Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

Mekkora szív kell az élethez? És ha sosem nyílik meg, számít, hogy mi van benne? A történet főhőse Fúsi, aki már nem menekül az élet elől. Már azt is feladta. Az általa berendezett rutinok, mindennapok pedig épphogy képesek megvédeni. Egyáltalán el lehet menekülni az élet elől?

Életnek nevezhető mindez? Ezek mind végtelenbe vesző mondatok, ahol még válasz se nagyon van, nemhogy jó válasz. Vagy beszéljünk inkább jó életről? A végén oda jutunk, hogy külön elmerenghetünk azon, hogy mi az élet és mi a jó. Aztán csendben maradunk, mert a viszonylagosság és a változás birodalmába érkeztünk, ahol a válasz hullámzó és mégis örök.

Vannak megbonthatatlan ellentétek, tévutak, és olyan szabályok is, amiket legfeljebb egy vészhelyzet ír felül. Jó esetben.

Család, munkahely, barátság. Olyan oszlopai ezek az életnek, ahol az egyensúly, vagy az afelé törekvés minden nap tudatosságot, gondolatokat és esetenként összetűzéseket hoz magával. És mi történik, ha valaki – mondjuk kb. 40 évre – autopilótára állította az életét? Vannak sérelmei, elfojtott vágyai, véleménye önmagáról, a világról. Elfecsérelt évtizedek, avagy jobb később, mint soha? Aki a hatékonyságot, az eredményeket helyezi a középpontba, az hajlamos az életet matematikai képletté redukálni. Igaza is lehet, amíg képbe nem kerülnek olyan dinamikák és a felszín alatt megbújó, láthatatlan életprogramok, amiket évek óta vésünk, alkalmazunk az életünkben. Ezek valamikor, valamiért hatékonyak voltak, lehet életet is mentettek. Aztán maradtak, erősödtek, megszokottá váltak. És itt válna a történet időpazarlásból életpazarlássá.

A film mégsem az időről szól. Ott van helyette a fordulópont csodája, a szeretet szépsége és tragédiája. És… valahol mégis ott az idő. Az „eljött az ideje” felismerése, érzése, amikor cselekvésbe vált a forrongó benső, amikor nemcsak lehagy az élet, hanem történik is valami. Ébredés az álomból, a tetszhalott, életnek tűnő passzív és lassú hanyatlásból? Úgy gondolom, a háttér, a múlt is benne van abban, akivé váltunk, és ennek az elfogadása nagyon nehéz lehet. Főként, ha életünk majd’ minden darabját leporolnánk, kicserélnénk legszívesebben. Mégis, egyvalamitől úgysem szabadulhatunk, az pedig önmagunk. Elnyomhatjuk, lezsibbaszthatjuk, de visszatér, és ismét találkozik a tekintetünk, újra és újra.

Bár borongós az alaphelyzet, és a film olyan érzékeny pontokra tapint rá, amikben majd’ mindenki talál kapcsolódást, mindezt a lehető legkevesebb kritika nélkül teszi. Dobálózhatna olyan menő és jól hangzó frázisokkal is, mint a felnőni, az önállósodni, vagy a férfivá, emberré válás, de akkor öngólt lőne. Az érzékenység és az emberi esendőség ugyanis az, ami sebészi pontossággal elénk tárul.

A hős pedig kezdetben örül (nem, dehogy örül), hogy él, és telnek, múlnak a napok, az évek. Tud a démonairól, évtizedek óta hurcolt (és vállalt!) súlyokkal araszol előre, és esze ágában sincs világgá menni. Éli az életét. Mert élet ez is: a dependenciákkal, fájdalmakkal, megalázással, keserűséggel és a monoton rutinnal kibélelt mindennapokig jutott. Csodára mégis szükség van. Persze ez sem szirupos, varázsütésre mindent megváltoztató, tűzijátékkal kísért metamorfózis.

Talán az a legérdekesebb pillanat, amikor a makacs ragaszkodás, a félelem és a kíváncsiság új dolgokra sarkall, és nemcsak bátorság, de emberség is a képbe kerül. Mert végre van hol megmutatni magunkat, és ami talán a legfontosabb, van kinek. A sérüléseket takaró és az újabbaktól megvédő páncél pedig kezd széthullani, a világ pedig megváltozott. Megmaradtak benne a fájdalmak, de immár a szépségei is utat találnak a szívhez. És az utolsó pillanatig nekünk szegezi majd a kérdést: Milyen bánásmódot érdemlünk az életünkben?

És közben más színezetet kap az önfeláldozás, a segítség, a szeretet, a szerelem és a hála is. És bármennyire is nehéz kimondani, van, amivel Fúsi először találkozik, hiszen eltorzult formáit ismerte csak eddig. A kezdeti sodródás után pedig a felismerések és az újra felfedezett érzelmek mélyesztik bele a fogukat a védtelenné vált férfiba. A csoda viszont már megtörtént, és nem süllyed vissza a szürkeségbe. Kaleidoszkóp-szerűvé válik, ahol egy kis változás az egész képet átrendezi, és nincs visszaút. Most már el lehet indulni világgá. És talán nem is számít, hogy szimbolikus vagy valóságos az elindulás, hiszen az üzenete ugyanaz marad. Valami történt, fény gyúlt, és immár több a kíváncsiság, mint a félelem. És ez a kezdő lépés, amihez nem marad más, mint azt kívánni: Jó utat!


A képek forrása: tribecafilm.com, filmtrailer.hu, moviestillsdb.com