A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, a párkapcsolat, vagy a szexualitás témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Szexualitással és Párkapcsolattal kapcsolatos, vagy a Digitális világ okozta problémákra és a róluk alkotott véleményemre? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim neked szólnak.

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad mégjobban!

Nagyon érett már, hogy egy olyan film készüljön, ami sallangmentesen, erőlködés nélkül mutatja be hogyan éli a mindennapi életét az az ezer és ezer fiatal, akik az iskolák padjait koptatják ma. De a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) nem csak róluk szól – bárkiről szólhatna, hiszen az online világban történtek sem válogatnak életkor szerint.

Külön öröm számomra, hogy egy magyar rendező látta meg a lehetőséget abban, hogy egy nagyjátékfilm keretein belül egyszerre tudjon őszinte, nyers, érzékeny és hiteles lenni. Schwechtje Mihály első nagy debütálása ez és számomra az év legerősebb hatású 3 filmje között van a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:), mert annyira valóságos, annyira emberi hogy szinte rá lehetne fogni, hogy kémkamerával készült az egész. A hangsúly a tinik magánéletén van, de az iskolai közösség, a barátok, a család legalább ilyen fontos szereplő, hiszen ezek nélkül nincsen közeg, nincsen élet. Közben pedig zajlik az élet, ne higgyük, hogy ritka, különleges helyzetek ezek –iskolai zaklatás, tanár-diák szerelem, vetkőzés a webkamera előtt, szakítás, online átverés – a mindennapokba pillantunk bele, ha akarjuk, ha nem. Ha pedig valami fontos történik, akkor az mindenhol érezteti a hatását, mindenhová kihat. És mi lehet nagyobb esemény ilyen életkorban, (bármikor?) mint a szerelem?

Emberek között

Mégse gondoljunk tini romkomra a bevezetőt olvasva, hiába bonyolódik a történet fő szála a szívek húrjai körül, mégis ezernyi más módon is kapcsolódik még a mindennapokhoz és a szereplőkhöz. Ami pedig a legfontosabb olyan kérdéseket tesz fel, olyan szerepeket, karaktereket és helyzeteket vonultat fel, amikkel már mindenki találkozott. Nem érzem túlzónak a „mindenki” szót sem, mivel 15 évvel ezelőtt is voltak chatszobák, online ismerkedés, vagy ha még korábbra tekintünk (50 év?), akkor bonyolódó szerelmek, reménykedők, bosszúra szomjazók és szeretetre vágyó emberek is. Ez az egyik legfontosabb tanulság talán, hogy bármennyire is felgyorsult a világ, haladhat akármekkora lépésekkel a technológia, attól mi még emberek ugyanazokkal a helyzetekkel találkozunk. Még akkor is, ha a különböző generációk nehezen találják a közös hangot és furcsa számukra az a közeg, ami az ő korukban talán még nem is létezett.

Lépésenként a végzetig

Közelebb kerültünk egymáshoz, vagy csak a közönség lett nagyobb, ami előtt ez az egész zajlik? Megváltoztak az eszközök és a módszerek, de a motiváció és a vágyakozás ugyanaz? Ott kavarog a fejünkben, hogy szeretnénk másokhoz kapcsolódni, közösséget találni, szeretetre vágyunk és elismerésre. És ezek megszerzésére minden képességünket, tudásunkat bevetjük. Ha mi vagyunk az osztály alfa hímje, akkor a csábítás a nyers egyenesség, az önbizalom és mások lenyomása lesz az egyértelmű út. Kitaszított, a periférián egyensúlyozó, megtűrt szereplőként még mindig miénk lehet a digitális világ, ahol az online felületek és a különféle programok kezelése ad hatalmat és lehetőségeket a kezünkbe. Éppen ezért élnek és hatnak a film karakterei is ilyen nagyon. A lila hajú, anime rajongó, visszahúzódóbb Eszter, a menő lányok bandája, az alfahím Beni és az online világba (és trükkökbe menekülő) Peti sokkal többet ad a filmhez, minthogy sablonos szereplőkkel egy jól-rosszul összerakott keretet adjon. A tipikus vonalon túl rengeteg apróság, kudarc, kis győzelem, vágy és részlet árnyalja őket, amíg mindannyian érezhetővé és érthetővé válnak. Nincsen közöttük gonosztevő, legfeljebb rosszindulatú vagy elkeseredett. A tragédiához azonban ez is elég. Végül azonban nem marad düh, csak mély szomorúság és jó esetben tanulságok.

Az online (is) ember

Az online illúziókra, a hamis személyazonosságra, a manipulációkra épülő légvár összeomlása mindenkit magával ránt, hiszen egy közösségről beszélünk. hihetjük azt, hogy az online viselkedésnek nincsen következménye, de a fodrozódás-hatás vagy ripple effect figyelmeztet arra, hogy ez tévedés – ami ránk hat, az a környezetünkre is fog. A következmények felmérése nélkül viszont a végletekbe esünk, és vajon mennyire lenne szűklátókörűség a serdülők belső életét végletek nélkül elképzelni? A válasz egyértelmű. Az online térben ott lapul a megfelelés, a szeretet és figyeleméhség, a lájk-vadászat és a méricskélés, a valahová tartozás vágya is. Ne maradjon ki a szégyen sem - oly sok formát ölt és rosszabb bárminél. Ki ne találkozott volna már vele? Ez mind belőlünk fakad és a szereplőknek már tükröt sem kell tartania – elég, ha csak hitelesek és hihetők maradnak. És ez olyan jól sikerül, hogy a szülőktől kezdve a fiatalokig, a szimbólumként használt kiskutyán át mindenki a helyén van. Kis túlzással, százával esnek meg ilyen és hasonló történetek az iskolákban, a „gyerekszobákban”, házakban, lakásokban – a zaklatás bárhová elér az online világban, hiszen ott van az íróasztalon, a zsebünkben, az iskolai padokon. Éppen ezért felmerül az is, hogy mit tehetünk a tragédiák elkerüléséért? Ha ennyire erős érzelmek csapkodnak, ennyire gyorsan változhat egy helyzet – boldogságból szakítás és megszégyenítés néhány óra alatt – akkor van esély bármit is tenni? A legjobb szándékú megoldások és elvek, a legjobb szülők és tanácsok is csak tétován állnak egy ilyen viharban.

A megszégyenítés előtt egy lépéssel

A végére hagytam a film szerintem legfontosabb kérdését: mi ment meg minket a megszégyenülés fájdalmától és a következményeitől? Bele kell gondolni abba, hogy ezt mi műveljük egymással, egy pillanatnyi érzelemhullám, egy döntés hevében. És ha ez az erő mindent elsöpör, akkor nem marad más, mint a következményekkel való szembesülés. A tanulságok, a felelőségre vonás, a belátás mind azután érkezik csak, hogy eloszlott a por az összeomlás után. A romok eltakarítása előtt kellett volna gondolkodni, mérlegelni. És éppen ebben áll az ember nagysága és tragikuma – hatalmában áll a döntéseivel élet és halál ura lenni. A megszégyenítést a megsemmisítést egy vékony vonal választja csak el attól, hogy mindennek nem adunk utat – vagy, ha lehet ezt mondani, legalább nem a legdurvább eszközöket vetjük be. Így a végére kiderül, hogy az online térben is ugyanazokkal az emberekkel vagyunk körbevéve, akikkel offline is. Róluk mondunk ítéletet (és ők rólunk), az ő kezükbe helyezzük a sorsunkat. Vagyis egymásra vagyunk utalva a monitorok mögül is. Ezért nem mindegy, hogy hogyan bánunk egymással. Velük. Velem. Veled.

 

Forrás: ipon.hu

 

Gyermekként még nagyon is hittünk a csodákban és a fantáziánk minden lyukat be tudott tömni az életben, ahol elillant a szeretet vagy a remény. A 8 éves Tilda egyszerre látja élesen és egyfajta torz egybemosódott masszaként is a világot, ami körbeveszi. Ha érzésekről van szó, szinte tévedhetetlen, de tud egy nagy titkot is: aki nagyon elkeseredik, az orrszarvúvá változik át. Tudja, hogy olyan páncélt növeszt rajtunk a szomorúság, a mellőzöttség, ami már nem akar senkit sem átengedni. Inkább elmenekülünk, elrejtőzünk – jobb is úgy, talán nem fáj annyira. Azt reméljük, a vastag védőfal megvéd minket, de legbelül tudjuk, hogy el is rejt a világ szeme elől. De ha az a szem észre se vesz minket, akkor nem jobb így?

Milyen ez a világ?

Ha két ember örül, boldog együtt akkor az azt is jelenti, hogy egy harmadik szomorú lesz? A felnőttek világa fájdalmas, a kiváltságosoknak jut csak valami jó. Ez régen is így volt és most is elég csak kinézni az ablakon – látszik, hogy nem sok minden változott. Mindenki vágyik valamire. Szeretetre biztosan.

Emlékek, a múlt és a jelen váltja egymás a kislány szemén keresztül és könnyen megértjük, miért a bánatot és a hiányt látja a körülötte levő világban. Hiába vették körül felnőttek, hiába van, aki vigyázzon rá, ő attól még egyedül lett hagyva. Lehet, hogy mindenki más is magányosan tölti a napjait a lelke mélyén? Elérhetetlen, bárcsak, de jó lenne emberekről ábrándozva?

Szeretetre éhesen

A Sellők és Rinocéroszok nagyon érzékeny rövidfilm, ami a mellőzöttség, a szeretet és a kapcsolódni vágyás kérdéseit bontja ki látványos és meghökkentő formában. Mindennapi tragédiák, a múlt árnyékai kísérik szinte az összes szereplőt. Van, aki még reménykedik, van, aki már feladta és olyan is, aki elfogadta, hogy neki ennyi jutott. És éppen ezért fontos, hogy a szeretetéhség, az esendőség mellett a következmények is részt kapnak a filmben. Mindannyian igyekszünk megküzdeni azzal, ami fáj. Ezernyi módot és eszközt felhasználhatunk, tudatunk szélére száműzhetjük, páncélt növeszthetünk, de a hiány sajgó érzése akkor is velünk marad. És, hogy miért kell mindezt látnunk? Mert rólunk is szól.

Elhagyás, félrelépés, magány – mindenkit összetör egy ilyen élmény. És nincs különbség közöttünk, mert a jobb partit kereső anya ugyanúgy eltűnik, mint a férje szemében az az asszony, aki szívét-lelkét odaadná egy kedves szóért – ha végre valahára, kapna, akár egy kis morzsányi szeretetet. És az apa, aki világgá ment? Ő már csak Tilda rajzaiban él, hiányát a papír és a színes ceruzák töltik be. És a kislány képes csak kitartóan reménykedni, hinni abban, hogy megváltozhatnak a dolgok, hogy egy nap kinyílik az ajtó és megpillanthatja az ismerős csíkos pulóvert. És, hogy utána mi lesz? Értékeljük az apró reménysugarakat is, van, hogy ez a legtöbb, amit tehetünk.

A keserédes befejezés is nagybetűs kérdéseket hoz magával. Mindenki boldog végül? Biztosan nem. Vállalni tudjuk a döntéseink következményeit? Ha igen, ha nem, már nem térhetünk ki előlük. És, ha megküzdünk, megoldást találunk arra, ami elől menekültünk, akkor feltehetjük utolsó kérdésként a legfontosabbat: mi hiányzott valójában nekünk? A válasz a szeretet lesz.


Traub Viktória alkotása az indiai 7. Bangalore Rövidfilm Fesztivál és az amerikai California Women’s Film Festival Legjobb Animáció Díját is megkapta. A hamarosan megrendezésre kerülő Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztivál és a szeptemberi kanadai Calgary Nemzetközi Filmfesztivál is versenybe válogatta a rövidfilmet, amely az érzelmi kiszolgáltatottságról szól, több nézőpontból is bemutatva a témát.

honlap: http://sellokesrinoceroszok.hu/hu/

Még jó pár éve volt, hogy a Rókus kórházban gyakornokoskodtam. Ott láttam meg az egyik íróasztalon egy angol nyelvű könyvet, ami az EFT-ről szólt. Nem emlékszem mi volt a címe, mert nem sok időm maradt megismerkedni vele, de az emlékeim között mégis megmaradt ez az első találkozás. Idén viszont nem csak ez a régi történet kapott folytatást, de egy négy napos alapképzésen végre megértettem mi is fogott meg annak idején ennyire az érzelemfókuszú (pár) terápiában. Az, hogy egyszerű kérdésekkel a háttérben húzódó – sokszor a párok számára is ismeretlen – valós problémákat kutatja, és közben lefordítja mindezt az érzelmek és a szükségletek nyelvére. Ez pedig sokkal többet elmond rólunk, mint sejtenénk.

Az EFT nem csak a kötődési mintákkal kapcsolatos új ismereteink miatt népszerű és hatékony. A kapcsolatok működése és jellemzői olyan mértékben megismerhetővé váltak, mint korábban még soha. Az EFT modell hatékonysága tudományosan is bizonyított, és hosszú távú javulást eredményez a pár életében. Sokoldalúságára jellemző, hogy nem csak Európa és Észak-Amerikában használják sikerrel, hanem a Kínában, Mexikóban vagy épp Iránban dolgozó terapeuták is. Bármely országban is vizsgálták, 70%-kal erősebbnek érezték a házaspárok a kapcsolataikat a terápia végeztével.

Biztonságos, elkerülő vagy szorongó?

Milyen a viszonyok és érzelmek jellemzik a szerelmi kapcsolatainkat – vagyis milyen a kötődési stílusunk? Milyen szokások, mintázatok jellemzőek ránk a párkapcsolatunkban? A kérdések önmagukban megvilágító erejűek, de a könyv lépésenként vezet végig a kötődési stílusok érdekes világán. Hogyan reagálunk a nehézségekre, ha bizonytalanul kötődünk? Miként tud segíteni a párunk, ha megért minket? A könyvben található, a kötődési stílusunkat meghatározó kérdőív nem állít ki diagnózist vagy címkét rólunk. Helyette önismereti segítséget ad ahhoz, hogy felmérhessük érzékeny pontjainkat, sebezhetőségünket és a ránk jellemző megoldási törekvéseinket.

„A szerelemben nem kell megjavítanod a dolgokat, csak ott kell lenned.”

Nem kisebb kérdésre is megkapjuk a választ a könyvből, minthogy honnan is tudjuk, hogy megtaláltuk az igazit? Vajon elfogadja a másik a hobbinkat és a kedvteléseinket? Elfogad a hibáinkkal, gyengeségeinkkel együtt? A szeretetteli apróságok – mint például egy kedves kis üzenet a mindennapok részei? Beszélgetéseinkben ott van a nyitottság és a türelem?

Nagyon sok tudásunk lett az elmúlt évtizedekben a szerelmi kapcsolatok alkotóelemeiről, de ezek közül is kiemelkedik a három legfontosabb: a szeretett személy érzelmi elköteleződése, elérhetősége és válaszkészsége – ahogy Sue Johnson az EFT alapítója nevezi őket. Nagyon fontos kérdéseket fogalmaz meg mindez a párkapcsolaton belül. Nem csak a közöttünk levő harmóniát, de az érzelmi mintázatot is jellemzi, milyen választ adunk rájuk:

  • Ott vagy nekem, amikor szükségem van rád?
  • Bízhatom abban, hogy érzelmileg megnyílsz felém?
  • Igazán számítok neked?

A könyv szerzője, Karin Wagenaar 30 éves pályafutása alatt számos párnak, családnak segített és ő volt az, aki Európában először oktatta terapeutáknak az EFT módszerét. A könyv azonban nem terapeutáknak íródott, közérthető módon segít, hogy a párkapcsolat harmóniáját ne csak visszaszerezni, de megtartani is sikerrel tudják az olvasók.

„A kapcsolat kaland és kockázat, de az egyedüllét sem tesz boldogabbá.”

A kötődési stílusok leírásával, kapcsolatainkra, döntéseinkre, reakcióinkra gyakorolt hatásainak megismertetésével alapozza meg tudásunkat a könyv. Ez után az EFT modell kulcsfontosságú eleme a belső szükségletek feltárása, kifejezése, valamint a kapcsolat negatív ciklusainak felismerése és semlegesítését taglaló fejezetek következnek. Számos esetleírás és példa segít a könyvben, hogy könnyen azonosíthatóak legyenek szerelmi kapcsolataink mélyebb rétegei, megszokott mozzanatai, de ezek mellett a változtatáshoz is segítséget kapunk a könyvben. Mindez összességében nem csak az egymás érzelmi szükségleteire való odafigyelést, támaszt és vigaszt jelenti, de a problémák megoldásában is hatalmas segítség.

Együtt maradni jóban és rosszban

A könyv fejezetei a párkeresés, a randizás és a kapcsolat megszilárdulása – az elköteleződés szakaszain is végigkísérnek minket. Karin Wagenaar a problémákat sem rejti véka alá könyvében, történetei, praktikus tanácsai azonban nagy segítséget jelenthetnek ilyen helyzetekben. Minden kapcsolatban vannak mélypontok és nehezebb időszakok is, és egymást támogatva ezt is könnyebben vészelhetjük át. A gyermekvárás és a szülői szerep nehézségei, a megcsalás a kamaszokkal való bánásmód vagy az elszürkült párkapcsolat újjáélesztése mind olyan téma, ahol nagyon sokat tehetünk egymásért és a harmónia megtartásáért. A kötődési stílus erejére jellemző, hogy innen gyökereznek a domináns érzelmeink és a reakcióink, de a párválasztásunk döntései is. A szerelem elsöprő ereje összecsiszol minket, mindeközben megismerjük egymást és egy olyan intenzív időszak következik, ahol a hormonok, az érintés, a pillantás és az illat is a közös tánc részévé és meghatározóivá válnak.

Lépésről lépésre jól felépített, részletes és hatalmas tudásanyaggal megírt könyv a Hogyan legyek boldog veled?, és hiszek benne, hogy komoly segítséget adhat a pároknak az elolvasása. A gyakorlatok és a példák által harmonikusabb és szeretettelibb kapcsolatot alakíthatunk ki, de a könyv legnagyobb ereje abban rejlik, hogy megismerjük és megértjük egymást. Táncra perdülünk, egymás kezét fogva vetjük bele magunkat a közös életünkbe, ahol együtt lépünk, botladozunk és tanulunk: egymásról, egymásért.


A képek forrása: tucanclub.dk, ursuslibris.hu, encrypted-tbn0.gstatic.com, timetobreakmysilence.files.wordpress.com

Egy új korszak és világrend felfedezői, elszenvedői és lakói vagyunk mind, de azért nem mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Akinek internet, okostelefon nélküli gyermekkora vagy fiatalkora volt, nagyon sok mindent másképp csinált, mint a ma érettségire készülő generáció. Julia Langhof filmje érzékeny témát választott: hogyan küzdenek meg a mindennapokkal a fiatalok? A főszereplő Karl, 17 éves és érettségi előtt áll, nem tudja, mit kezdjen magával utána, de van egy népszerű blogja, ahol a névtelenségbe burkolózó felhasználók és követők bepillanthatnak az életébe. Azt azonban kezdetben nem tudják ki is ős. Neki is, mint a többieknek egy nickneve – beceneve van csak: LOMO. De mi történik, ha lehull a lepel és arca, sőt, polgári neve lesz az addig szavakkal és rövid videókkal jelen levő bloggernek?

A serdülők mindig is határvonalon jártak. Még nem felnőtt, már nem gyerek. Próbálgatni kell a szárnyakat, mert különben nem lesz tapasztalata az életről. Ott vannak a többiek, a tanárok, a szülők és a neten megismert figurák csoportja is és dönteni kell. Vagy elég sodródni? Derült égből a szerelem is becsapódik a főszereplő életébe, csak hogy tovább kuszálja az eddig sem egyszerű szálakat, majd a még hirtelenebb jött szakítással sötét fordulatot vesz a történet. Karl hülyeséget csinál, mégpedig olyat, ami nem csak a bizalom határait rombolja porrá, de jogi szempontból is bűncselekmény.

Az online világ is valóságos?

Az online világ két legnagyobb kérdése a következmények és a magunk után hagyott nyomok kezelése. Jót akar nekünk, akivel csetelünk? Mennyit segít, ha helyettünk akarnak megoldani dolgokat? A jó szándékból lehet, hogy katasztrófa lesz. A felelősség megtalál az interneten is, ha másképp nem, hát következmény formájában. És nem csak az elkövető kerül komoly bajba, a tettének súlya mások vállára is terhet rak. Lomo családja is érintett lesz, a jövőjüket fenyegeti, hogy olyan videót töltött fel a blogra, amit nem szabadott volna. Az internet pedig felkapta, megosztotta, és sokan megnézték. A letörlés pedig félmegoldás, ezt mind tudjuk, hiszen a tartalmat máshová is feltölthették és számítógépek, honlapok ezrein lehet eltárolva, mindet levadászni lehetetlen. Hogy is szól a mondás? Ami felkerült a netre, az örökké ott marad – vagy bármikor újra felbukkanhat.

De ne ítéljünk túl hamar, ugyanis az online világ nagyon gyakran válik végső menedékké a fiatalok, de akár a felnőttek számára is. Egy állandóan elfoglalt apa nem tud példát mutatni, beszélgetni sem lehet vele. Ha anya a ház körüli teendőkkel és egy videojátékba bújva tölti a napjait, akkor még példát is mutat, mi lehet a gyógyír a magányra. Egy talpraesett, motivált testvér pedig minden dicséretet begyűjt, így Karlnak nem sok minden marad, amiért a valóság vonzó lehetne. Az online közössége meghallgatja, kíváncsi rá, rajong érte vagy épp tanácsokat ad. Vagyis nemcsak támogatja, de élőbbnek tűnik, mint a hús-vér emberek, akik körülötte lézengenek egy hatalmas házban.

Ennyi mindent préselt bele egy filmbe a Lomo – Egy blogger élete és nagyon kreatívan, érzékenyen nyúlt a témához. Hitelesek a helyzetek és a szereplők is, a leginkább szembetűnő viszont az, hogy a technológia hatalmas fejlődésével nem tudunk lépést tartani lelkileg. Vakon tapogatózva lépdelünk előre, és néha egy serdülő is talpraesettebb, mint a körülötte levő felnőttek. A legrosszabb azonban az, ha az élő kapcsolatok és kötelékek felfoszlanak, értelmüket vesztik. Társas lények vagyunk, vagyis közösséget fogunk keresni, akárhol is legyen az. Ha élhető jövőt szeretnénk, akkor erre hangsúlyozottan figyelnünk kell – és arra is, hogy a webkameránk legyen leragasztva, ha nem használjuk épp. Én szóltam!


A képek forrása: www.mafab.hu, kinocafemozi.hu