Ha valami elavult az életünkben, akkor fejlesztjük vagy kicseréljük. Magadban is találhatsz olyasmit, ami már nem segít, egykoron hasznos volt, de mostanra már zavaró, megnehezíti a mindennapokat. Például ahogy magadra tekintesz, a külsődre, a testedre. Milyen véleménnyel vagy arról, aki vagy, arról amilyen utat jársz? Mi érdekel, hogyan szeretnél a világhoz kapcsolódni? Változtatnál a külsődön esetleg? Foglalkoznál azzal, miben nőttél fel és ez hogyan hatott rád? Tanulnál vagy kipróbálnál valami újat? Elavulhatnak viselkedések, szokások, az életmód, ahogy a mindennapjaid éled, vagy érezheted azt, a bevett rutin már túl szűk keretet ad a mában. Sok mindent cipelsz magaddal; lehet, le kellene ülni kicsit és átnézni, mi is lapul a csomagok mélyén?

Ha csak lomtalanítasz belül, akkor üresség marad a kidobott dolgok helyén. Ez egyfelől félelmetes, de lehetőség is. Keresésre ösztönöz, ahol megméred, átgondolod, belátod mindazt, amiben és ahol épp vagy. Lehetne jobban? Hiányzik és keressek tovább? Megszabadultam valamitől és lett szabad hely, idő az életemben? Kísérletezzek?

Egyedi kirakósok vagyunk mindannyian, a kép pedig lehet zűrzavaros, átmeneti, kialakulófélben levő és harmonikus is. Állandóan változik, a kérdések viszont ott vannak hiányok, vágyak formájában. Innen az út sincsen messze, de bátorság kell hozzá, hiszen nemcsak az üresség, az ismeretlen is megijeszthet. Felmérhetetlen és beláthatatlanul izgalmas kaland az az út, amin jársz, vagy félelmetes, kanyarokkal tűzdelt háborús övezet? Esetleg mindennapi szürke hétköznapok és ismétlődő kötelességek végeláthatatlan sora?

A keresés mellett a kényszer és a krízis is olyan erős élmények, amik a változás előhírnökei. Szövődhet egy jó beszélgetésből szerelem, vagy érdeklődésből életre szóló hivatás. És hogy miért kérdezek ennyit? Mert ezzel találkozom, ebben élek magam is, és ez visz előre akkor is, ha éppen megtorpantam vagy mozdulni sem merek. Talán nem a jó kérdést tettem fel magamnak?

A képek forrása: nbforum.com, markmanson.net