Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

„Amikor valami rettenetest tapasztalok, ami nekem rettenetes, de körülnézek, és mások úgy tesznek, mintha semmi rettenetes nem történne, akkor nagyon egyedül érzem magam. De még fájdalmasabb, hogy senkivel nem tudok erről beszélgetni, mert mindenki úgy csinál, mintha ez teljesen normális lenne. És akkor rettenetesen egyedül vagyok.„

Jó régen olvastam a Tudatállapotok szivárványa című könyvet, de arra emlékszem mi jutott elsőként szembe, amikor megláttam 2014-ben a Most vagy sohát. Vékony, kevés, és hát, hol van ez a majd 300 oldalas „nagykönyvhöz”? A kíváncsiságom persze erősebbnek bizonyult, és elkezdtünk ismerkedni a „kicsivel” és kiderült, hogy nem kevés, nem átverés, és nem is felvizezett, odavetett betűhalmaz.

Úgy tűnik, komolyan abba kell hagynom az előítéletek gyártását, vagy komolyan vételét. A nyáron megjelent Félelem, düh, agresszió és szex olyan erős esszencia volt, amit úgy gondoltam nemigen lehet felülmúlni. Aztán kiderült, hogy ez félig igaz, mert hasonlóan jól összerakott könyvvel találkoztam, pedig csak fél év telt el. Vagyis nem kell felülmúlni, elég, ha mellbevágó, erős dózisként összetöri kicsit a világot, aztán megnyugtat, hogy ez természetes. Vitázni lehet (sőt kell!) vele, gondolkodni nem kötelező, de erősen ajánlott, és rövidsége ellenére nem egy fél délutános könnyed olvasmány. Vagy legalábbis nálam húzódnak az órák, néha a napok is, ahogy meg-megrágom a mondatokat, megcsóválom a fejem, vagy leejtem a könyvet egy hitetlenkedő sóhajtással. De hát csak 100 oldal! Jó, ha másfél óra kell máskor ennyi elolvasására.

Néha elmerengek vajon milyen lenne egy olyan könyvtárba belépni, ahol elolvasható, meghallgatható az összes eset, történet, élmény, amivel András eddigi élete alatt találkozott. Na, nem mintha, ne kapnánk bőven példákat belőlük. És talán pont ez adja a sorozat erősségét is, a személyesség, a hangos gondolkodás, a „mi lenne ha” és mindazon tanulságok, amiknek hangsúlyozottan: nem kötelező hinni. Mert eltérőek vagyunk, más az élményünk. Szóval, ha létezne ez a könyvtár András kukkolónak hívna (a Word győzköd, hogy javítsam át cukkolóra a szót), én ezzel szemben, vagy emellett kíváncsinak aposztrofálnám magamat. Olyan ez, mint amikor egy tanárommal a vonaton, hazafele utazva egy elég rettentő esetről beszélgettünk, traumákról, embertelen körülményekről. Egyetértettünk, hogy mindez szörnyű, de el kellett ismernünk, hogy emellett érdekes és izgalmas is. Hogy megtörténhet. Hogy ebből felállnak emberek, mások pedig tanulni akarnak. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

Az olyan erős érzelmek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a helyzethez, általában mind emlékek.

Egy történet maradt meg nagyon élesen olvasás után, mégpedig ami arról a kisgyerekről szólt, akit a szülei, a bizalmasai bántanak. Ha fél, egyből hozzájuk szaladna, de ha tőlük jön a bántás, akkor kihez mehet? Átöleli a fájdalommal együtt a bántalmazót, majd később olyan párt választ, aki szintén bántja, hiszen ez a szeretet kiegészítője, anélkül nem is ér semmit. Aki szeret, annak bántania is kell, különben nem hiszi el neki, hogy szereti. És folytatódik a sor. A megszégyenítés gyakori téma, nemcsak személyes, de világ szinten is, ahogy a gonoszság is. Bizalom, trauma, reménysugár. A 90 oldalas könyvecske hiába „fogyott” a legutóbbi óta, tömény maradt, és erős témákat feszeget. Néhol menekülhetnékje van az embernek, hogy köszönöm, ennyi elég volt a valóságból, abból mi zajlik, vagy mit művelünk egymással nap, mint nap.

Úgy tűnik igaz az is, hogy a csodálatosról nem nagyon kell beszélni, azt élvezni kell, hálásnak lenni, hogy van. A rettenetes viszont csak úgy élhető túl, ha sokat beszélünk róla. Vagy olvasunk. Itt a lehetőség, és a szembesülésre, a felismerésekre, a vitára is. A párbeszéd számít talán leginkább, hogy lehetőséget kapjunk, hogy beleadhassuk magunkat, hogy léphessünk egyet előre. Így a rettenetessel és a csodálatossal is találkozni tudunk majd. És megtorpanás helyett megváltozva megyünk tovább. Jó utat nekünk!


A képek forrása: hvgkonyvek.hu, origo.hu