Az online párkeresés viszonylag új trend, legalábbis a korábbi ismerkedései formákhoz képest. Távolságokat hidalhat át, és olyanok találkoznak, akik amúgy sosem, és ez jóra is vezethet. A lényeg, hogy ez is egy eszköz, itt is őszinteséget várunk el egymástól és az offline világba keresünk párt, nem a monitor vagy a telefon képernyője mögé. Szóval chateljünk tovább, vagy menjünk el sétálni?

Gyors világ, lassú ember?

Ma már kicsit kevesebbet hallani a kifejezést, de pár éve még minden tele volt a felgyorsult, túl gyors világ és életvitel kritikáival. Sok igazság volt ezekben a meglátásokban, mint ahogy az is tény, hogy az állandó jelenlét és elérhetőség problémákat tud okozni. Miért nem ír vagy keres a másik? Ha azt jelzi egy program, hogy online, akkor tényleg ott van? Miért nem reagál, ha olvasta az üzenetemet, miért vár a válasszal? Úgy gondolom nem túlzás azt mondani, hogy a gyorsaság mellett türelmetlenebbek is lettünk. Ha pár perc (sőt, másodperc!) alatt reagálhatunk, beszédbe elegyedhetünk, akkor az órák bizony nagyon hosszúnak tűnhetnek. Pedig – jó esetben – nem telefonnal a kezünkben, vagy számítógép monitor mögött ülve éljük a napjainkat.

Az online ismerkedés, kapcsolattartás és kommunikáció érdekes kettőssége az, hogy jó felületet biztosít az alapokhoz, de jobb mielőbb élő találkozás felé vinni a dolgot. A távkapcsolatok vagy időleges nagy földrajzi távolságok áthidalására is alkalmas az online tér, még a távoli barátokkal való beszélgetésekre is. Azt azonban jó tudni, hogy az előnyei mellett egy emberi kapcsolatnak több olyan része is van, amit nem lesz képes megadni. Az érintést nem tudja pótolni, a másik arcának rezdülései, a testbeszéd még webkamerán is csak részben jön át. És egy hangfalból duruzsoló hang sem hasonlítható ahhoz, amit az élő beszéd ad meg számunkra.

Ha valakinél túlzottan előtérbe kerülnek az online kapcsolatok és az ismerkedésnél is nehezére esik kilépni ebből a térből, az nemcsak, elmagányosodást okozhat, de a valóságtól és az élő emberi kapcsolatoktól való eltávolodás problémáját is felveti. Emellett pedig az önértékelés, a szociális kapcsolódás, a kommunikáció és az önfelvállalás problémái is előkerülnek, hiszen alapvetően az ember társas lény.

Online illúziók

Az adatlapok és a különféle közösségi oldalak által rengeteg információ elérhető rólunk és a másikról is, vagyis segít a döntésben, de nem maradhat ki a teljes képből az élő találkozás és az ottani benyomások sem. Mégis hajlamosak vagyunk egyfajta „képkiegészítésre”, ahol az ismeretlen részleteket feltételezésekkel és vágyakkal pótoljuk, de gyakori hiba a holdudvar hatás megjelenése is, ahol egy pozitív (vagy annak tűnő) tulajdonságból számos más pozitív jellemzős is levezetünk. Tehát aki jóképű/csinos az kedves vagy törődő is. Aki érdekes az biztosan humoros is. Az ismerem a másikat érzés is csalóka, hiszen a rengeteg online információ és beszélgetés sem árulja el azt, milyen a másik társaságában lenni, úgy beszélgetni, megfogni a kezét vagy épp hozzábújni, megcsókolni. Ez már nem a monitorok és chatablakok világa.

A gyorsaság az érzelmek és az intimitás elmélyülése tekintetében is tartogat néhány illúziót. A levelezés, de főként a chatelés közvetlensége hamar elvezet oda, hogy érzelmekről, akár intim élményekről, vágyakról eshessen szó. Közelinek érezzük a másikat, és a kitárulkozás, a megnyílás legtöbbször hasonló fogadtatásra talál a másikban is. A probléma viszont az, hogy a kapcsolat túl gyorsan intimmé válik, mélyül, de valójában az ismerkedők még nem látták, érintették egymást, a másik hangját is csak közvetítő eszköz által, az arcát is csak digitálisan „kapták” meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy az online kommunikáció során ne őrizhetné meg egy barátság vagy az ismerkedés az intim, bizalom teli jellegét, a kérdés inkább az arányokról szól, és arról, hogy élőben is ugyanúgy működik–e. A konfliktusok, az örömök és úgy általában az érzelmek megjelenése és érzékelése ugyanis nagyon más az online és offline közegben. Nemcsak az intenzitása, de a felismerése és a megélése is az élő, személyes jelenlét felé billenti a mérleg nyelvét. A lépcsőfokok tehát lehetnek a következők is: levelezés, chatelés, skype/telefon, élő találkozás.

Ha félreértettük egymást, vagy úgy érezzük a másik nem őszinte, akkor lépjünk, tisztázzuk, vagy zárjuk le az ismerkedést. Ha az ismerkedés sötét oldalát nézzük nagyon könnyű megvezetni, hazudni is. Elhitetni valamit vagy letagadni valamit, ami egy élő találkozásban kiderülne vagy a fenntartása ideig-óráig lehetséges csak. Ígéretek, nagyzolások vagy elhallgatott, szégyellt témák keringhetnek az ismerkedés körül, és szinte biztos, hogy valamilyen módon zavart okoznak majd. Rövid úton lehet, úgy tűnik megéri és beválik, de egy ilyen helyzetből is csak több sérüléssel távozik majd végül mindenki. Hallgassunk a megérzéseinkre és adjunk a másiknak is lehetőséget a félreértés tisztázására, ha azonban ezek gyakoriak, vagy egymást követik, higgyünk annak a belső hangnak, ami azt mondja, jobb, ha máshol keresünk inkább.

Az online harmadik

Külön részét képezik az online ismerkedésnek azok a helyzetek, ahol egy harmadik vagy „pótkerék” kerül bele a már meglévő kapcsolatba. Ha tud róla, ha nem, az aktuális partner, de még az ilyen módon megoldást vagy enyhülést kereső is rosszul jár. Összességében kijelenthető, hogy senkinek nem jó ez a helyzet, hiába tűnhet izgalmasnak, vagy felszabadítónak.

Miközben ugyanis az online kapcsolatnak panaszkodik, vagy épp szexuális, bizalmi kapcsolatot építenek, közben még jobban leépül a valós kapcsolata. Kétszeres az elárulás, hiszen nemcsak hogy nem rendeződik az élő kapcsolat, de egyre inkább megromlik és az ottani problémák is kiteregetésre kerülnek a partner teljes kihagyása mellett. A virtuális kapcsolat kétszeresen kényelmes, egyfelől van, aki meghallgat, aki „szeret” és nem kell szembenézni az elromlott kapcsolat nehézségeivel, megjavításával. Pótlék és pótszer, és biztos, hogy csak az utólagos tanulságok és a sebek nyalogatása után indul el a felismerés és a feldolgozás folyamata, ha eljutnak addig az érintettek.

Ha úgy tekintünk minderre, hogy az online ismerkedés is csak egy felület és egy eszköz, akkor rájövünk, hogy itt is a felhasználókon, a szereplőkön múlik sok minden. Az okostelefon vagy a Facebook sem azért okoz gondokat, mert az eszköz gonosz. Persze próbálkozik, el akarja adni magát, igyekszik mindenbe beleszűrődni, és olyanok rakták össze, akik az időnkre és a figyelmünkre pályáznak. De még ezzel együtt is megannyi lehetőségünk van arra, hogy ne a tárgyak vagy az online beszélgetések mögé bújva éljünk. Programok, rendezvények, múzeumok, mozik, nagy séták, beszélgetések, kávézások várnak, amihez ugyan nem feltétlenül kötelező, de jól esik a társaság. És jól esik az is, ha van kivel megosztani az életünk megannyi apró diadalát, nyűgét, és aki képes néhány kedves szóval mosolygóssá változtatni egy viharfelhőkkel tűzdelt napot is.

A képek forrása: huffingtonpost.com, datingfirsts.com, boombotix.com