A túl szilárd határ rugalmatlan és törékeny. Ezért jó, ha képes vagy annak a tudatos felmérésére, hogy hol szeretnéd a határokat meghúzni. Ha elbizonytalanodtál, jól jöhet egy külső nézőpont. Hasonlóan fontos, hogy mikor vagy annyira kíváncsi, hogy a határaidon átlépve új területek és élmények felé indulj el. Sokat segíthet ebben az önismeret is, ahol megismerkedsz erősségeiddel, és feltérképezheted a fejlesztendő területeid. A külvilág, a család gyakran nem a valós képet közvetíti feléd, hanem azt, amit, akit látni szeretnének. Ebből ki lehet törni és megtalálhatod a saját boldogságod abban, aki igazán lenni akarsz.

A határok szerepét sokszor félreértik. Létezik ideiglenes és állandó is, de itt sem ilyen egyszerű a helyzet. Hátrébb is vonulhatsz, kényszer hatására, vagy észrevétlen is továbbléphetsz. Falak épülnek, omlanak, sokszor gyakrabban, mint gondolnád. Nehéz elfogadni, ha kapsz? Úgy érzed, belekényszerítenek helyzetekbe? Igent mondasz, pedig nemet kellene? Mire jó ez az egész mégis, ha ilyen képlékeny?

Sok, időnként ellentétes hatása van a folyamatnak, hiszen dicsőség, győzelem is lehet egy régi félelem elhagyása, máskor pedig egy kudarc, vagy csalódás hatására fejlődsz. Mégis kellenek a határok, hiszen nagyon kifejező és pontos jelzői mindannak, hogy, mit gondolsz a világról, mekkora az a tér, amiben mozogni tudsz, mennyire tudsz beengedni másokat. Vagy épp hol vagy rugalmas, és hol van az a pont, ahol már rég elavult az a sorompó, de mégis ott van.