Ha Isten létezik, akkor minden bizonnyal terve is van velünk, emberekkel. Ha terve van velünk, akkor a Mindenható bármit megtehet, vagyis nem ártana jóban lenni vele. Ha jóban akarunk lenni vele, akkor oda kellene figyelni arra, hogy mit akar tőlünk. De mi van akkor, ha a kép ennél is egyszerűbb? Isten rühelli önmagát és minket is, gyötrésünk pedig az egyedüli és kizárólagos lehetősége arra, hogy elszórakoztassa magát nyomorult életében. Vagyis megszívtuk, hiszen a mindenség teremtőjével nem lehet ujjat húzni, és menekülni sincs hová. A fia se járt jól, amikor segíteni próbált… De mi történik, ha van egy lánya is?

Jaco Van Dormael (Mr. Nobody, És a nyolcadik napon…) filmje már a címével is komoly ellenérzéseket keltett, nem is beszélve arról, hogy a filmplakátok szövege szerint Isten létezik és Brüsszelben él. Erős kezdés, annyi biztos, de a java még csak ezután jön! Isten fia megkapta a maga részét a világban, most itt az ideje, hogy Isten lánya, Ea is hozzátegye a maga csodáját. Görbe tükröt tart a mai társadalom, az élet és a mindennapjaink elé a kislány, aki isteni származása ellenére mit sem tud a világról. És nem is bonyolítja túl a dolgot, egyszerű, rövid kérdéseket tesz fel a felnőtteknek, a saját tanítványainak, akik mesélnek, összegeznek és feszengve ismerik be, ez a világ ilyen. Ők azok, akik tudják, milyen az élet, miként működik a világ, és a földi siralomvölgy nincs is olyan távol attól, amit tapasztalnak.

De felmerül az a fontos kérdés is, hogy mitől lehetne jobb? Miért maradsz itt, ha bárhová mehetnél? Mi lesz az öregekkel? És a gyerekekkel? Milyen szeretni? És sírni? Mi szabja meg a dolgok árát? Ea válaszokat keres, de rábízza a mesélést és a szereplést a tanítványaira. Az ő életük a tükör és sorsuk alakulása a katalizátor, ami végül összefonja a szálakat. Ez pedig nem csak gyermeki rácsodálkozás, Ea karaktere tökéletesen alkalmas arra, hogy mint tiszta lapot, a világ formálni kezdje és megtöltse azzal, ami.

Alapvető és hatalmas eltérések vannak a tanítványok között, mégis legyenek szegények vagy gazdagok, szépek vagy csúnyák, kiégettek vagy élettelik, a világuk félrecsúszott és olyan irányba tart, ami nem sok jóval kecsegtet számukra. Legalábbis eddig. A fájdalomból, a dühből kristályosodik ki Ea hitvallása is: ennél csak jobb lehet, csak jobban lehet ezt csinálni. És igaza lesz. A zsarnokoskodó, depressziós nyomorultat, apját nem tudja leváltani, de borsot attól még törhet az orra alá. Például hová tűnik a sors, a véletlen és a Mindenható hatalma, ha mindenki másodpercre pontosan megtudja, hogy mikor hal meg? Mit változtat, mire használja a hátralevő időt?

A 6 tanítvány múltja, jelene és jövője ismét szakadékokon átívelő kalandokat és a döntések, találkozások csodáját tárja elénk. A sérült meggyógyul, az éhes jól lakik, a szomorúból vidám lesz, de hogy ez megtörténhessen, kevés az isteni közbenjárás. Ők maguk is kellenek hozzá, új döntések, új szemléletmód és bátorság ahhoz, hogy a saját zenéjükre hallgassanak és követni merjék azt. Mert mindenkinek megvan a saját zenéje, Ea pedig szívesen megmondja mi is az.

Látásmódjával, és a tabuk kifigurázásával, ledöntésével olyan élményt ad a film az arra nyitott nézőnek, amit a nevetésbe burkolt elmerengés jellemez legjobban. Néhol gyerekes vagy komolytalan, máshol pedig abszurd módon hülyéskedik, de a Legújabb testamentum (Le tout nouveau testament) végig fontos és sok figyelmet igénylő témát dolgoz fel: az életünket. A végső kérdés pedig nemcsak az omnipotens lényre vonatkozik, hanem ránk is. A gyűlölködő, kicsinyes, haragos lényt egy kedves, szeretnivaló, mosolygós, jóindulatú másik váltja le. És ő is rendezni kezdi a világot, a sorsokat, az életeket. Ha mindketten valóságosak, akkor lehet bennünk is ott élnek, és van beleszólásunk abba, kire hallgatunk.

A Te világod melyikükre hasonlít?

A képek forrása: egermozi.hu, mozipremierek.hu