Életvezetés a mindennapokban

Első lépésként az akadályt is meg lehet vizsgálni. Túl magas a mérce? Félsz attól, hogy közel engedj magadhoz valakit? Eszedbe jut olyan csalódás, szakítás ami feldolgozatlan, lezáratlan maradt?Tapasztalatlannak érzed magad? Gyakran gondolod úgy, hogy minden férfi/nő rossz, megbízhatatlan, vagy a szándékaik nem tisztességesek? Lehet, hogy sok negatív példa bátortalanít el, de önértékelési probléma is állhat a háttérben - vagyis magadat nem becsülöd eléggé. Úgy gondolod nem lennél elég jó úgy, ahogy vagy: „Kinek kellene egy olyan, mint én?”.

A probléma a külvilágban is lehet. Nem olyan közegben mozogsz, ahonnan számodra vonzó tulajdonságokkal rendelkező ember kerülhetne az utadba? Nem teszel aktívan azért, hogy megismerhess másokat? Mindenre van kifogás? Felületes ismerkedésekbe bonyolódsz online? Ezek a kérdések félelmeket, feldolgozatlan tartalmakat szólítanak meg, szembesítenek önmagaddal. Nincs általános válasz, de könnyen lehet, hogy már sejted hol van a problémád gyökere.

A túl szilárd határ rugalmatlan és törékeny. Ezért jó, ha képes vagy annak a tudatos felmérésére, hogy hol szeretnéd a határokat meghúzni. Ha elbizonytalanodtál, jól jöhet egy külső nézőpont. Hasonlóan fontos, hogy mikor vagy annyira kíváncsi, hogy a határaidon átlépve új területek és élmények felé indulj el. Sokat segíthet ebben az önismeret is, ahol megismerkedsz erősségeiddel, és feltérképezheted a fejlesztendő területeid. A külvilág, a család gyakran nem a valós képet közvetíti feléd, hanem azt, amit, akit látni szeretnének. Ebből ki lehet törni és megtalálhatod a saját boldogságod abban, aki igazán lenni akarsz.

A határok szerepét sokszor félreértik. Létezik ideiglenes és állandó is, de itt sem ilyen egyszerű a helyzet. Hátrébb is vonulhatsz, kényszer hatására, vagy észrevétlen is továbbléphetsz. Falak épülnek, omlanak, sokszor gyakrabban, mint gondolnád. Nehéz elfogadni, ha kapsz? Úgy érzed, belekényszerítenek helyzetekbe? Igent mondasz, pedig nemet kellene? Mire jó ez az egész mégis, ha ilyen képlékeny?

Sok, időnként ellentétes hatása van a folyamatnak, hiszen dicsőség, győzelem is lehet egy régi félelem elhagyása, máskor pedig egy kudarc, vagy csalódás hatására fejlődsz. Mégis kellenek a határok, hiszen nagyon kifejező és pontos jelzői mindannak, hogy, mit gondolsz a világról, mekkora az a tér, amiben mozogni tudsz, mennyire tudsz beengedni másokat. Vagy épp hol vagy rugalmas, és hol van az a pont, ahol már rég elavult az a sorompó, de mégis ott van.

A hét eleje óta esik, és úgy tűnik, az elkövetkezendő héten sem lesz ez másképp. Az időjárás kiszámíthatatlanul szeszélyes, a felhőszakadás alatt vagy utána egy perccel már ismét szikrázóan süt a Nap. Az eget javarészt sötétkék vagy szürke fellegek borítják. Mindez nagyon hasonló ahhoz, amikor az életedben is felhők takarják el a fényt, vagy kénytelen vagy hosszabb ideig elviselni a borongós égboltot. A színek, a fény és a sötétség játéka nagyon találóan fejezi ki az érzelmek és a hangulatok létét a mindennapokban. Mitől borul be az ég, és miben lehet reménykedni olyankor?

Mi jut eszedbe, ha meghallod a krízis szót? Megtorpanás, fájdalom, szenvedés. Valami megváltozott, és nem lehet már olyan, mint előtte, mert kibillentett az egyensúlyodból. Egyszerre jelent mindez válságot és fordulatot is. Előkerülnek azok az eddig bevált megoldásaid, amik eddig segítettek, és ha nem sikerül a segítségükkel rendezni a problémát, akkor az mélyülni kezd. Elkezdesz új megküzdési és fejlődési lehetőségek után kutatni, hogy segítségükkel ismét egyensúlyba kerülj. A támogató, téged meghallgató és segítő légkör ilyenkor olyan biztos talajt ad, amiből meríteni tudsz és elkezdhetsz egy új rendszert felépíteni. A krízis a megújulás és a fejlődés lehetősége is és segítséget kérni nem a gyengék, hanem épp ellenkezőleg, az erősek és bátrak válasza.

Hogyan bánnak veled? Ezzel a nagyon egyszerű kérdéssel máris történetek, élmények és érzések egész sorát idézed fel magadban. Milyen bánásmódot érdemelsz? Ez már arról szól, hogy mit gondolsz magadról.

És honnan is fakadnak ezek az elképzelések, amik azt is megmondják, mit gondolsz magadról? Abból az egyszerű kérdésből, hogy hogyan bántak eddig veled. Mit engedtek meg maguknak mások, és mit engedtél meg nekik te? Hiszen mindketten szereplői és részesei voltatok eddig. Változnia kellene valaminek? Változzon? Beszélgessünk a múltadról, a jelenedről, hogy a jövőd más lehessen.

A változás nehéz, hiszen évek vagy évtizedek rutinjai törnek meg vagy válnak elavulttá ilyenkor. A szeretetteljes bánásmód, az értékesség és a szerethetőség érzése azonban úgy hiszem egy olyan alapállapot, amitől a sérüléseink távolítottak el minket. Mindez azonban visszaszerezhető és megtalálható újra, és olyan minőségű életet ígér, amit el sem tudtál addig képzelni.

Nincs önbizalmam - hallhatod naponta mindenféle forrásból. Alacsony az önértékelése - jegyzik meg összehajolva, miközben tudni lehet, kiről van szó. Az önbizalom a kulcsa mindennek - hirdetik előadások, motivációs cikkek. De hogyan töltheted fel a hiányt? Mégis honnan meríts, ha úgy érzed nincs miből?

Sokféleképp megtévesztheted magad ahogy életed eseményeinek értékelésében is vannak kiskapuk. Ezektől megóvhat, ha felelősséget vállalsz mindazért, ami történik. Főként azért, mert ez a jelenlegi helyzet, erre érdemes közelebbről is ránézni. Elkeserítő, nem olyan, mint ahogy elképzelted? Mégis kiindulópont lesz, amiben semmi szégyen nincs. Itt tartasz, innen indulsz, és aki lenézne emiatt, jobb ha tudja, hogy te bátran szembenézel a nehézségekkel.

Sokat segít, ha képes vagy egy tulajdonságot, jellemzőt önmagában kezelni, és nyitott maradsz egy újabb benyomásra, ami lehet, hogy szöges ellentétben fog állni az előzővel. Bátor vagyunk, de megijedtél? Nyitottak vagy az újdonságokra, most mégis elbújnál a világ elől? Kell, hogy legyen hely az árnyalatoknak, mert így teljesebb képet kapsz önmagadról.

Az elhamarkodott ítélet elkapkodott döntésekhez is vezethet. Habár igaz, hogy manapság sokszor érvényesül a „ne maradj le, legyél minél gyorsabb” elve, a döntés mégis rajtad áll. Választhatsz, hogy az elmosódott kép alapján döntesz, vagy megállsz egy pillanatra és bátran a tükörbe nézel.

Az emlékekben való elmerülés önmagában természetes része az életnek, de kellemetlen következményekkel jár, ha a múltban ragadsz. Ahogy az is, ha a továbblépés, a lezárás nem, vagy csak részben sikerült. Úgy gondolod, ezzel küzdesz épp? Az önvád, a múlt visszakívánása egy jelenben élő kapcsolatot is megmérgezhet, a pár közé falat emelhet, komoly indulatokat szíthat.

A múlt megváltoztathatatlan, de a jelen szereplői, a körülmények változnak. Ha leragadsz, a világ akkor sem áll meg a kedvedért, és idővel csak a megválaszolhatatlan kérdések száma gyarapodik. A megbántottság, elárultság érzése és az elszalasztott helyzetek is mind erről szólnak. Mit gondolsz az elengedésről, megbocsátásról?

Az elválás, a szakítás, a lezárás krízise is, időt igényel ahhoz, hogy fel tudd dolgozni. Ez az idő egyénenként eltérő, kezdetben lehet, hogy hetek, hónapok telnek el látszólagos vigasz, változás nélkül. Nem az a jó megoldás, ha „megrázod” magad, és mintha mi sem történt volna, továbbmész. Még a különválást jobban kívánó, jobban viselő fél is megtapasztalja annak a változásnak a hatását, amit a helyzet okoz. A veszteségélményt a saját tempódban kell feldolgoznod, és a hasonlítgatás itt is veszélyes. A figyelem, az elfogadás és a segítő készenlét az, amire ilyenkor inkább szükséged van.

Az önismeret és a jövőbeli kapcsolatok érdekében szerencsés, ha időt adsz magadnak arra, hogy lezárd ezt a fejezetet és az elmúlt kapcsolat a helyére, a megfelelő fiókba tudjon kerülni a lelkedben is. Hasznos, ha ilyenkor van időd önmagadra, és akad egy csendesebb zug, ahol őszintén átgondolhatod a tanulságokat, a hibákat és az élményeket. Ezzel a tapasztalattal tudsz fejlődni és tiszta lapot adni önmagadnak, valamint a következő kapcsolatodnak. Hidd el, megéri tenni érte.

Bármiről is van szó az életedben, ha tartósan végzed, akkor megszokottá, rutinná válik. Így lesz a néha rágyújtásból rendszeres dohányzás, a néha-néha edzésből életmódváltás. Az ilyen szokások funkcióval rendelkeznek, helyük van az életedben, bár nem mindig nyilvánvaló, hogy mit is jelentenek valójában. Megnyugtat? Értelmet ad a mindennapoknak? Megóv a fájdalomtól? A bánatevés ugyanolyan szokás és megküzdési folyamat, mint a tudatos önfejlesztés vagy a tanulás. Funkciója van és háttere.

A rutin jó oldala, hogy megkönnyíti az életed, terhet vesz le a válladról, hiszen nem kell átgondolni, megtervezni, vagy éppen odafigyelni rá. Így a kognitív és érzelmi folyamatok egyfajta ellenőrzés nélküli jóváhagyással működnek a „háttérben”. És pont emiatt tesz kiszolgáltatottá is. Már le is zajlott és te észre se vetted. A példákat napestig lehetne sorolni, a kérdés viszont ugyanaz marad: jobbá teszi az életed az a szokás és az "autópilóta" üzemmód, vagy sem?

Tudtad, hogy egy döntésedben nem csak az adott probléma vesz rész? A körülmények, a lehetőségeid, az önmagadról alkotott képed, de még az érzelmeid is mind csatába szállnak a maguk igazáért. Igyekszel a legjobb, legmegfelelőbb, legelőnyösebb helyzetbe hozni magad, de vajon tisztában vagy azzal milyen hatások torzítják a valóságról alkotott képedet?

Segít, ha megállsz egy pillanatra, ha nyomás alatt időt kérsz, és minél több információval vértezed fel magad. Azonban végül döntést kell hoznod, vagy pont döntésképtelenséged válik azzá.

Szeretnél jól járni egy-egy döntésedet követően, ezért nem is mindegy, hogy mi a kimenetel. Problémát okoz, hogy ha valamit kiválasztasz, akkor a többi lehetőségtől elzárod magad? Vagyis azáltal, hogy választasz, ki is maradsz valamiből.

Ez félelmetes és rossz érzés tud lenni, tehát biztosra kell menned. És pont ez bénít meg, mert a biztos, a 100%-os, és a tökéletes döntés csupán illúziók. Rá tudsz bólintani a döntésedre a következményeikkel együtt? Helyezz hangsúlyt arra, hogy megismerd magad és azokat az erőket, amik benned működnek. Így magabiztosan hozol döntés, felvállalva az esetleges veszteséget és az ebből nyert tapasztalatot is.