Amerikai filmek ezreiben hősszerelmesek indulnak útnak felbőszülten a barátzóna árnyékából. De egyáltalán létezik ilyen?

Ne fussunk bele már az elején abba, hogy de hát kibabrálnak szegény sráccal/lánnyal, mert ő olyan odaadó, a másik pedig ezt nem értékeli. Ez önhitegetés és/vagy kihasználás. Sajnos ilyen rettentően egyszerű a dolog. Ha az egyik oldalról nézem, akkor a kis jelekbe kapaszkodás, a „majd rájön” és a „csak ki kell tartani, ki kell várni” olyan ritkán jön be, hogy talán említésre sem méltó. Vagy alkalmi süketségről is beszélhetünk, hiszen minden olyan információt szűr, tagad az „áldozat” (igen, te is), ami finoman vagy épp arcba mondva is kijelenti, hogy köszönöm, nem. Se párkapcsolatot, se szexet, se semmit. Innen barátságba átlépni nemcsak öngól, de önáltatás is. Ha pedig akár 1%-os esélyt is adsz mindennek, az bőven elegendő arra, hogy benne tartson egy ilyen helyzetben. Mert akkor van rá esély. Lehetséges, és elérhető. Elvileg. Reménykedni csak lehet, nem?

De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy létezik kihasználás és szemét módon manipulálás, hitegetés is. Az érzelmek nemcsak hatalmas hőfokon lángolva vakítanak, de a „rózsaszín szemüveg” is találó szimbólum. Szeretnénk hinni, morzsákba kapaszkodni, ám nemcsak ez a gond, hanem az is, hogy a belátás bizony fájdalmas. Láttam-e ilyen helyzeteket? Persze. Átéltem magam is? Igen. Úgy gondolom, ezen a legtöbben átestek így vagy úgy.

Ha létezne a barátzóna jelenség, akkor viszont a fordítottjának is működnie kellene. Mi is az?

Amikor valamiért valami jár. Igen, jár, mint a boltban. De a barátzóna fordítottja primitív, mert azt mondja, hogy ha én jó fej vagyok, kedves, segítőkész, akkor annak a következménye az kell hogy legyen, hogy párkapcsolatot, szexet kapok. Ha nem, akkor jaj, ó, szegény én, elárultak, rászedtek, mert én bezzeg beleadtam, amit kell, a másik meg nem adja oda az ellenértéket. Mintha beváltható zseton lenne mindez. Összegyűjtöttél tízet, és akkor most jöhet a megérdemelt jutalom. Mindkét oldal szörnyen hangzik, úgyhogy marad az őszinteség, a gerinc és az, hogy nem szórakozunk a másikkal, és magunkat se alázzuk meg. Nem tetszhetünk mindenkinek, de a napjainkat, éveinket inkább olyannal töltsük, akinek igen, ne a remény vagy egy illúzió csapdájában. És ki tudja, az igazság olyan kapukat is megnyithat, amik előtte zártnak tűntek.

A képek forrása: newlovetimes.com, dicasprofissionaisdorh.blogspot.com