„Zebra-zombi” vagy Smombie (Smartphone Zombie)

Ez a kifejezés nem egy új zombis horrorfilm ajánlójában tűnik fel. A külföldi sajtó azokat az embereket nevezi így, akik fejhallgatót viselve és/vagy mobilt bámulva kelnek át a zebrán, és nem ügyelnek a körülöttük zajló világra, és a forgalomra sem.

Honolulu volt az első, ahol ezt a figyelmetlenséget bírsággal büntették, de több nagyváros is tervezi, hogy követi a példáját. 2018 februárjában a kaliforniai Montclair is csatlakozott a szabályzást bevezetőkhöz, de úgy tűnik mégsem túl népszerű ez a döntés. Komoly vita folyik azzal kapcsolatban, hogy a vezetés közbeni mobilozást kellene inkább keményebben büntetni. A támogatók azzal érvelnek, hogy a mobilozó sofőrök egy amerikai felmérés szerint kb. tízszer több balesetet okoznak a gyalogosoknál. Az ellenérv viszont az, hogy a telefonbámulással és a fejhallgatókkal a gyalogosok kizárják a külvilágot, és egy kutatás szerint 30%-ban rossz döntéseket hoznak, mivel kevésbé képesek koncentrálni.

Az Egyesült Királyságban olyan felmérést is végeztek, aminek eredményeképp megtudták, hogy a fiatalok és fiatal felnőttek 43%-a ütközött már neki valaminek, mert túlságosan elmerült a telefon képernyőjében. Egy kínai város azzal hívta fel a figyelmet magára 2016-ban, hogy külön mobilos sétáló-sávokat hozott létre az utcáin. Ezzel egy időben sorra érkeztek a fotók a mozgólépcsőn figyelmeztető feliratokról is, amik komoly balesetektől szerették volna megóvni azokat, akik fél percet sem tudnak a telefon képernyője nélkül elképzelni.

A lélek a technológia mögött kullog

Az okostelefonokkal kapcsolatos problémák tehát úgy tűnik, mindenkit érintenek. Legyen szó gyalogosról vagy sofőrről a lényeg az, hogy nem foghatjuk az eszközre, ha hibázunk. Emlékszem már a KRESZ oktatás elején gondolatkísérletre hívott minket az oktató. A kérdés az volt, hány métert tesz meg az autó 40 km/órás sebesség mellett, ha csak 3 másodpercre eltereli valami a figyelmünket. A válasz nagyjából 35 méter volt, és ha belegondolunk, mennyi minden történhet ekkora távolság alatt, máris nem tűnik rövidnek az a pár másodperc.

A felmerülő problémák azt mutatják, hogy későn és utólag alkalmazkodunk csak ahhoz a technológiai fejlődéshez, ami a mindennapjainkat is befolyásolja már. Az okostelefonok viselkedésünkre, én határainkra gyakorolt hatása egyre nyilvánvalóbb. A legtöbben mégis azt hiszik még mindig, hogy egy online bántalmazás nem valós probléma és elég kikapcsolni a számítógépet vagy az adott programot. A hozzászólásokban sértegetők, másokat megalázók önmagukat láthatatlannak hiszik, ezért a felelősségtudatuk sem kapcsol be. Azzal is tisztában vagyunk, hogy dehumanizáljuk, vagyis nem tekintjük élő, érző embernek a másikat az online térben a távolság és a felület személytelensége miatt. Végezetül az érzelmeink feletti kontroll is sokkal lazább a digitális világba merülve, ezáltal hamarabb dühöngünk, bántunk meg vagy épp bízunk másokban – veszélyeknek kitéve magunkat és virtuális sebeket osztva.

Egy új világ nyílt meg előttünk, ahol minden nap emberekkel találkozunk. Hiába minden technológiai fejlesztés, az emberi tényező életünk szerves része marad. Egymást keressük ha baj van és akkor is, ha lelkendezve mesélnénk a napunkról. Közelebb hozott minket a digitális világ, úgyhogy egyre fontosabb annak a kérdése, miként is bánunk egymással. A fiatalabb generáció számára példát mutatunk - legyen az bármilyen előjelű, de ugyanígy mi teremtjük meg azt a közeget is, ami a gyerekeket, tiniket várja online. Távolba mutató a kérdés, de a jelent is érinti: Milyen az a digitális világ, amiben jól éreznéd magad?


A képek forrása: ichef.bbci.co.uk, listverse.com