Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

Vajon hányszor hallottuk már azt a reakciót, hogy “Ne hisztizz!”, és ebből mennyiszer reagáltunk valóban túl valamit?

Ha tovább játszunk a szavakkal és a hangsúlyokkal, akkor feltehetjük azt a kérdést is, hogy milyen gyakran éreztük azt, hogy a másik üzenete ezzel az egésszel az volt, hogy felesleges, hiábavaló cirkusz ez, amit jobb lenne elkerülni vagy meg nem történtté tenni. Utolsóként pedig merenghetünk azon is, hányszor lett volna inkább egy kedves szóra, támogató érintésre, megértésre és türelemre szükség ahelyett, hogy levegőnek néznek minket, a dühünket és ezzel együtt azt is, ami problémát, fájdalmat okoz nekünk. Legtöbbször jogosan.


Essen pár szó az érzelmekről, jellemzőikről és hatásaikról is.

  • Élettani vonatkozás: A légzés, a hormonális változások és a szívritmus, de akár a bőrpír és az izzadás is élettani reakciók egy érzelmi hatásra.
  • Kommunikatív funkció: Testbeszédünkkel, arckifejezéseinkkel, mikro-mimikai rezdülésekkel, hangsúlyunkkal az információtartalom – és belső érzéseink – nagyjából 70%-át fejezzük ki, és a szavak bár fontosak, kisebb értéket képviselnek a kommunikációban.
  • Kognitív vonatkozás: A velünk történtek kiértékelése, elemzése által kapcsolunk és élünk át érzelmeket.
  • Cselekvéses vonatkozás: Az élettani hatás, a kognitív kiértékelés az átélt érzelmek összessége adja meg, hogy miként cselekszünk egy helyzetben. Így cselekedetünk irányulhat a düh kifejezésére, agresszióra, elbújásra vagy menekülésre, a szégyen elrejtésére vagy elkerülésére is.

A temperamentum-elmélet a reakciók stílusát és az uralkodó hangulatot vizsgálja. Csecsemővizsgálatok alapján több meghatározó jellemzőt különít el, amelyek születésünk pillanatától jellemeznek minket, és a környezettel való kapcsolatunkat. Ilyen a megközelítés-visszahúzódás (az új ingerre adott első válasz), a reakcióerősség (az ingerre adott reakció erőssége), válaszküszöb (a válasz kiváltásához szükséges inger erőssége) és a hangulat (a kellemes, barátságos és az ezzel ellentétes viselkedések aránya).

A kitekintés láttatni engedi, hogy az emberi érzelmek és reakciók mennyire komplex rendszert alkotnak. Ebben pedig a tanult reakciók, a környezet hatása, az elvárások, a normák, az egyéni különbségek, a nemi szerepeknek és a „jó” (kinek jó?) viselkedésnek a társadalom többsége által meghatározott irányai is mind benne vannak. Ide kapcsolódhatnak a célok, a manipuláció, az érdekek is, ahogy az altruista, önfeláldozó vagy épp mártír jellegű viselkedések is, de ezt a hosszú listát is lehetne még folytatni. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ez a bonyolult hatás-gombolyag nagyon sok egyéni vonással is rendelkezik, de azt is, hogy a nézőpontok könnyen eltérhetnek. Ami az egyik félnek félelmetes, az a másiknak megszokott és mindennapi.

A mai napig emlékszem, amikor egy egyetemi évfolyamtársammal Budapest egy leharcoltabb részében találkoztunk. Ő vidékről, elsőévesként, nem nagyon járt még arra, így amikor megérkeztem elmesélte, hogy a közelben álldogáló két rendőrnek nagyon örült, mert így biztonságban érezte magát a közelükben. Én pedig elcsodálkoztam kicsit ezen, hiszen kb. 11 éves korom óta arra jártam haza iskolából, és számomra teljesen megszokott volt a helyszín a lerobbant környékkel együtt, és tény, hogy inzultus sem ért soha. Ha pedig irodalmi példát szeretnénk, a nemrég elhunyt Fodor Ákos rövid verse nagyon jó példa:

3 negatív szó:
nincs
semmi
baj.

Nagyon sok vita lezáró vagy lezárást követelő felkiáltása a „Ne hisztizz!”, de mint oly gyakran, itt is másról van szó. A túlreagálás, a csapkodás és a kiabálás, az egész érzelmileg túlfűtött jelenet ugyanis legtöbbször a tehetetlenséget jelzi. Vannak persze olyanok is, akik számára a hangos, fenyegető viselkedés a végső érv, vagy éppen az a bánásmód, amit ő is kapott. Ahogy őt is – nála nagyobb hatalmak – terelték az élete során, és ez működőképesnek látszott. A tehetetlenség azonban belülről is fakadhat. Az önkifejezés, az érzelmek, vágyak, igények felvállalására és főként a kifejezésére való képtelenség, a falakba ütközés (és ezek elfogadása) elkeseredést és gyakran dühöt is szül. Az olyan kapcsolat – legyen szó párról, barátról, munkatársról – ahol egy ember igényei vannak legfőképp kiszolgálva, közeledés helyett csak távolságot szül.

Az, hogy milyen bánásmódot érdemlünk, elsősorban belőlünk fakad, és abból, korábban hogyan bántak velünk mások. Az önértékelés és az önbizalom elvesztését sokszor évek, évtizedek megaláztatása, lenézése morzsolja porrá, és csak visszatekintve tűnik fel a szakadék, mert a hétköznapokban – szomorú ezt mondani – fel sem tűnik már. És ebből fakad az is, amikor a „hisztiző” érzelmei, akarata, vágyai, nézőpontja elutasításra találnak, és a (nagyon is jogos!) viselkedését, a dühét vagy a csalódottságát egyetlen legyintéssel szeretné a másik fél elintézni. “Ez csak hiszti, és már megint(!), csak hisztizel.” Csak. Vagyis semmi másról nincs itt szó, minthogy rosszul viselkedik, lát és érez. Legyen szíves alkalmazkodni, idomulni, belesimulni és tűrni. A következő „csak hiszti”-ig. Ez pedig történjen akár a szeretet, a törődés vagy a jó akarat égisze alatt, hamis képet mutat, és az illúzió valósága ugyanúgy elnyomó, korlátozó és zsarnoki marad.

Végezetül elmondhatjuk, hogy nemcsak a kiállás, a határok meghúzása, de adott esetben a következmények is fontosak.

Komoly magunkba nézést igényel az a kérdés is: Milyen bánásmódot engedünk meg a hozzánk közelebbi vagy a távolabbi környezetünknek? Miként tudunk védekezni, tárgyalni, milyen módon tudjuk kifejezni nemtetszésünket, kritikánkat? Szorosan ezekhez a kérdésekhez kapcsolódik az is, hogy meghallanak, meghallgatnak-e minket, és amit mondunk, komolyan veszik-e? Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben igazunk lesz és a jó vélemény, döntés, látásmód a miénk lesz. A hibázás, az egyet nem értés vagy a kritika ugyancsak elemi része egy kapcsolatnak, de a keretei, a figyelem és az ennek teret adó közeg nem szabad, hogy (néhány egyértelmű helyzetet kivéve) kizárja a másikat.

Érdemes lenne iskolákban és széles körben is tanítani, valamint vitatémának felvetni az asszertív jogok listáját is. Ezek sem jogosítanak fel bármire, de a tiszteletadás és a tisztelet megkapásának sarokköve lehet. Emellett pedig a kommunikációnk, az utalások helyett a tiszta és nyílt önkifejezés és a játszmáktól minél mentesebb párbeszéd az, ami segítséget nyújthat. Egy kapcsolat megszakítása vagy a távolság növelésének igénye fájdalmas folyamat. A másik fél elzárkózása vagy változtatásra való képtelensége, az erre való hajlandóságának hiánya esetében ez a legjobb, amit tehetünk. Egy méltatlan, megalázó helyzetben ragadásnál nincs rosszabb, hiszen a feszültség megoldása, a fejlődés, a kapcsolat gazdagodása is kizártnak tekinthető, és ez velünk együtt a környezetünkre is rányomja a bélyegét, inkább előbb, mint utóbb.

A segítség mi magunk vagyunk, és azok, akik szeretettel, elfogadással és megértéssel fordulnak felénk. És persze építő jellegű kritikával, eltérő nézőpontokkal, de legfőképp térrel, ahol kíváncsiak ránk, ahol önmagunk lehetünk. Emberek, hibákkal, tévedésekkel, és ezzel együtt is szerethetőek maradunk.

Az önkifejezés, a tiszta kommunikáció és a határok meghúzása önmagában is hasznos, de általuk lehet igazán egészséges, építő kapcsolatokat létrehozni magunk körül. Összegyűjtöttem az általam fontosnak ítélt asszertív jogokat egy rövid listában, amit itt olvashatsz el.


A képek forrása: youtube.com, 1.bp.blogspot.com, Blahó Claudia