Egyre nagyobb igény mutatkozik a pszichológiai témák előadásaira, és úgy tűnik, hiába szerveződnek újabb és újabb rendezvények, az érdeklődés töretlen. A Feldmár Intézet nemrég csatlakozott mindehhez a Lehet jobb névre keresztelt sorozattal, ahol a témák, a közönség és az előadók olyan közeget alkotnak, ami túl szeretne mutatni a szokásos „odamegy-meghallgatja-hazamegy” vonalon. Ebből egy a sorban Dr. Almási Kitti Tényleg szeretsz? – Hűtlenség és bizalom a párkapcsolatban című előadása.

Még gyerekcipőben jár a közösség bevonása, de a hétfői párbeszéd több tekintetben is jó élmény volt amellett is, hogy szakemberként más szemmel és füllel figyelek az ehhez hasonló előadásokon. Dr. Almási Kitti szakértője a témájának, nem hiába kérték fel őt, de mindez kevesebbet érne, ha sablonos, általános vagy épp „essünk túl rajta” jellege lenne az egésznek.

Mindenki hűtlenkedik, vagy csak úgy tűnik?

A hűtlenség önmagában hatalmas téma, erős hívó szó. Ha mellétesszük a bizalmat, máris kevésnek tűnik az a 60 perc, amibe bele kell sűríteni. Így jutunk el a kommunikáció, az őszinteség és az érzelmek kérdéséhez. Vajon tényleg kimondjuk azt, amit gondolunk? Klisékből tartjuk fenn a párkapcsolatot? És ezek után meglepődünk, ha halálra unja magát mindkét fél?

Számít, hogy mit mutatunk meg és adunk magunkból. A minőségi idő, az odafigyelés, ahol nem a saját történeteink a fontosak, hanem a másikra vagyunk kíváncsiak alapvető részei egy jól működő kapcsolatnak. Jó más és más helyzetekben és közös programokban találkozni egymással, hiszen újabb vagy ritkábban tapasztalat arcát is láthatjuk a másiknak. Ez erőfeszítést kíván, az érzelmekkel való szembenézés, belemerülés pedig bátorságot. A „sarokba dobott krumplis zsák” módszer, a rálegyintés nem sok jóval kecsegtet.

A hűtlenség egyik felvezető kérdése az volt, hogy mi is számít annak? Ez nemcsak szubjektív, de kapcsolatonként is eltérő lehet. Egy végigmérés? Egy kacér pillantás, elcsattant csók, vagy maga az érzelmi összegabalyodás, netán a szex? Erre magunkban keressük meg a választ. De ha már a bizalomról is esett szó, jó tudni, hogy a túlzott engedékenység, lazaság mögött inkább van megfelelés és a másik elvesztésének a félelme, mint valódi bizalom. A görcsös kapaszkodó hiába tűnik engedékenynek, a végén senki nem jár jól.

Mindez a felelősségről is szól. Tudjuk-e, hogy bántjuk a másikat ezzel, és mégis megtesszük? Jár nekünk? Belefér? Úgysem derül ki? Érzékeny téma ez, mert így vagy úgy, de mindenkit érintett már. A féltékenység egy kirekesztettség, egy olyan burok, amin kívül rekedt az egyik fél. Lehet egy gyerekként átélt minta – mint amilyen az elhagyás, a testvérféltékenység, elhanyagolás, szeretetlenség, tehetetlenség is – dolgozik ilyenkor a mélyben. Az viszont biztos, hogy a negatív érzések dobogósa a féltékenységkor átélt kín. Mert miről is van itt szó? Egy idegen olyan értékessé válik, mint én, vagy még értékesebbé, és mindennek az elképzelése, valósága a féltékenység.

A korabeli dokumentumokból kiderült, hogy a megcsalás a régebbi korokban sem volt kevesebb, legfeljebb annyi változott, hogy a nők is megtehetik. Változott a megítélés és a közvélemény is, ami egyenlőbbé tette a két nemet, és a nők kiszolgáltatottsága olyan képességeket fejlesztett ki, aminek köszönhetően jobb megcsalók lettek a férfiaknál. Aki felhördül ezen, gondolja mellé azt a tényt, hogy évszázadokon átívelő alávetettség és a korlátok kellettek mindehhez, és az önvédelem csiszolta őket ilyenné.

Szeretlek, vagy csak muszáj, hogy legyen valaki mellettem?

A szeretetre megannyi definíciónk van: érezzük, vagy akarjuk, vágyjuk, érteni szeretnénk, közelebb menni vagy épp távolról szemlélni, de ezzel egy másik emberhez is kapcsolódunk, egymás életének részei leszünk. De valóban kit vagy mit is szeretünk? A személyt, a szituációt, az érzést? Nem hiába létezik olyan, hogy a szerelembe szerelmesnek lenni.

Almási Kittit azért is jó hallgatni, mert jól vegyíti az általánosabb témákat a gyöngyszemekkel. Ritkán találkozni például azzal az amúgy fontos ténnyel, hogy a megcsalásnál az ember egy kis hiányterületet pótol általában. Ez lehet a figyelem, a törődés, és leggyakrabban persze a szex. A hiányból habzsolás, töltekezés lesz, és amikor a kapcsolat felbomlik, ott egy új ember, akit alig ismerünk. Hiánypótlásra tökéletes volt, a többi részének a megismerésére, a kapcsolat mélységére már nem jutott idő, így nem csoda, hogy az esetek 80%-ában válás után az új kapcsolat sem marad tartós. Egy hobbi, egy szenvedély is lehet a féltékenység tárgya. Fájó szembenézni azzal a másiknak, hogy a felé táplált lelkesedés már nem olyan, vagy épp, hogy ő nem képes hasonlót megélni az életében. Mindez azonban fel is tölti az egyik felet és azt az energiát a kapcsolatba fogja visszavinni.

A záró kérdéseknél felmerült a monogámia és a poligámia témája is. Van-e előnye egyiknek vagy másiknak, létezik-e olyan, hogy egy emberrel lehetetlenség hosszú távon együtt lenni? Erre nem könnyű választ adni, mert az egyéni különbségek itt is felmerülnek. A nyitott kapcsolatok, vagy a többekkel való együttélés felveti a felszínesség, vagy a mindig lesz egy jobb, kívánatosabb kérdését is. A monogámia alkalmasabb a mélyebb kapcsolat kialakítására, feltételes módban, hiszen nem önmagától történik ott sem mindez. A növény nevelése gyakori szimbólum, hiszen elegendő napfényt, vizet, gondozást, jó táptalajt igényel a kapcsolat is.

Érdekes volt arról hallani, hogy más a két nem kívánatossági görbéje az életkor függvényében. Míg a fiatal férfiak inkább komolytalan és vesztes szerepében vannak, a fiatal nőkre nagyon komoly kereslet és igény van. Az évek múlásával, a 40-es évek közeledtével viszont mindez gyökeresen megváltozik. A nők külsejéhez kapcsolt érdeklődés csökkenőben van, a férfiak viszont ekkorra szereznek elég hatalmat, stabilitást, amitől pont, hogy vonzóbbá válnak. Ezt terápiás történetek, statisztika és élettapasztalat támasztja alá, de persze lehetnek egyedi eltérések.

A bevezető gondolatok, kérdések érezhetően bemelegítés voltak csak a későbbi, mélyebb témákhoz. Mégis a konstrukció nagyon jól működött, hiszen Vízy András remek beszélgetőtárs volt az egész este során. Ráadásul rá több szerep is jutott. Ha a műsorvezetés és a témák felvetésének feladatát látta volna csak el, az is rendben lett volna, de ő mindemellett a laikus hangját, a férfiak kíváncsiságát és a saját érdekes belső dilemmáit is a színpadra hozta. Ez már önmagában egyedi ízt adott az olyan beszélgetésekkel szemben, ahol szinte kizárólag a szakember kapja meg a színpadot. Érthető az a hozzáállás is, hiszen Almási Kittit is élmény hallgatni, de így a hallgatóság kapott egy kis pluszt.

Ez a koncepció mögött húzódó vágy, miszerint mindannyiunkban ott van egy tudás, ott vannak a traumák, a kérdőjelek és a megoldására tett kísérletek, a tapasztalatok is. Hogyan lehet jobb? Együtt gondolkodva, odafigyelve, meghallgatva egymást. Akkor is, ha nehéz. A jobb nem fájdalommentességet jelent, hanem emberibb életet. És ami nagyon fontos: lehetőséget.

A képek forrása: mgayle.com, mgayle.com, mgayle.com