A metrón velem szemben nagymama utazik az unokájával. Két generáció, akiket évtizedek választanak el egymástól. Sőt, ahogy a kisfiú pólójára nézek, feltűnik, hogy valami más is. A fehér pólón a felirat a következő: „I know you like me”. Azaz: tudom, hogy kedvelsz/bírsz engem. A feliratos, üzengetős, egymondatos ruhadarabok kavalkádjában fel sem tűnne egy ilyen, de itt megakad a szemem és a gondolataim is. A like (lájk) szó ugyanis a Facebook jól ismert kék-fehér gombjával és a felfelé mutató hüvelykujj szimbólummal van kiírva. Vagyis nem egyszerű szó ez innentől, hanem utalás, burkolt kérdés is. Vagy ígéret?

Felmerül bennem, hogy vajon összekapcsolható-e a kettő. Az, hogy kedvelünk valakit, fontos számunkra a közelsége, örülünk a társaságának, a jelenlétének, és az, hogy „lájkoljuk”-e mindazt a tartalmat, amit magáról megoszt.

A szimbólum, a jelentés vajon összefonódik a fejben is? És a kisfiúéban?

Nem újdonság, hogy ismerősökben, a „lájkolás” mennyiségében mérjük magunkat vagy épp másokat. Hasonlítgatunk. Úgy vesszük, hogy a figyelem és a szeretet egyfajta mércéje ez. És persze a népszerűség, a menőség vagy épp az elfogadottság számszerű mértéke is. Serdülők, felnőttek is játsszák ezt a közösségi oldalakon, de egy 4-5 éves kisfiú vajon mit ért meg mindebből? Előre kondicionálódik valami, ami aztán az élete, önértékelése egyik vezérfonala lesz, vagy túl van az egész gondolva, a póló pedig csak egy feliratos ruhadarab? A gyerek fejlődik, tanul, magába szív mindent, de nem rendelkezik szűrőkkel, világképpel vagy épp értékrenddel, ami alapot, védelmet nyújthatna neki.

A digitális világ már nem a jövő, hanem a jelen. Ott van, beszüremlik a mindennapokba, a hirdetésekbe, a hétköznapi tárgyakba, párkapcsolatokba, az ágyba és a fejekbe is. Egy olyan rétege az életnek, ami próbálgatja a határait és felülír dolgokat. Egyvalamiben mégsem mindenható: csak ott tud hatni és uralkodni, ahol hagyjuk neki, vagy ahol nem figyelünk rá. Nem a technológia és nem az eszköz alakít át, hanem az ember, aki használja, túlzásba viszi, vagy épp elhanyagol dolgokat. Bármennyire digitális, analóg, régi vagy új, a kulcs még midig az emberi tényező, ahogy mindig is az volt.

A képek forrása: coolfbcovers.com, solomomedia.com