Gondoljunk bele, milyen egyszerű világban élünk abból a szempontból, hogy ha valaki megtetszik nekünk, és ez az érzés kölcsönösnek bizonyul, akkor párkapcsolat alakul ki a két ember között. Persze bonyolíthatja a kapcsolat létrejöttét vagy fennmaradását megannyi tényező, de a nagy többségnél „sima ügy” (igen, tudom, erős kijelentés) a szerelem és a megtalált párral való együttlét. Közös baráti társaságok ismerik meg a másik felet, családjainknak bemutatjuk szívünk választottját, tervezünk, andalgunk, hiszen ez a természetes rendje a világnak. Legalábbis nálunk, a kultúrkör, a normák, szokások és egyéb mércék szerint.
El tudunk képzelni vajon egy olyan világot, ahol mindezt szigorú – sokszor halállal büntető – törvények szabályozzák? Mások a gyökerek, a szokások és a tradíciók, annyira, hogy 2010-ben egy aktivisták alapította csoport tűzte a zászlajára a szerelemből házasodók, szerelemből összekötött életek, sorsok védelmét. A falvakat összefogó és az ősi rendet vasszigorral őrző tanáccsal (khap pancsajat), a gyakran korrupt állami és rendvédelmi szervekkel szemben. A szabad választás ellentmond a kasztrendszer, a vallási különbség és a leszármazottak és rokonok által megállapított ún. származási családok rendszerének. Bármelyiket is szegje meg egy pár, a büntetésük elkerülhetetlen (főként a nőké), a családjukra kiközösítés vár. A halállal (eltűnéssel, kikényszerített öngyilkossággal) végződő eseteket becsületgyilkosságnak nevezik, és büszkeség övezi az elkövető(i)t, mert a család és a közösség békéje, becsülete, tisztára mosott erkölcsi megítélése csakis így állítható vissza.
Így keveredik egymással Balogh Boglárka riportregényében az ország két arca. A színes, izgalmas India, a maga több ezer évnyi kultúrájával, lélegzetelállító spirituális és történelmi kincseivel, furcsának ható szokásaival, vendéglátásáról híres lakóival. A leánygyermekeket érintő gyilkosságok, a kiházasítás, a nők helyzetének árnyoldalai, borzalmai ott bújnak mindezen csillogás és gazdagság mellett. Nemcsak a romos falusi házak, városok sikátorainak ablakai, hanem a rokoni szálak kibogozhatatlan szálainak köszönhetően, a csillogó, nyugati stílusú világvárosok felhőkarcolói között is. A látható és a láthatatlan világ egyre több figyelmet kap a sajtó és a világot behálózó kommunikációs lehetőségek segítségével. A hangsúlyt pedig nem a szerelem, hanem annak az eszméje kapja, hogy a fiatalok szabadon hozhassanak döntést önmagukról, a nőket pedig ne árucikként, veszélyforrásként kezelje az ősi törvények és a nyugati hatások közé ékelődött társadalom.
És miért érdekes mindez, miért éri meg végigolvasni? Annak ellenére, hogy a könyv témája zsigerbe vágóan nehéz kérdéseket vet fel, elkerüli az ítélkezést. A következményeket, a harcot, a nehézségeket és a remény sugarát is megosztja velünk az író. Ritkán fekete-fehér a világ, kevés olyan téma van, ahol az eltérő nézőpontok nem jelenhetnek meg. Balogh Boglárka úgy mesél, hogy közben nem kendőz el semmit, és kalandregényhez hasonlóvá varázsolja az amúgy dokumentarista történetet. Ez pedig egy nehéz küzdelem, az élet gyakran hajszálon múlik, és az aktivisták is veszélyben vannak. Ez a változás ára és egyetlen módja. Ők pedig vállalták, és nem adják fel. Merjünk kíváncsiak lenni, járjuk be az árnyékos helyeket is, annál jobban fog esni utána a napsütés.
A képek forrása: libri.hu, konyvextrak.blogspot.com