- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 1679
Öreg, tini, középkorú, idősödő, gyerek. Életük és történetük van. Rossz, rosszabb, vagy alig túlélhető. Herczeg Szonja új könyve, a Kis üdítő, kis krumpli roncs életeken pásztázó, ritka reménysugarakkal vegyített valóságok egész sora.
Amikor a 31 hosszabb-rövidebb történet közül már az első leoszt egy gyomrost, akkor lehet reménykedni, hogy ezután talán jobb lesz. Egy ilyen felütés – és a szóvicc – után jöhetnek a kevésbé görcsbe rántó írások. És a kérdés:
az élettől remélünk kegyelmet, vagy az írónőtől?
Herczeg Szonja pedig ír tovább, – úgy gondolom, nem von vállat a kérdésre – és tovább sorolja, a mi lenne ha, és az úgy is megeshetett volna történeteit. Nem rólunk szól, de(hogynem) majdnem. Máshogy történt, de ismerős.
Már elmúlt?
"én csak őszinte vagyok!"
Általában hatalmas közhely parádé mellett hangzik el az a mondat, hogy „én csak őszinte vagyok!”. Ami önigazolás, mentegetőzés és egyfajta torz kiállás is valami mellett. Az élet azonban megannyi színével és szagával átmossa az itt töltött éveink minden pillanatát. Van, amikor észrevehetetlen, vagy épp unalomig ismert. Máskor halk zümmögéssé csillapodik, csak halkan duruzsol az agyunk és a lelkünk egyik szegletében. És tesz róla, hogy ne felejtsünk el bizonyos napokat, estéket, találkozásokat.
A fel nem vállalt szerelem keserédes, egymondatos drámáját: „Sosem áltattalak.” Vagy egy titkos online hódolóval való első találkozás izgalmát. A nyári tábort, a hazautat apával, a vonatra várakozás hosszú perceit. És többről szól ez, mint néhány marék betű, vagy azok a lassan elvánszorgott hetek, hónapok. Az ablak bárkinek az életére rányílhat, hiszen a majdnemek és a hasonlók között lavírozva ismerősöket fogunk találni. A veszteség jéghideg markát, a túlélők sokat tudó félmosolyát, az árulás bénító valóságát köszöntöttük már mi is ismerősként. Persze a szereplők sem ezek voltak, a történet is másfelé kanyargott, és évek múltán esetleg meg is fakult az egész. Néha bevillan, de nem is volt az olyan rossz. Túl lehetett élni.
Te is, én is, ők is
A Kis üdítő, kis krumpli csínján bánik a reménnyel és az örömmel.
De van annyira reális, hogy nem fordít mindent negatívba. Hogy miért mégis a tragédiák rajzolják ki tűhegyesen az életet ma? Mert az apró zökkenőtől kezdve a világot leomlasztó viharokig mindannyiunkat kísérnek ilyen történetek. És úgy gondolom, van ennek még egy oka. Az, hogy ezek a történetek tanítják meg – jó esetben – azt, hogyan ne bánjunk egymással. Hogyan ne tépjünk ki darabokat a másik lelkéből. Hogy felmerüljön az a kérdés: Hogy tehették velem?
És némi őszinteséggel kapja meg a párját is: Hogy tehettem ilyet? Lesznek válaszok, akkor is, ha gyorsan továbblapozunk. A könyv csaknem 200 oldala olyan mélységekbe és tragédiákba kalauzol el, amik mindennaposak, és amikről nem is tudunk. És valljunk be, nem is akarunk tudni, mert sok lenne. Ha nem az életben, akkor majd a kötet lapjain találkozunk velük, és így sem lesz könnyű. Mintha lenne egy olyan mondás, hogy az élet sem az. És olyan is, hogy nem kívánságműsor… de ha mégis, egyet szeretnék csak kérni Herczeg Szonjától:
ÍRJON MÉG!
A képek forrása: huffpost.com, shoprenter.hu, libri.hu
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 1457
Arthur király legendáját megpróbálta a Ravasz és az Agy legjobb pillanataival nyakon önteni Guy Ritchie, de a királyból nehezen lett utcai zsivány.
A kelta mitológia legismertebb története a Pendragon mondakör, közte is Arthur király legendája. Elég csak Merlin, a varázsló, vagy az Excalibur nevét megemlíteni. Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy a nagy király valós történelmi személy volt-e, az évszázadok alatt hozzá fűződő lovagi és egyéb varázslatos történetek viszont jó táptalajt jelentettek írók, költők és más művészek számára.
Lehet új a nap alatt?
Guy Ritchie eddig sem ment a szomszédba, ha pörgős akciójelenetekről, eredeti karakterekről volt szó. Úgy tűnik legnagyobb sikereinek helyszínét, Londont sem igazán tudja elhagyni. A mai világban játszódó kisstílű vagy épp nagymenő bűnözőkről szóló történetei (a Ravasz, az Agy, Blöff, Spíler) ugyanúgy a fővároshoz kötik, mint a legendás nyomozó Sherlock Holmes kalandjai. Most ugyan több száz évet ugrunk vissza az időben, de Londonium utcáin továbbra is megvan minden, ami egy pörgős Guy Ritchie-s filmhez kellhet. A misztikummal nyakon öntött történelmi kaland és akciófilm sokat markol, de a sokoldalúságnak úgy tűnik, ára van.
"Arthur megjárja a maga szenvedéssel teli útjá"
A történet a könyvekből, filmekből, vagy épp videojátékokból már jól ismert vonalat követi, de azért csavar is rajta néhányat. Összeesküvések, árulás, monumentális csatajelenetek vezetik be a london(ium)i zsiványok történetét. A grandiózus belépő itt hirtelen leül és át szeretne váltani a főszereplő életútját követő hétköznapokra.
Vicces fickók ők, a túlélés, a trükkök és az elmés beszólások mesterei, élükön Arthurral, aki még mit sem sejt származása sötét titkairól és királyi vére erejéről. Hogy ismét felpörögjön a történet, kell egy csúnya lebukás és egy varázsló megjelenése is. Itt kezdenek igazán – de azért csak finoman – összekuszálódni a szálak, amiknek a kibontására Guy Ritchie úgy gondolta, egy jó óra minimum kell. Az útkereső hős archetípusát magába olvasztó, és az örökségéért küzdő Arthur megjárja a maga szenvedéssel teli útját. Végül a legendához hűen – ezzel nem lepve meg senkit sem – király lesz.
Túlpörgetett legenda
Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, mivel a mára munkájának márkajegyévé vált elemeit szerette volna egy kötött történetű, kimenetelű legenda keretére felfűzni. Kevés csavarra van lehetőség, ha előre lehet tudni a történet kimenetelét, és a legtöbb szereplő sorsát is. A korábbi filmekből átemelt vicces és esetlen zsiványok félkész karakterek lettek csupán. Kevesebb a humor, és az akció felé sodródott el a történet. Arthur karaktere pedig a kiválasztott és a „nagyon sokat kell szenvednem” hős köpönyegét kapta meg. Ezen szerepekből az utolsó kissé el lett túlozva, és már mindenki meg volt győződve arról, hogy ő a hős, Charlie Hunnam még fetrengett kicsit a sárban és az önsajnálatban. Biztos, ami biztos. A színészi játékok is a jó és az eltúlzott, túljátszott között váltakoznak, szerencsére az előbbi van túlsúlyban. Sokan várták David Beckham feltűnését a filmben, és meg is kapják a volt futballsztárt. Nagyjából 1 percre. Remek indítás, meglátjuk, merre fejlődik később.
Kompromisszummal tűzdelve
Hogy mi teszi mégis jó filmmé az Arthur király: A kard legendáját?
Az, hogy bizonyos szempontból bátor próbálkozás és kísérlet az egész film. Kevés mozgásteret kapott Guy Ritchie, de abból kihozta, amit lehetett. Ami humort bele tudott zsúfolni a néhol komor történetbe, az pengeéles lett. Az akciójelenetek túlsúlya pedig kis kivétellel jól lendületben tartja a 2 órás művet. Meglepő vállalkozás ez a kissé átértelmezett történelmi legenda, de nem ZS-kategóriás akciófilm lett a vége. A látvány gyönyörű, a díszletek, hátterek, ruhák fantasztikusan ki lettek dolgozva. Ezek után nyugodt szívvel visszatérhet a rendező a Ravasz/Blöff vonalra. Ott már a helyükön vannak a mozaikok, csak meg kell kicsit keverni a lapokat, és laza mozdulattal osztani egy kört.
És tarolni.
Ajánljuk:
- A rendező munkásságát kedvelőknek
- Akik kíváncsiak egy érdekes és jól sikerült kísérletre
- Akiknek Guy Ritchie vagy Arthur király bármilyen tálalásban jöhet
Nem ajánljuk:
- A történelmi hűséget kedvelőknek
- Azoknak, akik a rendező régebbi filmjeihez hasonló alkotást várnak
- Akik sok humorra vágynak az akció helyett
A képek forrása: mafab.hu
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 1909
Neil Gaiman sokoldalúságához nem fér kétség. Hogy miért pont ezekhez a történetekhez nyúlt most? Mert vannak könyvek, amik gyermekkorunktól kezdve kísérnek minket.
Mitológia, képregény, könyv
Pontosabb címet nem is adhatott volna Neil Gaiman a könyvének. Benne van minden és mindenki a skandináv mitológia ránk maradt történeteiből. Varázstárgyak, legendák, csodák és persze megannyi isten, óriás és elképzelhetetlen lény gyűlt össze 200 oldalon. Amellett, hogy zseniálisan keveri a különféle történeteket, idősíkokat, lényeket, szereplőket, nem fél abból meríteni, ami épp eszébe jut. És nagyon sok minden zsong az író fejében, ezt a könyvei sokszínűsége is bebizonyította már.
Képregények, forgatókönyvek, versek, novelláskötetek, regények, mesék szegélyezik Gaiman útját. Aki csodálkozott, hogy miért pont a skandináv mitológia feldolgozása a legújabb fejezet, megkapja a magyarázatot a miértre az első lapokon. Vannak könyvek, amik maradandó nyomot hagynak bennünk, és történetek, amelyek elkísérnek. Sőt, a kísérésen túl egy olyan szerteágazó fantázia löketet is adnak, ami – lehet, hogy évek múlva – de visszatér és formát ölt. A Marvel filmeknek köszönhetően rengeteg rajongója lett Thor és Loki történeteinek, kalandjainak. Még Asgardba is bepillanthatunk, az istenek lakhelyére, ahol megannyi cselszövés, veszély és hatalmas erejű lény rejtőzik.
Gaiman hidat ver a mi világunk és az északi istenek világa között. A filmek bepillantásai, elkapott részletei helyett valami sokkal többet kapunk. A legendák és eredettörténetek mellett megjelennek a hétköznapok is. Amik persze isteni mércével mérve egyáltalán nem unalmasak. Hiszen ellopják Thor hatalmas erejű kalapácsát. A szépséges Freját veszély fenyegeti. Odin útra kel és eltűnik. Loki ugyanazzal a lendülettel dönti romba majdnem az egész világot, amellyel meg is menti végül. A már ismert nevek mellé pedig sok újat kapunk: töredékekből ránk maradt istenek nevei és cselekedetei, elfeledett helyek, lények, varázslatos eszközök sorakoznak a könyv lapjain. Gaiman mesél, mesél és az Északi mitológia lassan eljut a világ teremtésétől, a küzdelmeken át a Ragnarökig.
Emberi istenek
Az istenekről kiderül, hogy valójában emberek ők is. Nekik ugyan örök élet, hihetetlen tettek és történetek jutottak osztályrészül, de legbelül alig mások. Szeretnek és gyűlölnek, elragadják őket is az indulataik. Keresik az élet értelmét, makacsok, fondorlatosak, és időnként aljasok is. Lenézik azokat, akik nem tetszenek nekik, sokszor erőszakkal akarnak megoldani mindent. Kárörvendőek, segítőkészek, hősiesek, ostobák és esendőek is. Kivetülései, és felnagyításai ők mindannak, ami az emberi lélek mélyén is rejtőzik. Keretbe foglalják a világot, magyarázatokat adnak, építenek és rombolnak.
És valljuk be, izgalmasabb az a történet, hogy Thor pörölye vágott ketté egy hegyet, mint amit a lánchegységek gyűrődéseiről és a völgyek kialakulásáról hallottunk földrajz órán. Így válik az érthetetlen megmagyarázhatóvá, a világ egy veszélyekkel teli csodává. Az istenek lehet ma is köztünk járnak, Neil Gaiman pedig a krónikásuk, de nem csak az Északi mitológiában. Rajtunk múlik elhisszük-e a történeteiket és azt, hogy a felhőkön túl, az árnyékos sarkokban, a föld alatt hihetetlen dolgok mozgolódnak. Ha oda merünk pillantani, minket is rabul ejtenek.
A képek forrása: s02.static.libri.hu, nationalvanguard.org, assets.vg247.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 1210
A Loving házaspár megpróbáltatásai fordulópontot és mérföldkövet eredményeztek. A nevük jelentése sorsszerű fricska abban a történetben, ahol a szerelem valóban győzedelmeskedik.
A szerelem és a dráma gyakran jár kéz a kézben.
Néhol a törvénnyel, a szabályokkal is szembe szegül. Jelen esetben azonban a törvénykezés egy 18. századi értekezésből fakad, ami kimondja: a különféle emberek – fehér, fekete, sárga, maláj és vörös – Isten akaratából kerültek különböző kontinensekre. A keveredésük az Úrnak nem tetsző dolog, hiszen a fecske is a sajátjaival, és a szarka is a sajátjaival keveredik csak.
Mai szemmel nézve az érvelés és a gondolatvezetés is elfogadhatatlan. Meglepő egyáltalán, hogy itt, és még ennél is sötétebb korokban is járt az emberiség a történelme során. Felfogható fejlődési görbének is azonban, hozzátéve, hogy lassú, rengeteg szenvedést okozott, de végül képes volt meglépni a következő lépcsőfokot. Vajon ez a fejlődés valós sebessége, vagy ennyire félelmetes minden gyökeres változás?
„… megsértve a közösség békéjét és méltóságát.”
Richard and Mildred Loving története fordulópont volt Amerika történelmében. Az államok saját jogkörrel is rendelkeznek és számos esetben az adott térség jogalkotóira volt bízva, miként foglalnak állást. Nem volt ez másképp a fehér és színes bőrűek házasságát tiltó jogszabállyal sem, amit még 1924-ben fogadtak el. A vegyes házasságokat tiltó törvényeket 1967. június 12-én a 14. alkotmány-kiegészítésre hivatkozva egyhangúlag alkotmányellenesnek mondták ki. Az eddig vezető út azonban az előítéletek, az embertelenség és a megalázás dzsungelén keresztül vezetett. Külön érdekessége az esetnek, hogy mint precedens, 2015-re segítette annak a törvénynek a létrehozását, ami az azonos neműek házasságát minden államban legálissá tette. 48 év telt el a két fordulópont között.
A film érzékenyen, de őszintén mutatja be a déli államok valóságát.
Azt, hogy még a családokon belül is komoly ellenérzések húzódtak meg a szerelmesekre nézve. Az igazságszolgáltatás merevsége, a rasszizmus, a reménytelenség mind megnehezíti azt, hogy elhiggyük, végül minden jóra fordul. A Loving pár kiútkeresése végül szikra volt, ami lángba borította az elavult és becsontosodott nézeteket. A tűzből főnixként kiemelkedő törvény pedig a szabadság és az emberséges bánásmód egy új fejezete lett.
Mildred Loving távol tartotta magát a politikától, de a határozat 40. évfordulóján, 2007-ben közleményt adott ki, ami a film és a fejlődni, jobbá válni akaró világ alapgondolatát is magába sűríti:
Ajánljuk:
- A történelmi drámák kedvelőinek.
- Azoknak, akik hisznek a szerelemben.
- Mindenkinek, aki szereti a happy endet.
Nem ajánljuk:
- A könnyed szórakozásra vágyóknak.
- A film alapgondolatával egyet nem értőknek.
A képek forrása: port.hu