghallgassák őt.
• A szülők egymástól válnak el, nem a gyerektől.

A fontolgatástól a folyamat végéig (elköltözés) átlagosan másfél év telik el, egy hosszú és nehéz időszak. Ha igazságot nem is lehet tenni, az előadók által felolvasott mondás mindenképp hasznos lehet: „Mindkét fél a maga házasságáért 100-100%-ban felelős a házasságban.” Ha bizonytalanok vagyunk, a kérdéseinket mindenképpen tegyük fel írásban is magunknak! Az is hasznos, ha szabadírással, a témánál maradva papírra vetjük a gondolatainkat, mindazt, ami bennünk kavarog. Az írás művelete visszahat ránk, új gondolatokat ad, párbeszédnek is tekinthető önmagunkkal, valamint tekinthető összegzésnek is. Fontos tanács, hogy jó válásokról is olvassunk, keressünk írásokat, mivel ha csak negatív tapasztalatokból táplálkozunk, indokolatlanul nagy félelem lehet bennünk. A “hogyan tovább” pedig egy komplex, de sok lehetőséget tartogató kérdés. Mi magunk teremtjük meg a jövőnket. Ebben pedig benne van a harmónia keresése, a kiteljesedés, és önmagunk megtálalása.

A válás után, a gyászfolyamat lezárásával sokkal jobb időszak jön a tapasztalat szerint. Nagyon kevesen mennek a keserűség fele – amivel nem csak önmagukat, de a hozzájuk közel állókat is folyamatosan megnyomorítják. Tekintsünk úgy minderre, mint a fejlődés lehetőségére a bosszú és a keserűség mocsara helyett. A fájdalomba kövült ember tovább süllyed, a segítségkérés, a fájdalom elgyászolása felszabadít. Egy lehetőségünk pedig mindig marad: dönteni magunkról és az utunkról.