“Dehogy mutatom meg bárkinek is! A netre? Dehogy teszem fel, mégis mit képzelsz te rólam?!” – Ha ismerős, azért fontos, hogy beszéljünk erről. Ha nem az, akkor pedig azért, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe.
Ha az előző pár mondat férfi hangalámondással jelent meg a fejünkben, akkor sajnos igazunk van. A pornófilmekben kikacsintós viccként gyakran megjelennek ezek a mondatok az utcán felcsípett, szexre rávett „idegen nőkről” készült felvételekkel, képekkel kapcsolatban. Csak az nem a valóság. A színésznő, a kamerázó is tudja, hogy ez valójában nem igaz, az egész jelenet megrendezett.
A bosszúpornó áldozatainak 95%-a nő. A fogalom definíciója az is lehetne, hogy ez egy párkapcsolat, egyéjszakás találkozás vagy bármilyen szexuális képeket, videókat, üzeneteket tartalmazó kapcsolat mélypontja. Emberi és erkölcsi mélypontja. Nem a szakításról, a megcsalásról vagy épp a haragról van itt szó, hanem arról, hogy mindez csakis arra a két emberre tartozik. Ezzel szemben az elégtétel, a megszégyenítés, és a bosszúállás hármasa lengi be az ilyen történeteket. És mindezen nem változtat semmit sem az, hogy az illető milyen ország szülötte, távol él tőlünk vagy sem, és egy hete vagy sok éve készültek a videók vagy a képek. Mindez rágalmazásnak minősül, vagy is a Kúria 2008-as ítélete alapján: „a szexuális szokások, a nemi identitás és az ezek körébe tartozó tények az intim szféra részét képezik, s azoknak nagy nyilvánosság elé tárása a sértett személyiségi jogát, emberi méltóságát sérthetik, ezért alkalmas lehet a becsület csorbítására, s a rágalmazás vétségének megvalósítására”. Mindez pedig elzárással is büntethető, ahogy a precedens ítéletben felfüggesztett börtönbüntetést kapott az elkövető.
Számos oldal foglalkozott azzal, hogy a „csalódott, dühös vagy büszke férfiak” platformot kapjanak ahhoz, hogy meztelen tartalmat tölthessenek fel exükről. Az amerikai Hunter Moore által üzemeltetett oldal volt a leghírhedtebb. Nemcsak a beküldött anyagokat fogadták, de külön hackert foglalkoztattak fiókok, e-mailek feltörésére, hogy fiatal lányok így megszerzett képeivel bővítsék a szégyenteljes kínálatot. Több öngyilkosság is fűződik az oldalhoz, az alapító pedig azzal védekezett letartóztatásakor, hogy aki ismerkedéskor szexi képeket küld magáról az egy ribanc és megérdemli, ha kikerül az oldalra.
Korábban számos tévéadásban szerepelt, ahol azzal érvelt, hogy ez csak vicc, ez a szólásszabadság megnyilvánulása, és aki felkerül az oldalra, az csakis magának köszönheti. A honlap egészen 2013-ig szabályosan működhetett, hiszen az alanyok maguk készítették a képeket vagy beleegyeztek az elkészítésükbe, 18 év alatti szereplő pedig nem került ki. Egy 2013-as törvény mondta ki először, hogy nem csak a titokban készített felvételek, de a mások megalázására, bántására használható intim tartalmú képek továbbadása, terjesztése is bűncselekmény. Hasonló karriert futottak be Kevin Bollaert és Craig Brittain bosszúpornó oldalai is, annyival megfejelve az előzőeket, hogy náluk 2-500 dollár közötti összegért fizetni lehetett a tartalom eltűntetéséért. Boallert 18 év börtönbüntetést kapott 2015-ben, legutolsó nyilatkozata szerint megbánta tettét.
Egy gondolat erejéig lépjünk át a másik oldalra is. Kiderült, hogy megcsalnak, és lehet, hogy évek óta, folyamatosan, hazugságokkal teli mesékkel kábítanak. Vagy „egyszerűen” csak szakítottak veled. Bármi is történt, nincs párkapcsolatod, egyedül maradtál, ami fáj. Megbánás, „hogy lehettem ilyen hülye?” és „az a rohadék” jellegű gondolatok tömkelege lepi el ilyenkor majd mindenki agyát, és egyaránt dühös önmagára és a másikra. A párkapcsolat közös felelősség, de még az egyéjszakás kaland is. A másik viselkedése nem jogosít fel senkit sem arra, hogy a köztük korábban létrejött bizalmat, intimitást bosszúra, megalázásra használja fel. Az igazságtalanságot, vélt vagy valós sérelmeket nehéz lehet megemészteni, de egy megcsalásnál felmerül a megcsalt szerepe, önként vállalt vaksága, üres reményei, vagy épp mindaz az elhanyagolás és a kapcsolat leépülése, amit nem akart vagy tudott észrevenni.
A bosszúpornó és a meztelen képek terjedéséből a Facebook és a többi közösségi oldal sem maradhat ki. A Guardian nemrég megjelent cikke szerint nem is annyira a közösségi oldalakkal van a baj, hanem az úgynevezett gyűjtőoldalakkal. Ezekre bárki beküldhet képeket, videókat, megadva az ex nevét, vagy bármiféle adatot róla. Aztán az oldal látogatói kommentárokkal buzdítják egymást, persze névtelenül, és sokan le is mentik a tartalmakat, így letörölhetetlenné téve azt, hiszen bármikor újra előkerülhet egy számítógép merevlemezéről. Erre a legjobb példa az elmúlt évek Apple felhő-tárhely feltörésével kapcsolatos botrány, ahol hírességek százainak intim, szexuális képei kerültek közkézre, és találhatóak meg a mai napig is. Különös vita alakult ki azzal kapcsolatban is, amikor egy 14 éves lányról készült – mint később kiderült, kizsarolt – meztelen képet a Facebook minden egyes alkalommal törölt ugyan (bizonyos idő eltelte után), azonban nem tiltotta le azt a lehetőséget, hogy az ismét feltöltésre kerüljön. A közösségi oldal bejelentésre vizsgálja meg és távolítja el az ilyen tartalmakat, ami lassú és elégtelen lehet, a most is zajló bírósági ügy új megoldásokat és szabályozást, szigorúbb felelősségre vonást is jelenthet a jövőt tekintve.
Ha bosszúpornóról beszélünk, akkor nem csak arról van szó, ha egy „névtelen” átlagembert ér ilyen inzultus. Ismert eset Emma Holten, a dán újságíró története, akit zsarolni akartak a feltörés útján megszerzett képeivel, de ő a nyilvánosságot választva küzdött meg az őt ért támadással. Egyre több történettel is találkozni, ahol öngyilkosságba menekült a sértett. Például mert azt híresztelték róla, hogy homoszexuális. Zaklatások, piszkálások, mindennapos megszégyenítés volt az osztályrésze és végül nem bírta tovább. Az olasz Tiziana Cantone szeptemberben lett öngyilkos, mert az a szex videó, amit volt barátjának küldött azzal a céllal, hogy megbántsa, több pornó és egyéb oldalra is felkerült a férfi által. Mondhatnánk, hogy a fagyi visszanyalt és jól megérdemelte, ha nem felejtjük el, hogy habár a kezdeményező tett is meglehetősen aljas volt, a rá adott válasz emberéletet követelt, valamint ellehetetlenítette egy ember életét. Van különbség a kettő között. De ebbe a kategóriába tartozik a sztárokról készített lesifotó, a tömegközlekedésen „ügyesen” elkapott dekoltázs, a szoknya alá befotózás vagy a házibuliban készült „részegen rávettük egy kis mókára” féle tartalmak is.
Hol van a megoldás, a bizalom, az emberséges bánásmód, vagy a gerinctelen, gyáva tettek között? Sokan azt mondják az igazi megoldás az, ha sosem készülnek ilyen képek vagy videók. Ez azonban kihagyja az emberi természet azon részét, ahol tetszeni akarunk, meglepetést szereznénk a másiknak, vagy épp feldobnánk, megfűszereznénk a kapcsolatot valami pikánssal. Még olyan kutatást is végeztek, ahol a szexuális tartalmak hatását vizsgálták a párkapcsolati elégedettség tekintetében, az eredmények pedig pozitívak voltak. Marad tehát a bizalom, az online tartalmak felelős használata és a következményekkel kapcsolatos tudatosság.
Minden generációt érint az a kérdés, hogy, mennyire vesszük komolyan az online feltöltött, elküldött képeinket, adatainkat. Kinek, mit küldünk, és annak milyen következményei lehetnek később? Tudatosítani kell, hogy a szeretetéhség, a megfelelés vagy a hiszékenység a digitális világban is veszélyes lehet. Az önvédelem és az egészséges határok, a megérdemelt bizalom pedig sokat segít online és offline is. A jogos bosszú pedig tényleg jogos? Lehetünk dühösek, csalódottak, és az is megesik, hogy egy másik ember csúnyán elbánik velünk. Ennek kétféle tanulsága is van. Az egyik, hogy úgy döntöttük, ahogyan. Ez fájdalmas igazság, mélyen magunkba kell néznünk, ha választ akarunk találni a miértekre, az pedig nemcsak szembesít önmagunkkal, de félelmetes is lehet. A másik pedig a következményekkel való elszámolás és a lelkiismeret. Legyen bármekkora is a csalódás: egy emberéletet nem szabad, hogy megérjen ez a kicsinyes bosszú.
A képek forrása: esquireuk.cdnds.net