Mi történik akkor, ha a tudattalanunk, a belénk huzalozott élmények, tapasztalatok irányítanak minket? Ha a döntés valójában már azelőtt megszületik, hogy a tudatunk felfigyelne a folyamatra? És ha így van, akkor leírható vajon az emberi lét, a döntések sorozata, mindaz, ami formál minket?

Kiszámíthatóvá válik az ember, a cselekedet és a reakció is?

Van egy kísérletsorozat, nézőpont, ami szerint ez így van. A kreativitás, az egyediség, a pálfordulások, mind kiszámíthatóak lennének? Szörnyű érzés gépnek képzelni magam, aki csak nyeli az adatokat, de még sincs hatása az elkövetkezendő dolgokra. Borítékolható a győzelem, ahogy a vereség is? Ha ez így van, nem maradnak kérdések az emberrel kapcsolatban, csakis a végkifejlet, a modellezés.

A másik kérdéskör pedig a szabad akarattal kapcsolatban az, hogy ha a döntést mégis előbb hozzuk, minthogy az tudatosulna bennünk, arra van hatásunk, hogy a tudattalan folyamatok és egyéb programok tekintetében miből, vagy miből ne merítsen a döntéshozatal. Tudatosság is létezik, annak a képessége, hogy egy dühös vagy hirtelen érzelmi hatás mellett is le tudjunk lassulni. Vagy hagyni magunknak időt a döntés átgondolására, megmérésére. Will Durant, aki Arisztotelész munkáiból merített így fogalmazta meg: „Az vagy, amit újra és újra teszel. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás.” John Dyrden hasonlóképp gondolkodott: „Először mi alakítjuk ki a szokásainkat, majd a szokásaink alakítanak minket.”

A képek forrása: izumrudnaya-dolina.ru