Barion Pixel

Arthur király legendáját megpróbálta a Ravasz és az Agy legjobb pillanataival nyakon önteni Guy Ritchie, de a királyból nehezen lett utcai zsivány.

A kelta mitológia legismertebb története a Pendragon mondakör, közte is Arthur király legendája. Elég csak Merlin, a varázsló, vagy az Excalibur nevét megemlíteni. Arról ugyan megoszlanak a vélemények, hogy a nagy király valós történelmi személy volt-e, az évszázadok alatt hozzá fűződő lovagi és egyéb varázslatos történetek viszont jó táptalajt jelentettek írók, költők és más művészek számára.

Lehet új a nap alatt?

Guy Ritchie eddig sem ment a szomszédba, ha pörgős akciójelenetekről, eredeti karakterekről volt szó. Úgy tűnik legnagyobb sikereinek helyszínét, Londont sem igazán tudja elhagyni. A mai világban játszódó kisstílű vagy épp nagymenő bűnözőkről szóló történetei (a Ravasz, az Agy, Blöff, Spíler) ugyanúgy a fővároshoz kötik, mint a legendás nyomozó Sherlock Holmes kalandjai. Most ugyan több száz évet ugrunk vissza az időben, de Londonium utcáin továbbra is megvan minden, ami egy pörgős Guy Ritchie-s filmhez kellhet. A misztikummal nyakon öntött történelmi kaland és akciófilm sokat markol, de a sokoldalúságnak úgy tűnik, ára van.


"Arthur megjárja a maga szenvedéssel teli útjá"

A történet a könyvekből, filmekből, vagy épp videojátékokból már jól ismert vonalat követi, de azért csavar is rajta néhányat. Összeesküvések, árulás, monumentális csatajelenetek vezetik be a london(ium)i zsiványok történetét. A grandiózus belépő itt hirtelen leül és át szeretne váltani a főszereplő életútját követő hétköznapokra.

Vicces fickók ők, a túlélés, a trükkök és az elmés beszólások mesterei, élükön Arthurral, aki még mit sem sejt származása sötét titkairól és királyi vére erejéről. Hogy ismét felpörögjön a történet, kell egy csúnya lebukás és egy varázsló megjelenése is. Itt kezdenek igazán – de azért csak finoman – összekuszálódni a szálak, amiknek a kibontására Guy Ritchie úgy gondolta, egy jó óra minimum kell. Az útkereső hős archetípusát magába olvasztó, és az örökségéért küzdő Arthur megjárja a maga szenvedéssel teli útját. Végül a legendához hűen – ezzel nem lepve meg senkit sem – király lesz.

Túlpörgetett legenda

Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, mivel a mára munkájának márkajegyévé vált elemeit szerette volna egy kötött történetű, kimenetelű legenda keretére felfűzni. Kevés csavarra van lehetőség, ha előre lehet tudni a történet kimenetelét, és a legtöbb szereplő sorsát is. A korábbi filmekből átemelt vicces és esetlen zsiványok félkész karakterek lettek csupán. Kevesebb a humor, és az akció felé sodródott el a történet. Arthur karaktere pedig a kiválasztott és a „nagyon sokat kell szenvednem” hős köpönyegét kapta meg. Ezen szerepekből az utolsó kissé el lett túlozva, és már mindenki meg volt győződve arról, hogy ő a hős, Charlie Hunnam még fetrengett kicsit a sárban és az önsajnálatban. Biztos, ami biztos. A színészi játékok is a jó és az eltúlzott, túljátszott között váltakoznak, szerencsére az előbbi van túlsúlyban. Sokan várták David Beckham feltűnését a filmben, és meg is kapják a volt futballsztárt. Nagyjából 1 percre. Remek indítás, meglátjuk, merre fejlődik később.

Kompromisszummal tűzdelve

Hogy mi teszi mégis jó filmmé az Arthur király: A kard legendáját?

Az, hogy bizonyos szempontból bátor próbálkozás és kísérlet az egész film. Kevés mozgásteret kapott Guy Ritchie, de abból kihozta, amit lehetett. Ami humort bele tudott zsúfolni a néhol komor történetbe, az pengeéles lett. Az akciójelenetek túlsúlya pedig kis kivétellel jól lendületben tartja a 2 órás művet. Meglepő vállalkozás ez a kissé átértelmezett történelmi legenda, de nem ZS-kategóriás akciófilm lett a vége. A látvány gyönyörű, a díszletek, hátterek, ruhák fantasztikusan ki lettek dolgozva. Ezek után nyugodt szívvel visszatérhet a rendező a Ravasz/Blöff vonalra. Ott már a helyükön vannak a mozaikok, csak meg kell kicsit keverni a lapokat, és laza mozdulattal osztani egy kört.

És tarolni.

Ajánljuk:

  • A rendező munkásságát kedvelőknek
  • Akik kíváncsiak egy érdekes és jól sikerült kísérletre
  • Akiknek Guy Ritchie vagy Arthur király bármilyen tálalásban jöhet

Nem ajánljuk:

  • A történelmi hűséget kedvelőknek
  • Azoknak, akik a rendező régebbi filmjeihez hasonló alkotást várnak
  • Akik sok humorra vágynak az akció helyett

A képek forrása: mafab.hu