A nők életében bekövetkező fordulópont megnevezésére a magyar nyelvben számos kifejezést találunk. Állapotos, hordozós, várandós, áldott állapotú, viselős, terhes. Ezek némelyike elterjedtebb, míg mások régimódinak számítanak már. Nézzük meg közelebbről, miért alakulhatott ki ennyi kifejezés, és mi okozhatja a különböző szóhasználatok közötti sokszor csak árnyalatnyi különbséget.

A gyermekvállalás – jó esetben – nemcsak a magzat tényleges kilenc hónapos fejlődését jelenti, hanem felkészülést, tervezgetést és tényleges várakozást is, hiszen a kisbaba érkezése sok változást fog hozni mind az őt váró nő, mind a család számára. Fontos kérdés, hogy milyen érzésekkel várják az új jövevényt, és a környezete miként tekint erre a folyamatra. Az anya felfoghatja terhességnek, áldott állapotnak is a folyamatot, mivel minden szó az elmúlt generációk tapasztalatát és bölcsességét hordozza a maga módján. A gyermekvárás során érzelmek egész kavalkádja tör felszínre, hullámzó, néha ijesztően negatív vagy ambivalens hangulatok formájában. A kilenc hónap során mind testi, mind pszichés téren komoly változások történnek a nőben. Az egész teste megváltozik, ezért fontos, hogy a nőiességéről, a testképéről milyen fogalmakkal rendelkezik, és a gyermekvárás milyen folyamatokat indít el benne.

Átalakul a párkapcsolata és a szociális viszonyok is. Középpontba kerül a születendő gyermek, és idővel a mozgás, kimozdulás is körülményesebbé válik. Már a tervezés szakasza is egyfajta felkészülés a szülőszerepre, ami a világra jövetel időpontjának közeledtével egyre több feladatot ad, és jó, ha szövetségbe kovácsolja a két szülőt. A nőnek a saját anyjával való kapcsolata is átalakul, hiszen a gyermekszüléssel, egyenrangúvá válnak ezen a téren is, már nem „csak” felnőtt nő a másik, hanem gyermeket váró anya is

Ez egyfelől egy életszakasz váltás, ahol az addigi körülmények és a megszokott életmód nemcsak a nő életében alakul át, de a mellette élő férfi életét, valamint a kapcsolatukat is formálja, megváltoztatja. Másfelől nézve, minden nagyobb változás egy krízisállapot, hiszen az addigi rendnek fel kell borulnia, új megoldások szükségesek, és addig ismeretlen helyzetekben kell helyt állni. Még segítő és elfogadó környezet mellett is új szerep az anyaságra felkészülés, és a legtöbb testi, lelki változással a várandós anya kell, hogy szembenézzen, hiszen minden kívülről érkező tapasztalat ellenére ez egy olyan élmény, ami fiziológiai és lelki téren is benne megy végbe. Természetes azon ambivalencia megjelenése is, hogy a várakozás és a félelem érzése keveredik, hiszen a szeretettel várt gyermek is rengeteg új feladatot és helyzetet fog adni már megszületése előtt is, amiben az anya gyakorlatlannak, esetlennek érezheti magát.

Minden trimeszter, hasonlóképp a szavak változatosságához, más élményt, terhet jelent. Az első trimeszterben még kevéssé látható a változás, annál inkább tapasztalható. A megnőtt étvágy, a rosszullétek a fizikai síkon, valamint annak a tudatnak a feldolgozása, hogy elkezdődött valami. Kettős érzések jellemzik ezt a szakaszt, melyben az aggódás és az öröm, a várakozás és a félelem sokszor kéz a kézben jár. A második trimeszterben már látható jelei vannak a várandósságnak, a magzat is egyre több mozgással tudatja a világgal, hogy jelen van. Nagyon sok kérdés merül fel ilyenkor családdal, szülőkkel, párkapcsolattal kapcsolatban. Fontos az is, hogy kire támaszkodhat a kismama, hiszen idővel egyre több segítségre lesz szüksége és egyre inkább környezetére lesz utalva magzatával együtt. A harmadik trimeszter a hangulatváltozásokkal és a szülés közeledtével valóban egyre komolyabb terhet jelent. Előkerül a szülés lefolyásának kérdése a félelmek és a fájdalmak árnyékában, felmerül a nőiesség kérdése a szülés utánra is értve, valamint sok-sok fantázia a születendő gyermekkel kapcsolatban, a tulajdonságairól, a kinézetéről, és persze azzal kapcsolatban, hogy minden rendben legyen.

Habár egy látszólag egyszerű kérdésből indultunk ki, látszik, hogy a választ, ha meg nem is kerülhetjük, mégis odafigyeléssel és kellő óvatossággal kell megadni, már ha lehetséges. Mindegyik szó bír egy olyan többlettartalommal, amely a gyermekvárás egy-egy élményét, nehéz pillanatát vagy szakaszát jellemezni tudja. Ezért inkább arra lehet ügyelni, hogy a szavainkban minél szelídebben viszonyuljunk azokhoz a nőkhöz, akik életet készülnek adni, valamint minél több türelem és megértés vegye őket körül a várakozás hónapjai alatt, hiszen abban mind hasonlítanak, hogy a szívük alatt hordják az új életet.

A képek forrása: freestocks.org, unsplash.com (Juan Galafa, Marcos Moraes)