Virtualitás és valóság

A mai világháló alapjait a 80-as években fejlesztették ki, és azóta életünk minden szegmensében megjelent valamilyen formában. Mára az információ a szórakozás kulcsfontosságú felületévé vált, sőt, a mémeknek hívott grafikák, képek, rajzok, feliratok hatására egy sokoldalú „nyelv” is kifejlődött benne. Sokszínűségének pozitív és negatív hatásai sok vitát és még több kutatást indítottak el, és nem csodálkozzunk, ha nehéz kiigazodni ezek között. Az úgynevezett „digitális bennszülött” és a „digitális bevándorló” másképp és másra használja, éli meg és integrálja életébe ezt -az amúgy nagyon is hasznos- eszközt. Fontos tehát, hogy nyitottsággal és kíváncsisággal közelítsük meg a helyzetet, ha felmerül a túlzott használat vagy a kontrollvesztés kérdése.

4,5 milliárd telefon van a világban, ennek mintegy a fele okostelefon, a mobiltulajdonosok 91%-a 7×24 órában a telefonja közelében van a MTA folyóiratának összesítő felmérése szerint. Nem túlzás azt mondani, hogy az okostelefon mára hozzátartozik a személyes terünkhöz, egyfajta digitális kivetülésünk, mely rengeteg adatot tesz számunkra és velünk kapcsolatban elérhetővé. Már nem csak kényelmi funkció, egyenesen létszükséglet, és ezt sokoldalúságának is köszönheti. Szórakoztat, figyelmeztet, felébreszt, megannyi csatornán összeköt másokkal, unaloműzőként, tanítóként is jelen van és ráadásul mindez könnyen elfér a zsebünkben. Egyre több kutatás foglalkozik a figyelem megosztásának (multi tasking) ártalmas hatásaival, valamint az okostelefonok szociális kapcsolatokra, elmagányosodásra kifejtett hatásaival. Megjelentek az applikációk, de főként a játékok addiktív hatását taglaló cikkek is, és ebben a témában is felmerül a kérdés: hol húzódik a határ az átlagos és a már káros használat között?

A játék (nemcsak gyerekkorban) fontos eleme a tanulásnak, ahogy később a kikapcsolódásnak és szórakozásnak is. Számos pozitív hatása van, gondoljunk csak hangulatjavító, közösségteremtő, tanító jellegeire. Probléma itt is akkor merül fel, ha az adott játék uralni kezdi életünk számos területét, és hatása egyre több helyzetben érződik. Beszűkült tudatállapot jön létre, ahol a fontossági sorrend és a valóság érzékelése felborul. A feladatok, kapcsolatok elhanyagolása, a megbízhatóság és a célok, prioritások változása szélsőséges esetben függőséghez hasonló tüneteket is mutathat.

Az azonnali kommunikáció és elérhetőség új lehetőségeket nyitott a hűtlenség színterén. Egyre nő azok száma, akik párkapcsolatuk, házasságuk hanyatlásakor ilyen eszközökkel keresnek kalandokat vagy kiutat. A digitális özvegy (cyber widow) fogalma nemcsak megcsalásra, de elhanyagolásra is használt kifejezés, ami a társ és a fizikai valóság háttérbe szorulását jelenti. Itt a digitális eszközök nemcsak a kiszakadás eszközei, de a felborult egyensúlyban a hiány megoldását is szimbolizálják. Jó tudatosítani, hogy a figyelem fókuszának áthelyeződése mellett felmerül a kapcsolat minősége és a helyrehozására tett kísérletek milyensége is. Mindezek pedig nagyon is sokat elárulnak a pár és kapcsolatuk pillanatnyi állapotáról.

A közösségi oldalak (Facebook, Twitter, Tumbrl, Pinterest, Snapchat, Instagram) közkedvelt helyszín élményeink megosztása és emlékeink megőrzése szempontjából. Baráti körökkel, csoportokkal kommunikálunk és figyeljük a híreket, követjük mások életének történéseit. Az itt kialakult kép nem mentes a torzításoktól, hiszen a pozitív visszajelzések értékét is hajlamosak vagyunk túlbecsülni. A túlzott használat elzár minket élő találkozásoktól és egy olyan közegbe száműz, ahol több az illúzió, mint a valóság, és hitelesség híján ennek fenntartása, a látszólagos népszerűség is felszínes marad.

Elmondható, hogy mostanra már rengeteg feladat fűződik számítógép, laptop használatához: kapcsolataink ápolása (chat, e-mail, skype), tanulás, szórakozás (filmek, zene, játékok). Nem mindegy azonban, hogy életünk más területeire mennyi időnk, energiánk marad emellett. Befolyásolja a használat mértékét, az ezzel töltött órákat az újdonság ereje, ahogy a csoportnyomás is. Fiataloknál az állandó online jelenlét a közeg kommunikációs szokásaiból is fakad, a beszélgetés, ismerkedés is sokszor így zajlik.