A hét eleje óta esik, és úgy tűnik, az elkövetkezendő héten sem lesz ez másképp. Az időjárás kiszámíthatatlanul szeszélyes, a felhőszakadás alatt vagy utána egy perccel már ismét szikrázóan süt a Nap. Az eget javarészt sötétkék vagy szürke fellegek borítják. Mindez nagyon hasonló ahhoz, amikor az életedben is felhők takarják el a fényt, vagy kénytelen vagy hosszabb ideig elviselni a borongós égboltot. A színek, a fény és a sötétség játéka nagyon találóan fejezi ki az érzelmek és a hangulatok létét a mindennapokban. Mitől borul be az ég, és miben lehet reménykedni olyankor?
Mi jut eszedbe, ha meghallod a krízis szót? Megtorpanás, fájdalom, szenvedés. Valami megváltozott, és nem lehet már olyan, mint előtte, mert kibillentett az egyensúlyodból. Egyszerre jelent mindez válságot és fordulatot is. Előkerülnek azok az eddig bevált megoldásaid, amik eddig segítettek, és ha nem sikerül a segítségükkel rendezni a problémát, akkor az mélyülni kezd. Elkezdesz új megküzdési és fejlődési lehetőségek után kutatni, hogy segítségükkel ismét egyensúlyba kerülj. A támogató, téged meghallgató és segítő légkör ilyenkor olyan biztos talajt ad, amiből meríteni tudsz és elkezdhetsz egy új rendszert felépíteni. A krízis a megújulás és a fejlődés lehetősége is és segítséget kérni nem a gyengék, hanem épp ellenkezőleg, az erősek és bátrak válasza.