- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Életvezetés
- Találatok: 1482
A reklámpszichológia célja a hatékonyság és az eladások növelése. De vajon a hatékonyság átcsaphat-e agresszív manipulációba, ahol a cél szentesíti az eszközt?
Egy rövid séta alatt rengeteg információt gyűjtünk össze a környezetünkről. Ennek persze evolúciós gyökerei is vannak, hiszen figyelni kellett a veszélyekre, a változásokra, eligazodni és tájékozódni, valamint megjegyezni, mit érdemes elkerülni vagy esetleg ismét felkeresni. Míg a célunk felé haladunk, hirdetések, kért és kéretlen információk, reklámok hada jön velünk szembe. Buszok oldala, szórólapok, kirakatok, mások ruhái, bevásárlószatyrok, megálló és óriásplakátok, neonfények, autók felirata. Az interneten felugró ablakok, kéretlen levelek, hírlevelek, villogó szlogenek, átirányítások, ajánlott oldalak és termékek, fix hirdetéshelyek az oldalakon. Egy helyben ülve is megkapjuk az „adagunkat”.
A reklámpszichológia az 1900-as években jelent meg, hátterében az akkori irányzatnak megfelelően a behaviorizmus (ingerek által kiváltott hatás és reakció) állt, a 20-as években a kondicionálás (ismételt ingerek tanító és formáló hatása) majd egyre nagyobb lendületet vett a piac ezen része.
A 40-es évektől a 60-asig a középpontban a meggyőzés, a percepció megértése és a motiváció került.
Az igazi marketing-háború és a stratégiák kialakítása a 70-es és 80-as évekhez köthető. Fontossá válik a konkurencia vizsgálata, a piaci helyzet felmérése és annak a bizonyos tortának egy szeletét nemcsak megszerezni, de meg is tartani.
A 90-es évek a kreatív ötletek, szokatlan megoldások (gerilla kampányok) éveibe vezet minket, ahol a szociálpszichológia komoly kutatásokat végez a fogyasztói szokások, valamint a célcsoportok minél pontosabb megismerésének érdekében.
Napjainkra egyfajta információs robbanás jött létre. Rengeteg az információ, szűrni vagyunk kénytelenek, valamint a piac is telítettebb lett, a megoldások egy része pedig elavult, vagy már nem hatékony. Megjelenik a reklám-ellenesség is, nemcsak abban, hogy kikerülni igyekszünk a helyzeteket, hanem olyan módon is, hogy kevésbé bízunk meg a reklámok által közölt üzenetekben, a termékek hatásában. Megszokott, ám mégis viszonylag új területnek számít az internet, ami nemcsak felület, de hatékonyan képes letapogatni a mindennapi szokásainkat, életmódunkat és így célzott reklámot ajánlani számunkra.
A reklámokat többféleképpen osztályozhatjuk, de alapvetően a módszer és az üzenet alapján történik a felosztás. Az aura reklám egy olyan közeget és életérzést mutat, ami érzelmeket közvetít és érzelmi reakciókat vált ki. Általában nem verbális, viszont elég erős szlogennel bír, a többit a reklám által keltett hangulatra hagyja. Ilyen volt a Marlboro klasszikus cowboyos reklámja, ami gyönyörű környezetben mutatja a szabad, kalandvágyó férfit, aki persze dohányzik, de ez mind hozzátartozik az életérzéshez. Hasonló az Old Spice reklámkampánya is, ahol a sportos, erős, dinamikus, kalandvágyó és a nők körében népszerű férfi az alapmodell.
Az erotikus reklámok nagy része szépségápolási termékről szól. Egyfelől a figyelem felkeltésében hatékony, hiszen fiatal, üde, kívánatos nőket szerepeltet, másfelől azt az üzenetet továbbítja, hogy a termék által mindez elérhető és megkapható. Az identifikációs (azonosulás) reklám azt használja fel, hogy különböző emberekről hogyan gondolkodunk. Egy sztár – főleg ha kedveljük – pozitívan befolyásol minket, hiszen egy szimpatikus ember ajánl olyasmit, amit ő is használ. Nemcsak a szavai meggyőzőek, de az is, hogy az ő státuszában, biztosan jó terméket választ. Ha szakember beszél hozzánk, (pl. fogorvos, mosógép szerelő) akkor a szakértelme, a hozzáértőként való szereplése az, ami meggyőző lehet, míg ha egy hétköznapi ember reklámoz, az ő üzenete az, hogy ő is egy közülünk, és ha neki megfelel a termék, akkor nálunk is beválhat.
A humoros reklám mulattat és élményt is ad. Az egyik az „aha” élmény, amikor felismerjük a csattanó poénját, vagy olyan helyzetet mutat, amiben mi is voltunk már, és az esetlenséget szerethetővé teszi. A „haha” élmény a feszültséget viccel oldja fel, és ezáltal válik szimpatikussá. Érdekes mellékszál, hogy kutatások alapján az emberek 89%-a humorosnak véli önmagát, valamint hogy a humoros/vicces tulajdonságot a legtöbben az önjellemzésükhöz adják. Így az sem meglepő, hogy egy 2007-es hazai felmérés szerint a humoros reklámok a legnépszerűbbek.
Megkülönböztetünk reklámot az általa tett ígéret szerint is. Ez kétféle lehet, vagy valamilyen előnyt, sikerélményt ígér (frissesség, tisztaság, szépség), vagy valaminek az elkerülését segíti, tehát kudarctól, negatívumtól véd meg (ráncosodás, maradandó koszfolt). Nemhiába az a reklámos mondás, miszerint: “Arckrémet árulunk, de reményt adunk el”. A reklámok ereje közismert tény, és az sem elhanyagolandó tényező, hogy milyen mögöttes információt kommunikálnak a nézők felé.
Előtérbe került az utóbbi években a nők reklámokban való megjelenítése is. Sokszor előfordul, hogy olyan képekkel és üzenetekkel manipulál, amelyek a mai valóságunkra már egyáltalán vagy csak igen kis részben igazak. Ilyen a bizonyos szerepek felerősítése (a nőnek a konyhában a helye), a női test tárgyiasítása, szextárggyá degradálása (főleg a divatreklámokban). Hasonlóan veszélyes az azonnali és „tökéletes” megoldások üzenete (gyógyszer, élelmiszer), amelyek a problémát ugyan megoldják, de automatikussá tehetik a gondolkodást és a tudatosságtól távol tartanak, nem beszélve a következményekről.
Ehhez kapcsolódó kezdeményezés a Tudatos Vásárlás mozgalom is szerte a világban. Követői nemcsak több információt igényelnek a döntéshez, de a saját maguk által megszabott értékek és szabályok szerint is költenek a termékekre. Emellett az is számít, hogy az adott termék milyen minőségű, hasonlóképpen ahhoz, hogy az előállítása milyen körülmények között zajlik. Fontos, hogy a terméket előállító cég hogyan áll a környezetvédelemhez, mit tesz ennek érdekében, milyen munkaerőt alkalmaz (gyermekmunka, kizsákmányolás). Valamint hangsúlyt kap az is, hogy mennyi az elég, és mennyi a szükséges, szembenállva azzal a trenddel, hogy fogyassz, cseréld le, dobd el.
Az információ elérése mára rutinfeladattá vált. A kérdés az, mit kezdünk vele, vagy éppen milyen információt keresünk és építünk be a mindennapjainkba. A reklámkészítők kezdik felismerni, hogy a túlzott inger ellenkezést és eltávolodást szül hosszú távon.
Ami ma még figyelemfelkeltő, holnap már terhet jelent és elkerüljük. A felismerés abba az irányba mozdítja a reklámpszichológiát és a szakembereket, hogy – az örök joker – szórakoztatás irányába vigyék el a reklámokat, valamint hogy minél célzottabb és személyre szólóbb hirdetések jussanak el hozzánk. Ez csökkenti a terheltséget és hasznos információkkal láthat el minket, hiszen a tájékozottságra szükségünk van. Már csak találkoznia kell a két igénynek, és olyan kölcsönhatásban egyesülnie, amely nemcsak az egyik, hanem mindkét fél érdekeit és szükségleteit figyelembe veszi.
A képek forrása: fromupnorth.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Életvezetés
- Találatok: 1172
A költözés mindig is nagy változások előrejelzője volt. Lehetett a hátterében bármi, és mehettünk akár egy várossal arrébb is, attól még egy biztos: a megszokott és ismerős közeget hátunk mögött hagytuk. De mindez igaz az ismerős arcokra, a közlekedésre, az ezerszer látott üzletekre és mindazon kényelemre, ami a megszokott és bejárt közeget, környéket jelenti. Számos oka lehet annak, hogy valaki arra szánja rá magát, hogy elköltözik.
Kinőhetjük a meglévő kereteinket, a kényszer vagy az a feszítő érzés is útnak indíthat, hogy valami mást akarunk. Vagy valami olyat, ami nem ilyen, esetleg tudunk egy olyan helyről, ami jobb, élhetőbb. Gyakorlásra, fejlődésre és határaink átlépésére akkor is lehetőségünk van, ha büntetésnek éljük meg ezt a változást. Ezért is mondhatjuk azt, hogy kétszeresen is átlépjük a határokat, nemcsak az országok vagy földrészek között, hanem önmagunkon belül is.
A változást önmagában jónak tartjuk, még ha tudjuk is, hogy fájdalmas és kényelmetlenségekkel jár. Visszatekintve pedig legtöbbször örülünk, hogy megtörtént. Többek lettünk általa, hiszen olyan élményeken vagyunk túl, amik tanulságát és tapasztalatait felhasználva kinyílt előttünk a világ és sokszor a lehetőségek tárháza is.
Abban is nagy segítséget jelent egy költözés, hogy megtaláljuk azt, hogy vagyunk boldogak. Ez az egyértelműnek tűnő kérdés, ma már határokon is átívelhet. Sokan találnak időleges vagy végleges otthont külföldön, és más szokásokkal, kultúrákkal, közeggel érintkezve bizony ezt is továbbviszik magukkal. A gyökeres változás nemcsak gondolkodásra serkent, de a képességeinket és kreativitásunkat is próbára tudja tenni. Ha ügyeket kell intéznünk és korábban nem szívesen tettük, az új kényszer ebben is gyakorlatot és önbizalmat adhat. Hasonlóképen épülnek be konyhaművészetünkbe az új ízek, fogások és hozzávalók. Ez a fűszerezés is áthat minket, és akár a lélek fűszerének is mondhatjuk.
Azzal a gondolattal is érdemes elidőzni egy kicsit, hogy mire számítunk? Főleg, ha egy más kultúra, más nyelv vesz körbe minket. Van-e visszaút? Mik a céljaink és miként éljük meg azt, hogy most ott vagyunk? Az újrakezdés mennyire örömteli vagy éppen veszteség, hiszen otthon elértünk már dolgokat, voltak bejáratott rendszereink. Ezek mind hatással lesznek ránk, ahogy a megérkezés öröme, a segítők felé érzett hála is körbevesz minket.
A kérdések megoldásra, rendezésre várnak. Ehhez sokszor idő kell, főleg, ha ijesztő az érkezés. Nem ezt ígérték, vagy épp az a segítség maradt el, ami biztosnak tűnt, és csalódás lett a vége. Feladni, vagy állni a sarat? Az biztos, hogy többre vagyunk képesek, mint elsőre hinnénk. Az önfenntartás érzékeny rendszer és sok szorongást, aggódást hozhat, főleg az első hetekben, hónapokban. Megmérettetés ez is, hiszen megtalálni és helyt állni sem könnyű kezdetekben. A rutinok sok terhet levesznek a vállunkról, de túl kényelmessé is tehetik a megszokott kereteket, a fejlődés helyett pedig egy helyben maradunk. Az egzisztencia felépítése ismét felveti azokat a kérdéseket, amik érkezésünket is befolyásolhatták. Mit keresünk, milyen irányba megyünk? Hol van a következő lépés? Mivel és kikkel szeretnénk körbevenni magunkat?
Ha úgy alakul, a magánnyal is szembe fogunk nézni, mégpedig több téren is. A család vagy egy korábbi párkapcsolat támogató és intim burka helyett kezdetben felületes kapcsolatok vehetnek körbe minket. Ha barátokra lelünk, ők is máshol helyezkednek el szívünkben, mint egy társ tenné.
A kultúra és a nyelv is akadályokat gördíthet elénk, de épp ezért nagyon sok tanulnivalót és tapasztalatot is ad. Ha nem az anyanyelvünket használjuk, érezhetjük a kifejezésmódunk és a kommunikáció határait, még bosszankodhatunk is, hogy egyszerű dolgok megfogalmazása is nehezünkre esik néha. Ez is a fejlődés felé segít, még ha kezdetben kerítésnek, zárt ajtónak tűnik is. A legfontosabb pedig, hogy amit megoldottunk, amit átvészeltünk, az olyan élményként marad meg, hogy máskor is meg tudjuk oldani, megerősödik bennünk az a hang, ami azt mondja:
Képes vagy rá, meg tudod csinálni!
A képek forrása: etsy.com, blog.uncommongoods.com, theladyimage.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Életvezetés
- Találatok: 1160
Késő délután volt és a villamost vártam, nem voltunk túl sokan a megállóban ahhoz képest, hogy meglehetősen frekventált pályaudvara mellett van a városnak. Egy középkornál kicsit idősebb úriember jelent meg tőlem nem messze, kezében az a hajléktalanok által írt újság, amit majd mindannyian ismerünk.
ÜDVÖZLÖK MINDEN JÓ LELKŰ MAGYAR FÉRFIT ÉS NŐT, ISTEN ÁLDJA MEG MAGUKAT, KÉREM SEGÍTSENEK, A FELESÉGEMET NEMRÉG MŰTÖTTÉK! – hallottam a kiabálást mellettem, és mire véget ért a mondat, a férfi előttem állt. Felém nyújtotta az újságot, miután a mellettem álló pár embertől nem kapott reakciót. A zsebembe nyúltam és aprót vettem elő, odanyújtva megkérdeztem: Mivel műtötték a feleségét? A májával – másodpercnyi szünet – és a lábát is, jött a válasz. Bólintottam, de a férfi továbbhaladt, a villamos pedig sárga villanásként érkezett a látómezőmbe, így az ajtó felé léptem. Újságot ugyan nem kaptam, de pénzt adtam, segítettem. Nem éreztem magam jobb embernek, még csak jobban sem.
Mi történt?
El kellett telnie egy kis időnek, amíg újra eszembe jutott a történet, és gondolataim újra keringeni kezdtek körülötte. Kényszert éreztem, erőltetést, miközben lezajlott az egyoldalú tranzakció. Kérdésem, habár érdeklődőnek tűnt, mégsem az volt.
Támadva éreztem magam, és visszatámadtam, felületet kerestem, ahol megfoghatom a másikat, rajtakaphatom valamin, ami nekem ad igazat. Nem volt bennem segíteni akarás, inkább menekülhetnék, hogy otthagyhassam ezt a kínos helyzetet. Valahol a két part között rekedtem. Hiszen a „jó ember” segít, és ez örömmel tölti el. A „rossz ember” pedig nem reagál, visszautasít, vagy kilép a helyzetből. Én adtam, feszengtem, majd csak annak örültem, hogy vége, letudtuk.
Önző lennék, nem elég érzékeny? Ez is az eszembe jutott. Szeretem én megválasztani a segítségnyújtás módját, keretét, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem kívánságműsor, az élet rendez kevésbé ideális helyzeteket is. Talán mutatni akar valamit ezzel. Ilyenkor pedig nem a jóérzésen van a hangsúly, hanem a segítségen, és itt jobb, ha meg is állnak a gondolatok, hiszen a kinek, mire költi, mi van a háttérben nem az én dolgom. Nincs bennem sem harag, sem hibáztatás, ő a saját helyzetében igyekszik élni, én pedig a magaméban, de bevallom, hasonló helyzetbe nem szívesen kerülnék máskor. Pedig fogok, és azóta is azon merengek, ebből miként lehet vajon jobban kijönni. Mindkettőnk részéről.
A képek forrása: slash.fr
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Életvezetés
- Találatok: 1814
Nem új keletűek azok a híresztelések, miszerint a nők egyre férfiasabbá válnak, a férfiak pedig egyre nőiesebbé. Ez egyfelől a fizikai test, a külső változását jelenti. Nőknél inkább a ruhák terén lehetett ezt észrevenni, míg a férfiaknál a kozmetikumok, testápolás terén történtek változások. Lélektani szempontból egyszerre jelent meg egy kényszer és egy igény is, ami befolyásolta a két nem fejlődését, változását. Jó vagy rossz az ilyen változás? Pontos válasz nincs, de az biztos, hogy a változás folyamatos.
Az üzleti szférában a férfias, határozott, domináns viselkedés rúghatott csak labdába, bármilyen nem képviselőjéről volt szó. A párkapcsolatokban pedig elfogadott, majdhogynem „előírt” nézet volt, hogy a férfi nem osztja meg az érzelmeit, nem kommunikál túl sokat, és hűvösen távolságtartó is akár. Ez úgy tűnik, működött, de elmúlt felette az idő. Egy ilyen végletesen egysíkú helyzet idővel egyértelmű, hogy megteremti azt, ami hiányzott belőle. Egyre több helyen lehet olvasni az úgynevezett női üzleti modellről, ami ugyan nem csak nők által alkalmazható, de az alaptulajdonságait, a hozzáállás módját tekintve gyökeresen más, mint a régi modell. Hatékonyságát pedig úgy tűnik az is alátámasztja, hogy egyre több kutatás jut arra az eredményre, hogy a munkahelyi hangulat nagyon fontos eleme az elégedettségnek és a teljesítménynek. Fontos az is, hogy ennek a hangulatnak a milyensége pénzbeli vagy hasonló elvű jutalmazó eszközökkel, szűkös keretetek között befolyásolható csak.
Hasonlóan érdekes annak a változásnak a folyamatát megfigyelni, ami a férfiakban olyan tulajdonságokat kezdett el megerősíteni, amit sokáig a nőiességgel hoztak párhuzamba. A gyengéd, figyelmes, törődő, érzelmeit kifejező, empatikus, érzékeny férfi mára egyesek szerint kicsit túl is lőtt a célon. A kemény macsó „felpuhulása” elkerülhetetlen volt, hiszen a nők felől komoly igény jelent meg egy olyan társra, aki lelkileg, érzelmileg is részt vesz a kapcsolatban, nem csak fizikailag. Egy ilyen változás mindkét felet szolgálja. Egyfelől szabadabb önkifejezésre ad lehetőséget, mélyebb kötődést, tisztább kommunikációt tesz lehetővé, valamint önismeret terén is sokat képes adni a feleknek a saját és a kapcsolatuk működésével kapcsolatban.
A véglet végletet vonz, a nagyon erős korlátokkal rendelkező struktúrától nem lehet elvárni, hogy azonnal a középpontra lépjen. Kialakult a nagyon kemény „férfias” nők csoportja is, akik vasakarattal és olyan domináns, elnyomó viselkedéssel irányítják környezetüket, ami már veszélyesen merev és rugalmatlan. Ez egyfelől komoly szakadékot képez az így viselkedő ember körül, másfelől folyamatos 100%-os kontrollt vár el, amit hosszú távon egyre nehezebb fenntartani. A fejlődés másik végén azok a férfiak jelentek meg, akik lelkileg és érzelmileg váltak túlérzékennyé. A túlságosan határozott viselkedés ellenpólusaként a döntésképtelenség, a potencia (itt: cselekvőképesség) elvesztése, valamint a túlzott emocionális bevonódás jellemzi őket. Némi rosszindulattal barátnőnek is szokták ezt a réteget hívni, mivel meghallgatni, beszélgetni, elemezgetni ugyan képes, de ezen túl nem várható tőle több.
A társadalomban a nemek tulajdonságaira komoly hatással van egy új igény megjelenése. Emellett azt is jó szemmel tartani, hogy a média milyen képet közvetít, mi az az eszmény vagy ideál, amit követendőnek tűntet fel. Érdekes példa, hogy divatlapok képein a férfi modelleket egyre gyakrabban jelenítik meg „női pózokban”. Ilyenek például a mellkast eltakaró kezek, a teljesen szőrtelen test vagy arc. Hasonlóképpen tény, hogy a férfiak számára, ma már ugyanúgy gyártanak sminkelésre, testápolásra, szépítkezésre alkalmas kozmetikumokat.
Sokan vannak, akik azt mondják, hogy a nőiesnek vagy férfiasnak nevezett tulajdonságok nem mások, mint a társadalom és a kialakult normák következményei. A nevelés, az iskolák, a környezet elvárásai változtatnák az embert férfivé vagy nővé? Az evolúció hívei biztosan nem értenének egyet egy ilyen felvetéssel. Ahogyan az is nehezen megoldható, hogy valaki minden elvárás és minta nélkül nőjön fel, a választás teljes szabadságát megkapva. A középutat sem könnyű megtalálni, még akkor sem, ha a sok vélemény és változat mind hordoz magában igazságot. A legjobb talán, ha az önkifejezésre és az önkép kialakítására minél szabadabb kezet kap az ember. Szabályokra minden közösségben szükség van, ahogy normára is, de ez, ha elég rugalmas, akkor nem gátló, hanem éppenséggel serkentő hatással lehet mindazokra, akik magukat keresik.
A képek forrása: fashiongonerogue.com, tumblr.com