Vegyük egy háromszög szereplőit, és gondoljunk bele abba, hogy mennyire másképpen jelennek meg a történetben, mégis milyen sok szállal kötődnek egymáshoz. A megcsalást követő lebukás mindig hatalmas vihart kavar, ahol a szőnyeg alá söprik, ott érzelmekről már régóta szó sincsen, érdekekről annál inkább. Egy olyan helyzetben, ahol ilyen horderejű dolog kerül napvilágra, minden résztvevő sérül.

A megcsaló szégyellheti magát, vagy dühös lehet a felfedezés miatt. A megcsalt tehetetlen, meglepett, és árulás áldozata lett. A harmadik szereplő gyakran komoly veszteségekkel kell hogy számoljon, hiszen elveszítheti a partnerét és – ha ismeri mindkét felet, akkor – komoly barátságok, munkakapcsolatok érhetnek csúnya véget. Lehet, hogy a megcsalás adja meg az utolsó lökést ahhoz, hogy végleg felszámolódjon a párkapcsolat, és előfordul, hogy pont egy ilyen krízis során újul meg két ember viszonya, mondhatni érzelmi tűzön és vízen át.

A harmadik fél sokszor kénytelen szembesülni azzal, hogy pótszer volt csak, nem önmagáért kellett, hanem hiánypótlóként vett részt a kapcsolatban, és ez azt a kérdést is felveti, hogy mire tartja magát, mit keresett egy ilyen helyzetben, miben reménykedett? Persze előfordul, hogy a harmadik „nyer” és új párkapcsolat alakul ki az egymásra találásból. Viszont több mint elgondolkodtató, hogy aki a másik háta mögött ilyesmibe keveredik és gyorsan vált, máskor, hasonló könnyedséggel mikor teszi ezt meg újra? Ez nem mondható általános érvényűnek, de a megcsalást mint a megoldásra és a megküzdésre használt módszert partnerváltáskor is visszük magunkkal. A tisztességes rendezés, a kommunikáció milyensége, a problémák kezelése az új helyzetben is elő fog kerülni előbb vagy utóbb.

A megcsalás nemtől független, leginkább a módszerekben és az okokban lehet különbségeket találni. Sajnos meglehetősen gyakori az a beállított és hangoztatott szerep, hogy a férfi az elégtelen „kiszolgálás” mellett “jogosan” lép félre, míg a nő, alárendelt szereplőként inkább vállalja a megaláztatást és az esetlegesen neki nem tetsző szerepeket, csak hogy megtartsa a párját és a biztonság illúziójában maradjon. Ez egyfelől érzelmekre képtelen, ostoba ösztönlénynek mutatja be az egyik felet, másfelől dependens és körmeszakadtáig kapaszkodó szerencsétlennek a másikat. Ez a legkevésbé sem hízelgő kép azt akarja sugallni, hogy a legjobb, legügyesebb férfinak és a legszebb, legodaadóbb nőnek is számolnia kell a megcsalással, ami emberi mivoltunkból fakadóan igaz is, hiszen egy kapcsolat két emberen múlik; az egyik hiába „tökéletes”, ha a másiknak hiányérzete van.

Ez nem jelenti azt, hogy a másik a hibás; a háttérben húzódó ok nem megfelelő családi mintákat, megoldatlan, szőnyeg alá söpört lelki sérüléseket, elégtelen megküzdési metódusokat jelent inkább.

Ezek – a fizikai testhez hasonlítva – gyógyíthatóak, foglalkozni kell velük, mert nemcsak a hatásuk marad meg, de a „csomag” is gyűlik, amit magunkkal cipelünk. Ez nem olyasmi, amit kinő vagy átlép az ember, és ahogy egy rosszul összeforrt csont, ennek is maradandó hatása lesz az egész életünkre, ha nem törődünk vele. Fontos azt is hozzátenni, hogy mind a nőnek, mind a férfinak lehetnek vágyai, lehet elégedetlen, és ezekre jó, ha megoldást keresnek. A másik megalázása, a hazugság pillanatnyi megoldást nyújthat, de több bajt jelent, még akkor is, ha nem bukik le senki. Azt a megoldást ugyanis, ami működik, hajlamosak vagyunk megtartani, racionalizálni és előszeretettel alkalmazzuk újra meg újra.

Egy hazugságban élő ember nemcsak a partnereit bántja, de önmagát is egy éretlen, fejletlen szerepben tartja.

Az elégedetlenség, az „ennyi belefér” vagy az „úgysem derül ki”, valamint az „ez nem is az” mind olyan racionalizálás, amivel a felelősséget, az érett kommunikációt és azt a szembenézést hárítjuk el, hogy valami nagyon nem stimmel bennünk vagy a kapcsolatunkban.

Amit sokszor elfelejtünk, az az a tény, hogy a megcsalás egy döntés következménye. Tudatos döntésé, amit mindenki önmaga hoz meg, vagy utasít el. Ilyesmi nem történik meg „csak úgy”, nem botlunk bele, arra ébredve, hogy megcsaltuk a másikat, miközben passzív szemlélőként, netán elszenvedőként voltunk csak jelen. Aki akar, talál lehetőségeket, munkahelyen, koncerten, buliban, az interneten, ahogy arra is, hogy elkerülje, a helyén kezelje az ilyen helyzeteket. És ez nem könnyű.

Eltérő a vélekedés arról is, hogy mi számít megcsalásnak. Egy pillantás, egy beszélgetés pikáns témákkal fűszerezve, internetes szexchat, fizikai kontaktus, ami lehet csók vagy tényleges szex a másikkal. Egyfelől a fantázia végtelen, és a gondolatok szabadságát még nem korlátozza semmi – ami ott megtörténik, az akár elég is lehet. Találkoztam már olyannal is, hogy egy harmadikkal való szexuális kapcsolat létesítése is belefért, hiszen az nem érzelmi alapon történt, az érzelmi szeretkezés és kölcsönösség a párkapcsolaton belül maradt, így megcsalás se történt a felek szerint. Az biztos, hogy vérmérséklet, döntés kérdése ez is. A lényeg, hogy bármilyen elhatározás is szülessen ez ügyben, azt a pár közösen hozza meg és fogadja el.

Mi történik akkor, ha a közös döntés helyett egy ember hozza meg azt, saját érdekeit szem előtt tartva? Valljuk be, ez a gyakoribb eset. Óvatosan kell megfogalmazni, amikor arról van szó, hogy mik egy lebukás előnyei a kapcsolatra nézve. Egyfelől természetesen ott van maga a krízis, ami jó esetben feloldásra vár, és a történtek tanulsága, miszerint ez így nem működik tovább. Másfelől a megcsalás lehetőséget teremt a hibák felismerésére, a kapcsolat alapjainak átgondolására, vagy annak kiderítésére, hogy hol is csúszott el a közösen felépített élet ezen része. A lezárás, a miértek és a kapcsolat tanulságainak megkeresése is olyan út lehet, amiből gazdagabban lép tovább az, aki hajlandó szembenézni azzal, miért és miként jutott idáig a kapcsolata. Az egyéni önismeret nemcsak a felelősséget, az addigi kapcsolatok mintáit, de az életünk más részeit is figyelembe véve segít a feldolgozásban és a fejlődésben. A párterápia és a kommunikációs terápia is hasonló kérdésekre keresi a választ, de csak akkor van értelme, ha mindkét fél hajlandó egy közös célért tenni és dolgozni. Önmagán, egymáson és egymásért.

A képek forrása: menshealth.hu, le360.mam, redbookmag.com, huffingtonpos.com