Enyedi Ildikó filmje rólunk is szól. Történeteink, érzéseink finoman szőtt fonálként kötnek össze a szereplőkkel és életü(n)k pillanatfelvételeivel.
Színészek, szerepek, emberek, sorsok. Évtizedekkel a hátuk mögött. Évek tapasztalata formálta, alakította őket is, és megannyi irányba lökte végül. Olyan erők dolgoztak a testükön és lelkükön, mint mindannyiunkén. És ők őszintén élik a kamera előtt a napjaikat, a szerepüket. Olyan helyzetben vannak, hogy nem rejthetnek el semmit sem. Az elalvás előtti sóhajtást, a nemtörődömséggel álcázott sebzettséget, a zátony felé tartó házasságot sem.
Fáj, ha leomlik a fal
Mária a precizitás, a pontosság, a szabályok.
Mindaz, ami biztonságot ad. Hol van ezekhez képest egy másik emberi lény lelke, érzései és tettei? Kiszámíthatatlan kusza ösvények ezek, hiszen kevés előre megírt szabály van, tankönyv egy sem, ami elmagyarázná pontról pontra az embert. A belátható, kiszámítható dolgok sebezhetetlenné tehetnek azáltal, hogy magukba zárnak.
Falakat emelnek, a köztük kanyargó utak pedig nem változnak. Egészen addig, amíg valami láthatatlan erő ki nem fordítja a sarokköveket. A rogyadozó védművek egyszerre töltenek el félelemmel és addig ismeretlen vágyakozással. Hogy van valami a falakon túl is. A bátorság erejével lépésről lépésre vívjuk meg a belső harcainkat. A falakon tátongó réseken át egyre több szüremlik be a világból, és egy másik ember is átfér már a repedésen. Az érzések, a lehetőségek és a sebezhetőség visszafordíthatatlan változások hírnökei.
A félkarú óriás
A jó emberről meg van a magunk fogalma és definíciója. A belső keserűségét nem önti rá másokra. De ő is ember, esendő, vágyai a lelkének és a testének is vannak. És ellentmondásai is. Ijesztő a magány, ijesztő a közelség. Nehéz elfogadni, hogy valaki vágyik rá, egyedül töltött estéken pedig nincs más, ami jobban hiányozna. A bizonytalanság félelmét nem könnyű leküzdeni.
"Egyenes, becsületes, érzékeny és igazságos."
Mindketten félnek a kiszámíthatatlanságtól, de legfőképp annak a fájdalmától. Beengedni valakit sebezhetővé tesz. Ismeretlen a másik, bármennyire is vonzó. Ha meggondolja magát, ha eldob, máris keserűség, félelem költözik a bizsergető és vágyakozó érzések helyére. És ha mégis működik? A lassú lépések, egymás felfedezése a megérkezés élményét is megadja. Jó itt, végre ideértünk.
A pörgős csajozógép
Aki egy mondatban jellemzi magát. Felületesen kapcsolódik az állatokhoz, a halálhoz, a vérhez és a húshoz. A közelség lehet, hogy fájna. Ott már élőlények vannak, nem csak érzetek, szem előtt elrohanó képek, töredékesen megismert életek és emberek. De ő is fejlődik, fejlődhet. Ki máson múlna, mint rajta?
Sablonná vált házasság
A határozott, „macsó” férfit az asszony ugráltatja. Szövetség vagy hatalmi harc? A megoldandó és elvégzendő feladatokon kívül tudnak vajon még beszélgetni? Látják egymást a teendők és mindennapok fátylán túl is? Kevés az idő, sok a kérdés. A két ember látótávon belül, de karnyújtáson kívül sodródik a közös folyóban.
Előítélet, bölcsesség
A takarítónő vállalja önmagát. Miért tagadná le vagy ferdítené el, hiszen ez ő. Minden értelemben jelen van, a tudatosság és a külső szemlélő szerepe is az övé. Tanácsot ad, rálát dolgokra és hozzáteszi a maga részét. Érdekes kontrasztban áll a lesajnált foglalkozás és státusz mögött rejtőző bölcs öreg szerepével – magasság és mélység egy személyben.
Tükörvilágok – ellentétvilágok
Ha a valóságban nem találkozhatunk, ha esendőségünk, félelmeink visszatartanak, az álmok világa újabb lehetőséget kínál. Ami ott elképzelhetetlen, itt magától értetődik. A kontraszt, az üzenet és a sokkoló felfedezés minden misztikuma mellett a valósághoz hoz közelebb. Hiszen végső soron ott élünk és ott kell találkoznunk is. Ha merünk.
A hideg, rendezett fémes gyári környezetbe bevillannak az emberi történetek. Egy hazugság, egy nyomozás. Az új fiú, az új nő, egy házasság hajszálrepedései, kicsinyes játszmák, fontos találkozások, bukdácsolások. Az otthonok pedig alig jobbak. Fényes, de beszabályozott menetrendű otthonlét vagy félhomályba burkolózó tompán sóvárgó vánszorgás. Nem is gondolnánk, életünk helyszínei ennyit elárulnak rólunk. Vagy tudjuk, és ez a jó bennük?
A film szereplőiből egy rövid időszakot kapunk, sokszor csak villanásokat. Mégis őszinte, kitárulkozással, dilemmákkal és küzdelmekkel teli életül feltárul előttünk a maga teljességében is. Fordulópontok, apró összefüggések és nyilvánvaló tények rajzolják ki azt a komplex szövevényt, ami minden lélek belsejében lakozik. Enyedi Ildikó alkotása és a színészek munkája itt lép át fikcióból a valóságba. Mert mindezt önmagunkban is megéljük, és körülöttünk is ugyanez az élet zajlik, hasonló szereplőkkel.
A képek forrása: port.hu, origo.hu, film.elte.hu