A nők szerencsések, ha megadom az esélyt, hogy megismerjenek” – gondolja a férfi, aki a PUA mozgalom híve. Hogy honnan ered ez a nőket gyalázó kezdeményezés, és miért hiszik, hogy van létjogosultsága?
Egy szép késő tavaszi, kora nyári este induljunk el a Belváros felé csajokat felszedni. Akarom mondani, Hölgyekkel ismerkedni. Ehhez a legjobb, ha megvannak a megfelelő eszközeink is, hiszen ki akarná megnehezíteni a saját dolgát? Kezdjük szépen az alapokkal. Szükség lesz egy menő karórára/mobilra/kütyüre, és persze kellően divatos, feltűnő és férfiasságot közvetítő ruházatra is. A lista azonban még koránt sem teljes.
Fejben is ott kell lenni, tudni kell (sőt kötelező), hogy miként is forog a női agy.
Vagy logika. Vagy tudja a fene, micsoda, de az, ami a fejben dolgozik „nekik”. Szóval van egy jó kis leegyszerűsített sablon, néhány fókuszpont, ügyes trükk és ezeknek működniük kell. Mert a nők amúgy nem túl bonyolult lények: feltérképezhető, mit akarnak, milyen szavakra reagálnak, mit és hogyan kell mondani, a többi pedig már gyerekjáték. Úgyis ösztönösen reagálnak, tudják, hol a helyük, csak a megfelelő gombokat kell tudni megnyomni, és működik is a dolog! A vadász megkapja méltó jutalmát, a préda pedig, hogy is van az a mondás… az ő jutalma, a tudat, hogy szükség van prédára. Vagy valami ilyesmi.
Ezzel röviden össze is foglaltuk a PUA hitvallást. Azt a mentalitást és módszert, amit az önjelölt (vagy önelégült?) csajozós guruk hirdetnek, és az őket követő tömeg pedig igyekszik minél jobban magáévá tenni. Képzések, táborok, videók és egyéb fizetős anyagok várják az okulni vágyókat. A kérdés csak az, mit is kapnak a pénzükért valójában?
Pénzért “szerelmet” – egy csajozóművész tanácsai
Évekkel ezelőtt még csak kósza cikkekkel találkoztam a PUA témával kapcsolatban, aztán kezdett elterjedni Neil Strauss könyve, ami újabb lökést adott a közösségnek. A “megszokott” túlzások és botrányok mellett viszonylagos csend következett, pedig közben nagyban épült az itthoni bázis is. Az utóbbi időkben viszont nemcsak egyre ijesztőbb témák bukkantak elő, hanem a vadhajtások is elszaporodtak. A nőket osztályozó, szexuális tárgynak tekintő, megalázó, manipulációra építő trükköket tanítók pedig az elkeseredettségből önzést, a bizonytalanságból lenéző felsőbbrendűséget faragnak. Mindez sokba kerül, és nem csak annak aki az ilyen tanfolyamokért pénzt ad.
Egyre több beszélgetésben hallani történeteket, találkozásokat, amiben a magukat csajozóművésznek nevező egyedek “én bármit megtehetek” hozzáállással igyekeznek egyre görcsösebben bebizonyítani, hogy a kiképzésre és a fejtágításra kiadott pénzük igenis jó helyre ment. Az árát végül a nők, a lányok fizetik meg igazából, hiszen közelebbről megnézve az lesz a legjobb alfa hím, aki a legtöbb sérülést és kárt tudja okozni, a legrövidebb idő alatt.
"Kellenek olyanok, akik felemelik a hangjukat ez ellen. Én ezt az írást választottam a magam eszközének."
A PUA mozgalmat magyarázták már sokféleképpen.
Volt segítség, útmutató, felkészítő, kiképzés, utolsó szalmaszál is, ha végképp nem sikerül párt találni. A tuti biztos, “beválós”, 101%-os nőzés, a minden éjszaka (vagy tetszés szerinti éjszakákon) más partnert hozó móka, és a legyőzés (a meggyőzés nagy testvére) bevált módszere. Vagyis az elszánt és a lényegre törő férfi kelléktára, ahol bizony minden adott arra, hogy a két emberből egy még jól is érezze magát. Vagy talán mégsem. A rengeteg kritika és jogos felháborodás mellett ugyanis két téma kevesebb szót kap, mint a nők lealacsonyítását, tárgyiasítását, a szexizmust vizsgáló gondolatok – holott tény, hogy az alábbiak is nagyon fontos és kritikus pontjai az egész mozgalom tevékenységét nagyító alá vevő írásoknak:
- Kik veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, és milyen képet alakít ki róluk ez az egész
- Miért van minderre szükségük, és miért kétes a „diadal”, ha mégis bejön a felszedés?
A lélek utoléri az embert
Ha hihetünk az ókori görögöknek, akik azt mondták: „a stílus maga az ember”, akkor baj van. Ugyanis a másikat semmibe néző, vagy az ezt a gondolkodást elsajátítani kívánó férfi komoly problémákkal küzd. Az önértékelés, az énkép, a bolygó népességének feléről alkotott gondolatai mindenhová elkísérik. A dominancia csakis a másik legyőzésével vagy megsemmisítésével igazolható, vagyis máris kiderül, hány emberről szól a találkozás és a – lehetséges – kapcsolat. A fizikai tulajdonságok alapján végzett válogatásban pedig mindig ott lesz a még jobb keresése.
Az alaptézis az, hogy 7-es (szépség-szintnek megfelelő) nő alá nem megyünk, legfeljebb gyakorlásként – a cél a 9-10-es. Az önigazoló és a másokat tárgyként szemlélő ember pedig olyan ördögi körbe sétál bele, amit üres kapcsolatok, érzelemmentes évek vagy egy örökös elégedetlenség kísér majd. Kívülről persze nem fog ez annyira feltűnni, de a lélek előbb vagy utóbb utoléri az embert, talán a pszichopaták kivételek csak.
Nincs nyugvópont, hiszen feljebb kell jutni, és a pozíciót meg is kell tudni tartani
Az ember társas lény. Vágyunk egy társra, az együttlétre, és arra is, hogy lelkileg, testileg, szellemileg a másik része lehessünk és fordítva.
A szexualitás sem zárt ajtók mögé való, pirulva és suttogva emlegetett téma, és az ilyen téren való vágyaink és igényeink is léteznek. Ha pedig itt tartunk, akkor felmerül a kérdés, hogy két ember miért ne dönthetne úgy, hogy bizony fogják magukat és szimpátia alapon lefekszenek egymással. Ha egy éjszakáig tart a találkozás, akkor is, ha 70 év házasság lesz belőle, akkor is. Vagy meggondolja magát az egyik, és mégsem lesz folytatása a történetnek, de még az ágyig se jut el. Mi a baj akkor hát, ha két önálló, önmagáról rendelkező ember ezt ilyen szépen elrendezi?
Az egész koncepció abból indul ki, hogy a nő buta és átverhető, és bizonyos trükkökkel, technikákkal megpuhítható a kívánt végeredmény (szex) érdekében. Ezek alapján a „felszedőművész” (mert ez a hangzatos cím jár bizony az alfahímeknek) kezében tartja a folyamatot, és ügyes bábmesterként játszik a prédával. Szó sincs arról, hogy a magabiztos fellépés, a szex mint kívánatos cél vagy a flört megvetendő dolog lenne. De mit eredményez a tárgyiasító, lekezelő, szexista és agresszív kondicionálással dolgozó „tudástár”? A csajozóguruk szerint a lehetőségek széles tárházát – térdig, sőt nyakig gázolhat a derék férfi a hölgyek által felajánlott lehetőségekben.
Az alfahím és az ÁFCS esete
Lehet, hogy jó szándékú, úgymond gatyába rázós, az önértékeléssel, a kommunikációval foglalkozó alapjai voltak ennek az egésznek? Lehetséges. Ha valaha jó is volt a szándék, az valahol rég elveszett út közben. Lehet, hogy nem fizetett elég jól. Annak a rettentően negatív koncepciónak és gondolatkörnek viszont, amivé mindez vált, már rég nincs köze ezekhez. Ott hatékonyság, darabszám, cél és strigula van..
"ha jó is volt a szándék, az rég elveszett"
Trófeagyűjtés, ki a menőbb, és vadászat van. Akkor vagy jó, férfias és sikeres alfahím. És ha nem? Akkor ÁFCS (átlagos, frusztrált csávó). Középút nincs. Még az egyik nagy alapító is elismerte, hogy az után lépett erre az útra, hogy két hét után elhagyta a barátnője. Biztos, hogy minden ok nélkül.
Persze a kifinomultabb honlapok sem azzal indítanak, hogy manipulátor, és a nőket lenéző, szexista, nárcisztikus embert faragnak a lelkes jelöltből. Az egyik honlapról vett szöveg a következő: “A leggyorsabb út álmaid nőjéhez, ha megtanulsz szeretettel és egyben férfiasan közeledni feléjük. Egy képzett és hiteles trénercsapat ismerteti meg Veled az őszinte ismerkedés lépéseit.” Ezt követi a boldog, tartós párkapcsolat, de hamar eljutunk a személyiség és életstílus fejlesztéséig. Innen már csak egy lépésre van az, hogy a miénk lehessen egy-egy tananyag, amelyek címéből kiderül többek között, hogy:
- nincs többé jó fiú;
- így terítsd le a vadat;
- verbális önvédelem és női sh*t teszt (vagyis a nők baromságainak kezelése);
- szerezd vissza az ex-barátnődet bármi áron.
Rohannánk vásárolni?
Nem könnyű választani, az igaz, de mintha megváltozott volna a hangnem, amíg bevezető szövegektől a termékekig jutottunk. Ezért sem csoda, hogy egymást érik a „felszedős” oldalakat és az ismertségre törekvő megmondó embereket körülvevő balhék – van, ami az országokból való kitiltásig is eljut. A meg nem értett (sőt félreértett!) „művészek” pedig folytatják tovább.
Így indul hódító útjára a technika, ahol meg kell ragadni a lány karját (esetleg meghúzni a haját, mert hát a dominancia, ugye), hirtelen bele kell szagolni a nyakába, vagy kicsit fojtogatni kell, hiszen a domináns viselkedés férfias, és erre minden nő agyában bekapcsol az alávetett, “helyét tudó” reflex. Nem tudtad? Én sem. És persze ott van a negging (sértő tartalmú, bántó odaszúrás) is, aminek segítségével kézben tarthatjuk a gyeplőt, és a kiszemelt nő önértékelését is megingathatjuk a siker érdekében. Az igazi férfi pedig domináns pozícióban marad. A többieknek ott vannak a tréningek és az egyéni felkészítések, mert valamiből a számlákat is ki kell fizetni.
Az elkeseredés és a kilátástalanság nagyon erős mozgatórugók, és sokan érzik így magukat, ha ismerkedésről, pártalálásról van szó.
A megoldás attól még nem a PUA lesz, ahogy az illúzió sem felel meg a valóságnak, hiába fedi el – majdnem – tökéletesen. A sok sikeres trükközés ennek ellenére működni fog néha, mert ahogy sérült, alacsony önértékeléssel bíró férfiak, úgy nők is vannak. Még az is lehet, hogy az egymásra találás annyira megnyugtatja a két felet, hogy képesek kíváncsian, kölcsönösségen és tiszteleten alapuló közeledésre egymás felé. A látszatmegoldásokra és a nők megalázására épített csajozás profitáló üzletág marad, amíg lesz rá kereslet. Ha jó ötletnek tűnik mindez, akkor végezzünk el zárásként egy rövid gondolatkísérletet: vajon lelkesen bólogatva éljeneznénk akkor is, ha egy hozzánk közel álló nőt is egy ilyen guru venné kezelésbe, szaglászással, rángatással, tapizással és megalázással fűszerezve az ismerkedést? A tárgyiasítás ugyanis nem válogat, számára mindenki préda marad, és nem ember.
Kivétel nélkül.
A képek forrása: pixabay.com, stylemagazin.hu, susans.org, seductionreview.net