Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

Elfogadás, továbblépés, döntés: előszeretettel emlegetik őket, többnyire miértek és hogyanok nélkül, hiszen az már a mi területünk. A tehetetlenség és a cselekvés mindkét végpontját jól ismerjük már. De vajon mikor jön el az ideje az egyiknek vagy a másiknak, és min múlik mindez?

A helyzet elfogadása annyiban kétélű szituáció, hogy változtathatunk-e még rajta vagy sem. A tehetetlenség érzése is lehet illúzió, hiszen a lehetőségeink, a képességeink és a valóság felmérése is akadályokba ütközhet. Mi van akkor, ha a másik nem akar változni? Ha bezárult az az ajtó, és a hajó is végleg elment? Az alkalom tovaszállt és ott állunk leforrázva, veszteség mardossa a lelkünk és megbánásba burkolózunk. Hibáztunk, vagy épp az megbocsáthatatlan, ahogy velünk bántak. Gyászolunk, felkerekedünk, és újra nekivágunk az életnek. Mert bárhogy is kavarogjon körülöttünk mindaz, ami évekre vagy csak pillanatokra is megérinti a létünket, egyvalami biztosan megmarad: az, akivé váltunk ezáltal.

A szakítás vagy egy munkahely elvesztése bénító erejű lehet. Úgy érezzük, elhalványultak a színek a világban körülöttünk, a gondolataink pedig csakis a veszteség körül forognak. Felmerül, hogy ki hibázott? Hogyan lesz ezután? Kezdetben elképzelni sem tudjuk, mit tartogat a jövő, félelmetes ködbe burkolózik minden.

Mert mi történik, ha rossz döntést hozunk? Egyáltalán létezik rossz döntés?

Ha képesek vagyunk tanulási folyamatnak látni az életet, akkor a hibák a tapasztalataink forrásai és a fejlődésünk katalizátorai lesznek. Éveket pazaroltunk egy munkahelyre vagy egy méltatlan párkapcsolatra? A tanulságok tudatosítása és a határaink alakulása által új útra léphetünk, de a belátás része a folyamatnak. Idő kellett, hogy észrevegyünk valamit, hogy változzunk, és valami másra vágyjunk. A felismerés pillanata nem azt jelenti, hogy minderre évekkel vagy akár hetekkel korábban is készen álltunk volna! Ha bezárul egy ajtó, vagy úgy érezzük, falnak ütköztünk, nézzünk ismét körbe, és emellett folytassuk, amit tudunk. A kétségbeesés és a kilátástalanság gyakran illúzió, aminek feloldásához az elengedés és a valóság felismerése is szükséges. A kritikák, a „neki jobban megy” és az „ő már hol tart” helyzetek értékes csiszolandó gyémántokat rejtenek. Lehet a mi utunk teljesen más, de a falak jól jelzik, hol szükséges fejlődnünk, mielőtt kinyílna a következő ajtó.

A helyünk elfogadása és a beletörődés között nagyon vékony a határ.

Lehet igényünk többre, jobbra, szebbre, kényelmesebbre, és mindez lehet reális is (legtöbbször az), sőt ez visz előbbre, hogy fejlődni szeretnénk önmagunk és/vagy a minket körülvevő tényezők terén is. Találkozunk olyan ambivalens és feszítő helyzetekkel is, ahol egy személy vagy egy csoport, egy szerep mindkét oldalból merít egyszerre. Ilyen az a barát, aki velünk ugyan szeretetteljes, és tűzbe menne értünk, ha bajba kerülnénk, de mások vagy épp a világ egy problémája felé viszont a gyűlölet és a kirekesztés szemüvegét viseli. Hasonló ehhez az a csoport, ami tagjai felé támogató közeget nyújt, de a külvilág felé elutasító és sértő hozzáállást tanúsít, ráadásul a közösség az erejének egy jó részét pont ebből a szembenállásból és kirekesztésből meríti. Ilyenkor felmerül, hogy együtt tudunk-e élni ezzel a kettősséggel, vagy sem. Választhatjuk azt is, hogy meghúzunk egy határt, és nem kötünk kompromisszumokat. Nem könnyű kérdések ezek, a válasz sem mindig egyértelmű, ezért jó, ha hagyunk magunknak időt rájuk, és aktívan foglalkozunk velük, akár mások bevonásával is.

A fejlődés folyamatában nemcsak az van benne, hogy időnként magunkba nézünk: az sem árt, ha környezetünk is kap néhány pillantást. Mi vesz körbe minket, miben élünk? Kik hatnak ránk és adnak társaságot, meglátásokat, inspirációt? Milyen ez a világ, mit üzen? Összefügg persze a benn és a kinn, gyakran jobban, mint gondolnánk. Ahogy mások hatnak ránk, úgy mi is visszahatunk, továbbviszünk egy gondolatot, egy érzést, egy hangulatot.

És ha maradnánk inkább? Ha elfogyott az erőnk?

Úgyis mindegy, jó lesz már így, hiszen eddig is volt valahogy.

A maradáshoz való jogunkat nem kérdőjelezheti meg senki, de a következményekkel is nekünk kell majd találkoznunk. Nincs mindig azonnali megoldás és kiút sem. Van, hogy a futás előtt járni kell megtanulnunk. Vagy felállni a földről. De bármily kicsik is legyenek a lépések, ott vannak. Ha nem kívül, akkor belül. Megjelenik a szikra, ami fényt gyújt a sötétségben – akármilyen kicsi is –, és elkezdünk keresni. A keresés és a fejlődés maga az élet. A feladás és az elmúlás ellentéteként nem az iram számít elsősorban, hanem a kitartás, ami lehet makacsság, elkeseredés vagy csak egy érzés: “bármit, csak ezt ne”.

Jó összefoglalást ad mindehhez Popper Péter gondolata: „Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét.” És ha a higgadtság ideje még nem is jött el, a valóság tisztelete egyben önmagunk tiszteletét is jelenti. Tisztán látunk és cselekedni készülünk, változásra készülünk. Ebben sem mindegy, hogy kik vesznek minket körül és kik kísérnek. A múlt szellemei, a jelen béklyói lecsendesíthetők és lerázhatók, és ez is az utunk része, annak a története, akik vagyunk és ami felé törekszünk. Lépjünk bátran vagy óvatosan, de induljunk el. Nem számít, hogy távolodnunk vagy közelednünk kell, a lényeg maga az út lesz úgyis.


A képek forrása: artofdharma.com, blue-diamond-photo-award.com, thousandthoughts.org