Barion Pixel

A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, az önismeret vagy a párkapcsolat témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Párkapcsolatokkal vagy a Digitális világ okozta problémákkal kapcsolatos írásaimra és arra hogyan látom ezeket a témákat? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim biztosan érdekesek lesznek számodra!

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasol egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad még jobban!

A bántalmazás néha egy szó, vagy mozdulat. Van, amikor ennyi is elég. Takács Hajnal könyve, a Bántalmazottak igazsága az elevenünkbe vág és nem kendőzi el az igazságot.

"Mondd, miért olvasol mindig ilyen szörnyű hangulatú dolgokat?".

– kérdezte minap egy barátom. A kérdés jogos, csakhogy a feltételezés már nem. A szörnyű téma mögött én ugyanis a tudást, a tapasztalatot és a történeteket is látom. Azokat is, hiszen letagadhatatlan, hogy a témák egyáltalán nem a habkönnyű vígjátékok szintjén mozognak. Súlyosak, ütnek, megkérdőjeleznek.

Majd felteszik – néha bekezdésenként – a kérdést: És nálad hogy is van mindez? Takács Hajnal könyve egy nagyon fontos témára világít rá: arra, hogy a bántalmazás bárhol megtörténhet, és sokak életében mindennapi valóság. A Bántalmazottak igazsága segélykiáltás és reménysugár. Hogy van, aki hallja, és lesz, aki figyel.

Túlélők és történetek

Az író, Takács Hajnal, túlélő. Akár egy háború életben maradt szereplője is lehetne, hiszen a harc ott folyt körülötte, majd benne, egyre elkeseredettebben, egyre mélyebben. A túlélők összetörten ugyan, de mesélnek, emlékeznek, tanítanak. És gyógyulnak is, mert anélkül a történeteik keserűsége kerekedne felül.

Egy régi egyetemi vita jut eszembe, amikor arról folyt a diskurzus, hogy a segítő szakmában dolgozó szakember vajon át kell-e élje azt, amiben segít. Meg kell, hogy erőszakolják, verjék vagy alázzák, hogy igazán jó, hiteles tudása legyen? A válasz: nem. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy ilyen élmény egy plusz tudással, megértéssel és érzékenységgel is felruházza azt, aki átélte. Mert ő nem csak az iskolapadban, mások történeteiben és a könyvekben találkozott a rosszindulattal, a vérrel, a bántalmazással.

Amikor csak az áldozat hibás

Az erőszakkultúra itt van és köszöni szépen, virágzik.

Ahogy az iskolákban, a nevelésben, a szülészeti és nőgyógyászati osztályokon is. A norma a megszokottat, elfogadottat is jelenti. Hogy már fel sem tűnik, hogy nem lépi át az ingerküszöböt. Elsikkad az érdektelenségben. A bántalmazó tovább manipulálja a szereplőket: hitelteleníti az áldozatot, becsmérli, a mentális egészségét is megkérdőjelezi.

És mi jellemzi őt magát? Birtoklásvágy, jogosultságtudat, uralkodás. Ő az, akinek minden jár, aki tárgyiasít, és az igényeit ki kell szolgálni. A kapcsolat öncélú és önző. Ezzel szemben nem képes felelősséget vállalni, tetteinek a súlyát elbagatellizálja és önbíráskodó.

Fontos felismerni, ha ilyen kapcsolatban él valaki, mert ez nem normális és nem elfogadható. Akkor sem, ha vannak jó pillanatai, mert az ilyen viselkedés apránként töri darabokra a bántalmazott lelkét (gyakran a testét is), és mérgezi meg a közös élet minden pillanatát. Az erőszak, a bántalmazás az elkövető felelőssége, döntése, amiért neki kell felelnie.


„Egy nő legyen szajha az ágyban, szakács a konyhában és úrinő a társaságban.”

A felismerés, és az életekbe való bepillantás sokszor kényelmetlen és kellemetlen. Olyan kérdéseket vet fel, és olyasmivel szembesít, ami akár a mi életünk velejárója is lehet. Vagy amibe „jobb nem belekeveredni”. Ez azonban önámítás. Amíg az önérdek és a felelősség között az előző felé húz a többség, addig két áldozata is lesz a rendszernek: az igazság és a bántalmazott.

„A társadalom tagjainak, a gondolkozó és érző embereknek ezért is van kulcsszerepük abban, hogy megismerve az erőszak természetét és lélektanát, annak bántó következményeit és megnyilvánulásait, nemet mondjanak a rendszererőszakra is, és felismerjék, hogy felelős hozzáállásukkal emberéleteket menthetnek meg a rendszer segítsége nélkül.”

Takács Hajnal találkozott a rendszerrel, az általános hozzáállással és mindazzal a korlátozó, ellehetetlenítő valósággal is, ami a bántalmazottakat várja ma. Ahol az emberi sors egy számozott dosszié és teleírt porosodó papírlapok tömkelege. Kelletlen ügyintézők, a bántalmazót támogató szakértők mellett vérzik el az igazság. Csak ne kelljen mélyebben belegondolni és belelátni a bántalmazottak életébe. Csak megmaradhasson az a távolság, ahová a hírek se jutnak már el. Hiszen mindegy ki lesz a bűnös, csak legyen valaki. Vagy legalább le lehessen zárni végre ezt az egész kényelmetlen ügyet. És vele együtt egy ember reményeit is a jobb életre.

A Bántalmazottak igazsága nem éri be annyival, hogy esetleírásokat és a definíciókat írjon le.

A bántalmazottak sorsa nem magánügy!

Emberi sorsokat, és nagyon fontos: sokszor gyermekeket is érint. A segélykiáltásokra a némaság, az érdektelenség vagy az értetlenség felel. Változásra adhat okot, hogy egyre több olyan ügy kerül a nyilvánosság elé, ahol a bántalmazó és a rendszer is számon van kérve. Csoportok, közösségek alakulnak – gyakran a bántalmazást elszenvedőkből – akik támaszt, segítséget tudnak adni. És ami még fontosabb, reményt. Annak a megélését, hogy aki ki akar törni, ki akar szabadulni, az nincsen egyedül, és nem is marad egyedül ebben a harcában. A reménysugár pedig változásokat hoz, életekben, gondolkodásban, hozzáállásban. Hogy minél kevesebb árnyék boruljon a lelkünkre.


A képek forrása: slate.com, i0.wp.com, goodtoknow.co.uk