A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, a párkapcsolat, vagy a szexualitás témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Szexualitással és Párkapcsolattal kapcsolatos, vagy a Digitális világ okozta problémákra és a róluk alkotott véleményemre? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim neked szólnak.

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad mégjobban!

Gyermekként még nagyon is hittünk a csodákban és a fantáziánk minden lyukat be tudott tömni az életben, ahol elillant a szeretet vagy a remény. A 8 éves Tilda egyszerre látja élesen és egyfajta torz egybemosódott masszaként is a világot, ami körbeveszi. Ha érzésekről van szó, szinte tévedhetetlen, de tud egy nagy titkot is: aki nagyon elkeseredik, az orrszarvúvá változik át. Tudja, hogy olyan páncélt növeszt rajtunk a szomorúság, a mellőzöttség, ami már nem akar senkit sem átengedni. Inkább elmenekülünk, elrejtőzünk – jobb is úgy, talán nem fáj annyira. Azt reméljük, a vastag védőfal megvéd minket, de legbelül tudjuk, hogy el is rejt a világ szeme elől. De ha az a szem észre se vesz minket, akkor nem jobb így?

Milyen ez a világ?

Ha két ember örül, boldog együtt akkor az azt is jelenti, hogy egy harmadik szomorú lesz? A felnőttek világa fájdalmas, a kiváltságosoknak jut csak valami jó. Ez régen is így volt és most is elég csak kinézni az ablakon – látszik, hogy nem sok minden változott. Mindenki vágyik valamire. Szeretetre biztosan.

Emlékek, a múlt és a jelen váltja egymás a kislány szemén keresztül és könnyen megértjük, miért a bánatot és a hiányt látja a körülötte levő világban. Hiába vették körül felnőttek, hiába van, aki vigyázzon rá, ő attól még egyedül lett hagyva. Lehet, hogy mindenki más is magányosan tölti a napjait a lelke mélyén? Elérhetetlen, bárcsak, de jó lenne emberekről ábrándozva?

Szeretetre éhesen

A Sellők és Rinocéroszok nagyon érzékeny rövidfilm, ami a mellőzöttség, a szeretet és a kapcsolódni vágyás kérdéseit bontja ki látványos és meghökkentő formában. Mindennapi tragédiák, a múlt árnyékai kísérik szinte az összes szereplőt. Van, aki még reménykedik, van, aki már feladta és olyan is, aki elfogadta, hogy neki ennyi jutott. És éppen ezért fontos, hogy a szeretetéhség, az esendőség mellett a következmények is részt kapnak a filmben. Mindannyian igyekszünk megküzdeni azzal, ami fáj. Ezernyi módot és eszközt felhasználhatunk, tudatunk szélére száműzhetjük, páncélt növeszthetünk, de a hiány sajgó érzése akkor is velünk marad. És, hogy miért kell mindezt látnunk? Mert rólunk is szól.

Elhagyás, félrelépés, magány – mindenkit összetör egy ilyen élmény. És nincs különbség közöttünk, mert a jobb partit kereső anya ugyanúgy eltűnik, mint a férje szemében az az asszony, aki szívét-lelkét odaadná egy kedves szóért – ha végre valahára, kapna, akár egy kis morzsányi szeretetet. És az apa, aki világgá ment? Ő már csak Tilda rajzaiban él, hiányát a papír és a színes ceruzák töltik be. És a kislány képes csak kitartóan reménykedni, hinni abban, hogy megváltozhatnak a dolgok, hogy egy nap kinyílik az ajtó és megpillanthatja az ismerős csíkos pulóvert. És, hogy utána mi lesz? Értékeljük az apró reménysugarakat is, van, hogy ez a legtöbb, amit tehetünk.

A keserédes befejezés is nagybetűs kérdéseket hoz magával. Mindenki boldog végül? Biztosan nem. Vállalni tudjuk a döntéseink következményeit? Ha igen, ha nem, már nem térhetünk ki előlük. És, ha megküzdünk, megoldást találunk arra, ami elől menekültünk, akkor feltehetjük utolsó kérdésként a legfontosabbat: mi hiányzott valójában nekünk? A válasz a szeretet lesz.


Traub Viktória alkotása az indiai 7. Bangalore Rövidfilm Fesztivál és az amerikai California Women’s Film Festival Legjobb Animáció Díját is megkapta. A hamarosan megrendezésre kerülő Melbourne-i Nemzetközi Filmfesztivál és a szeptemberi kanadai Calgary Nemzetközi Filmfesztivál is versenybe válogatta a rövidfilmet, amely az érzelmi kiszolgáltatottságról szól, több nézőpontból is bemutatva a témát.

honlap: http://sellokesrinoceroszok.hu/hu/

Még jó pár éve volt, hogy a Rókus kórházban gyakornokoskodtam. Ott láttam meg az egyik íróasztalon egy angol nyelvű könyvet, ami az EFT-ről szólt. Nem emlékszem mi volt a címe, mert nem sok időm maradt megismerkedni vele, de az emlékeim között mégis megmaradt ez az első találkozás. Idén viszont nem csak ez a régi történet kapott folytatást, de egy négy napos alapképzésen végre megértettem mi is fogott meg annak idején ennyire az érzelemfókuszú (pár) terápiában. Az, hogy egyszerű kérdésekkel a háttérben húzódó – sokszor a párok számára is ismeretlen – valós problémákat kutatja, és közben lefordítja mindezt az érzelmek és a szükségletek nyelvére. Ez pedig sokkal többet elmond rólunk, mint sejtenénk.

Az EFT nem csak a kötődési mintákkal kapcsolatos új ismereteink miatt népszerű és hatékony. A kapcsolatok működése és jellemzői olyan mértékben megismerhetővé váltak, mint korábban még soha. Az EFT modell hatékonysága tudományosan is bizonyított, és hosszú távú javulást eredményez a pár életében. Sokoldalúságára jellemző, hogy nem csak Európa és Észak-Amerikában használják sikerrel, hanem a Kínában, Mexikóban vagy épp Iránban dolgozó terapeuták is. Bármely országban is vizsgálták, 70%-kal erősebbnek érezték a házaspárok a kapcsolataikat a terápia végeztével.

Biztonságos, elkerülő vagy szorongó?

Milyen a viszonyok és érzelmek jellemzik a szerelmi kapcsolatainkat – vagyis milyen a kötődési stílusunk? Milyen szokások, mintázatok jellemzőek ránk a párkapcsolatunkban? A kérdések önmagukban megvilágító erejűek, de a könyv lépésenként vezet végig a kötődési stílusok érdekes világán. Hogyan reagálunk a nehézségekre, ha bizonytalanul kötődünk? Miként tud segíteni a párunk, ha megért minket? A könyvben található, a kötődési stílusunkat meghatározó kérdőív nem állít ki diagnózist vagy címkét rólunk. Helyette önismereti segítséget ad ahhoz, hogy felmérhessük érzékeny pontjainkat, sebezhetőségünket és a ránk jellemző megoldási törekvéseinket.

„A szerelemben nem kell megjavítanod a dolgokat, csak ott kell lenned.”

Nem kisebb kérdésre is megkapjuk a választ a könyvből, minthogy honnan is tudjuk, hogy megtaláltuk az igazit? Vajon elfogadja a másik a hobbinkat és a kedvteléseinket? Elfogad a hibáinkkal, gyengeségeinkkel együtt? A szeretetteli apróságok – mint például egy kedves kis üzenet a mindennapok részei? Beszélgetéseinkben ott van a nyitottság és a türelem?

Nagyon sok tudásunk lett az elmúlt évtizedekben a szerelmi kapcsolatok alkotóelemeiről, de ezek közül is kiemelkedik a három legfontosabb: a szeretett személy érzelmi elköteleződése, elérhetősége és válaszkészsége – ahogy Sue Johnson az EFT alapítója nevezi őket. Nagyon fontos kérdéseket fogalmaz meg mindez a párkapcsolaton belül. Nem csak a közöttünk levő harmóniát, de az érzelmi mintázatot is jellemzi, milyen választ adunk rájuk:

  • Ott vagy nekem, amikor szükségem van rád?
  • Bízhatom abban, hogy érzelmileg megnyílsz felém?
  • Igazán számítok neked?

A könyv szerzője, Karin Wagenaar 30 éves pályafutása alatt számos párnak, családnak segített és ő volt az, aki Európában először oktatta terapeutáknak az EFT módszerét. A könyv azonban nem terapeutáknak íródott, közérthető módon segít, hogy a párkapcsolat harmóniáját ne csak visszaszerezni, de megtartani is sikerrel tudják az olvasók.

„A kapcsolat kaland és kockázat, de az egyedüllét sem tesz boldogabbá.”

A kötődési stílusok leírásával, kapcsolatainkra, döntéseinkre, reakcióinkra gyakorolt hatásainak megismertetésével alapozza meg tudásunkat a könyv. Ez után az EFT modell kulcsfontosságú eleme a belső szükségletek feltárása, kifejezése, valamint a kapcsolat negatív ciklusainak felismerése és semlegesítését taglaló fejezetek következnek. Számos esetleírás és példa segít a könyvben, hogy könnyen azonosíthatóak legyenek szerelmi kapcsolataink mélyebb rétegei, megszokott mozzanatai, de ezek mellett a változtatáshoz is segítséget kapunk a könyvben. Mindez összességében nem csak az egymás érzelmi szükségleteire való odafigyelést, támaszt és vigaszt jelenti, de a problémák megoldásában is hatalmas segítség.

Együtt maradni jóban és rosszban

A könyv fejezetei a párkeresés, a randizás és a kapcsolat megszilárdulása – az elköteleződés szakaszain is végigkísérnek minket. Karin Wagenaar a problémákat sem rejti véka alá könyvében, történetei, praktikus tanácsai azonban nagy segítséget jelenthetnek ilyen helyzetekben. Minden kapcsolatban vannak mélypontok és nehezebb időszakok is, és egymást támogatva ezt is könnyebben vészelhetjük át. A gyermekvárás és a szülői szerep nehézségei, a megcsalás a kamaszokkal való bánásmód vagy az elszürkült párkapcsolat újjáélesztése mind olyan téma, ahol nagyon sokat tehetünk egymásért és a harmónia megtartásáért. A kötődési stílus erejére jellemző, hogy innen gyökereznek a domináns érzelmeink és a reakcióink, de a párválasztásunk döntései is. A szerelem elsöprő ereje összecsiszol minket, mindeközben megismerjük egymást és egy olyan intenzív időszak következik, ahol a hormonok, az érintés, a pillantás és az illat is a közös tánc részévé és meghatározóivá válnak.

Lépésről lépésre jól felépített, részletes és hatalmas tudásanyaggal megírt könyv a Hogyan legyek boldog veled?, és hiszek benne, hogy komoly segítséget adhat a pároknak az elolvasása. A gyakorlatok és a példák által harmonikusabb és szeretettelibb kapcsolatot alakíthatunk ki, de a könyv legnagyobb ereje abban rejlik, hogy megismerjük és megértjük egymást. Táncra perdülünk, egymás kezét fogva vetjük bele magunkat a közös életünkbe, ahol együtt lépünk, botladozunk és tanulunk: egymásról, egymásért.


A képek forrása: tucanclub.dk, ursuslibris.hu, encrypted-tbn0.gstatic.com, timetobreakmysilence.files.wordpress.com

Egy új korszak és világrend felfedezői, elszenvedői és lakói vagyunk mind, de azért nem mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Akinek internet, okostelefon nélküli gyermekkora vagy fiatalkora volt, nagyon sok mindent másképp csinált, mint a ma érettségire készülő generáció. Julia Langhof filmje érzékeny témát választott: hogyan küzdenek meg a mindennapokkal a fiatalok? A főszereplő Karl, 17 éves és érettségi előtt áll, nem tudja, mit kezdjen magával utána, de van egy népszerű blogja, ahol a névtelenségbe burkolózó felhasználók és követők bepillanthatnak az életébe. Azt azonban kezdetben nem tudják ki is ős. Neki is, mint a többieknek egy nickneve – beceneve van csak: LOMO. De mi történik, ha lehull a lepel és arca, sőt, polgári neve lesz az addig szavakkal és rövid videókkal jelen levő bloggernek?

A serdülők mindig is határvonalon jártak. Még nem felnőtt, már nem gyerek. Próbálgatni kell a szárnyakat, mert különben nem lesz tapasztalata az életről. Ott vannak a többiek, a tanárok, a szülők és a neten megismert figurák csoportja is és dönteni kell. Vagy elég sodródni? Derült égből a szerelem is becsapódik a főszereplő életébe, csak hogy tovább kuszálja az eddig sem egyszerű szálakat, majd a még hirtelenebb jött szakítással sötét fordulatot vesz a történet. Karl hülyeséget csinál, mégpedig olyat, ami nem csak a bizalom határait rombolja porrá, de jogi szempontból is bűncselekmény.

Az online világ is valóságos?

Az online világ két legnagyobb kérdése a következmények és a magunk után hagyott nyomok kezelése. Jót akar nekünk, akivel csetelünk? Mennyit segít, ha helyettünk akarnak megoldani dolgokat? A jó szándékból lehet, hogy katasztrófa lesz. A felelősség megtalál az interneten is, ha másképp nem, hát következmény formájában. És nem csak az elkövető kerül komoly bajba, a tettének súlya mások vállára is terhet rak. Lomo családja is érintett lesz, a jövőjüket fenyegeti, hogy olyan videót töltött fel a blogra, amit nem szabadott volna. Az internet pedig felkapta, megosztotta, és sokan megnézték. A letörlés pedig félmegoldás, ezt mind tudjuk, hiszen a tartalmat máshová is feltölthették és számítógépek, honlapok ezrein lehet eltárolva, mindet levadászni lehetetlen. Hogy is szól a mondás? Ami felkerült a netre, az örökké ott marad – vagy bármikor újra felbukkanhat.

De ne ítéljünk túl hamar, ugyanis az online világ nagyon gyakran válik végső menedékké a fiatalok, de akár a felnőttek számára is. Egy állandóan elfoglalt apa nem tud példát mutatni, beszélgetni sem lehet vele. Ha anya a ház körüli teendőkkel és egy videojátékba bújva tölti a napjait, akkor még példát is mutat, mi lehet a gyógyír a magányra. Egy talpraesett, motivált testvér pedig minden dicséretet begyűjt, így Karlnak nem sok minden marad, amiért a valóság vonzó lehetne. Az online közössége meghallgatja, kíváncsi rá, rajong érte vagy épp tanácsokat ad. Vagyis nemcsak támogatja, de élőbbnek tűnik, mint a hús-vér emberek, akik körülötte lézengenek egy hatalmas házban.

Ennyi mindent préselt bele egy filmbe a Lomo – Egy blogger élete és nagyon kreatívan, érzékenyen nyúlt a témához. Hitelesek a helyzetek és a szereplők is, a leginkább szembetűnő viszont az, hogy a technológia hatalmas fejlődésével nem tudunk lépést tartani lelkileg. Vakon tapogatózva lépdelünk előre, és néha egy serdülő is talpraesettebb, mint a körülötte levő felnőttek. A legrosszabb azonban az, ha az élő kapcsolatok és kötelékek felfoszlanak, értelmüket vesztik. Társas lények vagyunk, vagyis közösséget fogunk keresni, akárhol is legyen az. Ha élhető jövőt szeretnénk, akkor erre hangsúlyozottan figyelnünk kell – és arra is, hogy a webkameránk legyen leragasztva, ha nem használjuk épp. Én szóltam!


A képek forrása: www.mafab.hu, kinocafemozi.hu

Ami nem derül ki, arra választ igyekszünk találni. Zavaró, ha nincsen meg a teljes történet, ha nem tudunk mindent és kétségek között maradunk. Akkor áll vissza az egyensúly, ha a világ kiszámítható, biztonságos és barátságos hellyé változik ismét. De nem verjük át magunkat ezzel nap, mint nap? Egy illúzión ügyködünk, ami bármelyik pillanatban semmivé válhat és ott maradunk a valósággal. Azzal a kényelmetlenül hozzánk simuló valósággal, ami ráadásul a szemünkbe is néz kérdőn: Ezzel mit kezdesz most?

A Teljesen idegenek után egy lépéssel

Paolo Genovese a hazájában elismert rendedzőnek számít, nálunk azonban csak legutóbbi filmje, a Teljesen Idegenek után lett széles körben ismertebb. A baráti társaság drámája briliáns érzékenységgel mutatta be emberi kapcsolataink mélységeit, sebezhetőségét és a lélek árnyékos oldalát. De a hangsúly emellett a technológia, ezen belül is az okostelefonok életünkre gyakorolt mindenható erején van. Ha viszont egy lépéssel tovább megyünk a bennünk rejlő sötétség megismerése felé, akkor megtaláljuk az A HELY című új alkotás lényegét. Gonoszak vagyunk mi emberek, vagy éppen jók?

Törékeny hősök

Örök dilemma övezi azt a kérdést, hogy a körülmények mennyire befolyásolnak minket. Vajon egy mindennél jobban vágyott dolog elérése vagy egy megoldhatatlannak tűnő problémára keresett gyógyír képes alapjaiban kifordítani minket magunkból? Carl Gustav Jung volt az, aki felismerte, hogy a legsötétebb gondolatok, fantáziák és tettek lehetősége mindannyiunkban benne van. Az árnyékunk magában foglal mindent, amit szeretnénk elkerülni, vagy nem vagyunk képesek szembe nézni. A film ebből a gondolatból kiindulva teszi fel az életünket kísérő két legfontosabb kérdést: Mire vágyunk igazán? Mit lennénk képesek megtenni, hogy megkapjuk azt a valamit?

A főszereplő kulcsfigura a titokzatos névtelen ember, aki alkukat ajánl az őt megkeresőknek. Ők elmondják mire vágynak, cserébe megtudják, hogy miként érhetik el a számukra oly fontos célt. Meg kell tenniük valamit, és ezek legtöbbször agresszív, erőszakos, sötét dolgok. Miért barkácsolna bombát az aranyos nagymama korú nénike? És ha a gyerekünk halálos beteg, akkor feláldoznánk egy másik gyerek életét a biztos gyógyulásért? És ha visszakaphatnánk a látásunkat, örökre magunk mögött hagyva a vakság szorongató sötétségét? Hiába a rettenetes ár, mégis megköttetik az egyezség, és a film 10 szereplője nekilát, hogy megvalósítsa. Közben mindegyikük a maga módján, a maga dilemmáival és kétségeivel harcol, miközben döntéseket kell hozniuk. De hát mi is ezt tesszük minden nap, nem igaz?

Bármire képes lennél?

Az összekuszálódó szálak, a vívódó szereplők egyre szorongatóbb helyzetet kreálnak maguk körül, és egyedül a névtelen ember őrzi meg a semlegességét, bár két dolog azért rajta is látszik. Az egyik, hogy szenved attól, hogy a világ rettentő és mocskos arcával kell nap, mint nap találkoznia. Emellett érezhető, hogy halványan, de a jó oldalnak szurkol. De hogy ki ő, miért ül egész nap egy bárban, és mi az egésznek az értelme, arra mindenkinek a saját válaszát kell megtalálnia. A szereplők igazából olyanok, mint mi. Nem tűnik fel nekik sem, hogy rég megérkezett, amit kértek, a kitűzött, állítólag boldogságot hozó cél elhomályosít mindent – a legfőbb probléma az, hogy a valóságot is. Genovese nagyon jól megmutatja, hogy az állítólagos vágy mennyire másról szól, kérdés, az alatta megcsillanó igazi indok, vágy kap-e végül egy esélyt.

Ez az érzékeny, drámai és az emberi lélek mélységeiben kutató alkotás méltó folytatás lett a Teljesen idegenek készítőjétől, és a színészeket is dicséret illeti. Hiába játszódik a film egyetlen helyszínen, a szereplőknek az arcára van írva minden, a beszélgetések hullámzása pedig izgalmas, szorongató és kellőképp sokrétű ahhoz, hogy végig lekössön a vetítés alatt. A rendező a díszbemutató utáni beszélgetésben elmondta, ő a legrosszabbat és a legjobbat is feltételezi az emberekről – bennünk él a lehetőség, bármelyik utat is válasszuk. Ha pedig egy gondolatkísérlettel szeretném lezárni a cikket, azt kérdezném: Vajon ha egy rendező az új, minden eddiginél jobb ötletét szeretné megvalósítani a következő filmjében és a világ elmozdíthatatlannak tűnő akadály gördítene elé, mit tenne meg, hogy elhárítsa azt, meddig menne el?

 

A képek forrása: urania-nf.hu, media.port.hu, lascimmiapensa.com