A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, a párkapcsolat, vagy a szexualitás témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Szexualitással és Párkapcsolattal kapcsolatos, vagy a Digitális világ okozta problémákra és a róluk alkotott véleményemre? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim neked szólnak.

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad mégjobban!

Beleugrani, tervezni, költözni. Sok szempontból helyt kell állnunk egy idegen országban is. Lehet fel is adjuk végül?

“Olyan jól tudsz angolul, és még útlevél sem kell. Miért nem próbálod meg?” – hallottam többször is a kérdést. Tényleg, miért ne? Ahogy lassan befészkelte magát a lehetőség a fejembe, úgy lépett át a fantázia a valóságba. Időnként meglehetősen lassú és gyötrelmes lépésekkel. Mert egy országokat átszelő költözést azért nem úgy vezényel le az ember, hogy bepakolja a hátizsákját, aztán irány a reptér.

Nehéz elindulni?

Biztonsági játékosként elkezdtem érdeklődni, hogy mégis mi az, ami jól jön, ha átugrom a kontinens egyik részéről a másikra. Hosszú listát találtam: lehetőleg várjon munka, egy lakás/szoba, barátok, akik az alapokban segíteni tudnak. Legyen nálam pénz is, egy jó önéletrajz, jogosítvány, útlevél – mert ki tudja. Ha pedig eltekintünk a nagybőröndtől, akkor jó, ha vannak elképzeléseim, céljaim, kapcsolataim és egy tervem. Most leírva is soknak tűnik ez, pedig már évekkel a hátam mögött van az egész. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy aki tudatosan készül (mint én), és kevésbé jellemző rá, hogy fejest ugorjon az ismeretlenbe (nagyon nem én), az először azt se tudja, hová kapjon.

Gyűjtögetni kezdtem az információt. Beszélgetések, honlapok, adatlapok, különféle „jó, ha tudod” listák és konkrétumok. És ez még csak az előkészítő fázis volt, ahol pénzösszegekkel, lakbér árakkal, elérhető munkákkal igyekszik az ember zsonglőrködni. Emellett kezdi lezárni az itthoni dolgait, és összepakolni mindazt – fejben és csomagban – amit magával visz. Szerencsésnek éreztem magam, mert egy kedves baráti házaspár várt, akik nélkül könnyen lehet, el sem indulok. A kezdeti ijedtség és elveszettség érzése létező fogalom, átéltem, és egyfajta miniatűr halálfélelemhez tudnám hasonlítani. Mint a születés élménye, hogy a „régi világ” megszűnt, az új világban pedig az első lépések következnek. Idegen terepen, idegen tájakon.

Kész szerencse, hogy nagyrészt értem, mit beszélnek és kérdeznek!

A megérkezés

Az ügyintézés azonnal ott van a megérkezést következő napokban. Ha albérletről van szó, ha egy bankszámláról, ott már az új szabályok szerint kell játszani. Telefonszám is kell, biztosítási szám, és bejárni a környéket, hogy mi hol van. Menetrendeket és térképet böngészni izgalmas lehet egy kirándulás vagy nyaralás alkalmával is, de itt merőben más élmény. Az első napok elintéznivalói mellett még ott vannak a lakótársak is, akikkel ismételten szerencsém volt. Na jó, nagyrészt. Ha egymáshoz közel lakik több ember, mindig van valaki, aki dobogva jár a lépcsőkön, vagy nem mosogat el maga után egyszer sem. Vagy esetleg éjjel egykor jut eszébe ételt melegíteni és tévézni. A tanulság az, hogy sok mindent meg lehet emberi hangon is beszélni a másikkal, kevés a valóban rosszindulatú ember, de a szokásaink és a határaink nagyon eltérőek lehetnek. Ebben a gondolatban van már egy adag nosztalgia is, mert időnként nagyon dühítő volt átélni és megélni ezt a másságot.

Keressünk munkát!

Amikor már szilárd talajt éreztem a lábam alatt, és a bürokrácia köreit is sikerrel vettem, elérkezett a következő lépcsőfok. Keressünk munkát! Persze, aki előre készül (mint én), az körbekérdez, hátha tud valaki, valamit. A jó hír az volt, hogy az egyik régvolt osztálytársam nem is lakott olyan messze, és olyan helyen dolgozott, ahová elmondása szerint mindig kerestek új embereket. Vagyis szinte mindig. A szinte szó pedig ott nyert értelmet, amikor a repülőút előtt megérkezett az az e-mail, ami közölte velem a maga nyers stílusában: most egy ideig nem vesznek fel új embereket, de azért sok szerencsét neked és üdv Angliában! Ebben az az igazán ijesztő, hogy megjelent előttem a kép, amint elfogy a magammal hozott pénz, és végül nem sikerül olyan munkát találni, amiből fenntartom magam. Rákészültem a biztosra, és kihúzta a lábam alól a szőnyeget az élet.

Lehet, hogy a sors nagyon bízott bennem, nekem akkor több kétségem volt még ezzel kapcsolatban. És ez is nagy tanulsága az ilyen utazásoknak. Olyan képességeket vagy akadályokat találunk, amik megoldása után sokkal kisebbnek tűnik sok hasonló helyzet. Lett munkám, több is, és elkezdhettem ismerkedni a munkatársakkal, tanulhattam az ottani szabályokat, módszereket és a mindennapi rutinokat. Ehhez hozzájöttek a heti rutinok, a bevásárlás, a főzés és a többi. A körforgás egyedül a szociális élet tekintetében nem akart megmoccanni. Még jó, hogy van internet! A kultúrsokk és a magány ellen a már említett házaspár segítsége és társasága, valamint az itthoniakkal való beszélgetések voltak a gyógyír. Egy ideig. Az idegenség érzése viszont nem csökkent, és míg szakmailag ajtók nyíltak, legbelül egyre jobban bezárult valami.


A vég és a kezdet

Nem volt könnyű belátni, hogy nem érzem jól magam, a sikerek és a jövő kecsegtető lehetőségei mellett sem. Valami másra vágytam, de az nem ott volt. A hazautazás fura kettős érzés volt, hiszen az ismerős közeg megnyugtatott, de menekülésnek tűnt, feladásnak a visszatérés. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy a külföldi élmények milyen sokat fejlesztettek rajtam. Referenciák, élmények, legyőzött akadályok egész sorát kaptam a hátizsákomba. Ismeretlen városból egy másik, ismeretlen országba átrepülni? Most már nem okoz problémát. Sokféle származású és életkorú emberrel beszélgetni idegen nyelven? Itt is megálltam a helyem. Beugrani egy tapasztaltabb kollégát helyettesíteni? Túléltem, sőt, sokat tanultam belőle. Vagyis minden helyzet, ahol féltem, vagy ahol szívesen elmenekültem volna, fejlődni segített.

Amikor elérkezett a döntés, akkor újra utaztam, és tervezni kezdtem. Mire vágyom, mit szeretnék megvalósítani? És ami lehet a legfontosabb: miben érzem jól magam? A kérdésekre mindannyiunknak megvan a válaszunk. Ha nem is azonnal, de elkezdhetjük keresni.

Apró lépésekkel, ugrásokkal, de találjuk meg a helyünket a világban. Ha valami, ez biztosan megéri a fáradtságot!


A képek forrása: wallpapershome.com, pinterest.com. topzine.cz