Barion Pixel

Az emlékekben való elmerülés önmagában természetes része az életnek, de kellemetlen következményekkel jár, ha a múltban ragadsz. Ahogy az is, ha a továbblépés, a lezárás nem, vagy csak részben sikerült. Úgy gondolod, ezzel küzdesz épp? Az önvád, a múlt visszakívánása egy jelenben élő kapcsolatot is megmérgezhet, a pár közé falat emelhet, komoly indulatokat szíthat.

A múlt megváltoztathatatlan, de a jelen szereplői, a körülmények változnak. Ha leragadsz, a világ akkor sem áll meg a kedvedért, és idővel csak a megválaszolhatatlan kérdések száma gyarapodik. A megbántottság, elárultság érzése és az elszalasztott helyzetek is mind erről szólnak. Mit gondolsz az elengedésről, megbocsátásról?

Az elválás, a szakítás, a lezárás krízise is, időt igényel ahhoz, hogy fel tudd dolgozni. Ez az idő egyénenként eltérő, kezdetben lehet, hogy hetek, hónapok telnek el látszólagos vigasz, változás nélkül. Nem az a jó megoldás, ha „megrázod” magad, és mintha mi sem történt volna, továbbmész. Még a különválást jobban kívánó, jobban viselő fél is megtapasztalja annak a változásnak a hatását, amit a helyzet okoz. A veszteségélményt a saját tempódban kell feldolgoznod, és a hasonlítgatás itt is veszélyes. A figyelem, az elfogadás és a segítő készenlét az, amire ilyenkor inkább szükséged van.

Az önismeret és a jövőbeli kapcsolatok érdekében szerencsés, ha időt adsz magadnak arra, hogy lezárd ezt a fejezetet és az elmúlt kapcsolat a helyére, a megfelelő fiókba tudjon kerülni a lelkedben is. Hasznos, ha ilyenkor van időd önmagadra, és akad egy csendesebb zug, ahol őszintén átgondolhatod a tanulságokat, a hibákat és az élményeket. Ezzel a tapasztalattal tudsz fejlődni és tiszta lapot adni önmagadnak, valamint a következő kapcsolatodnak. Hidd el, megéri tenni érte.