Életünk egyre több színtere kerül át virtuális helyszínekre (is). Azon ma már jóformán senki sem lepődik meg, hogy elektronikus levelet írhatunk a másiknak a Föld másik felére, és azt alig pár másodperc múlva meg is kapja. Hasonlóképp írásban cseveghetünk, vagy akár képet is láthatunk, a hangját is hallhatjuk, és mindez közel tökéletes szinkronban van a valósággal. Majdnem olyan, mintha ott lenne velünk a másik.

Az érzelmeket, a személyes kontaktust, az érintéseket még nem képes a technológia hitelesen mímelni, és sokak szerint ez jó esetben így is marad. Átveheti egyszer a virtuális világ a helyet a valóságtól, vagy már most is félúton vagyunk oda? A válasz többnyire emberfüggő és bizonytalan. Mint a dolgok zömének, ennek a jelenségnek is két oldala van, és számos eleme múlik a felhasználón.

Sok kritika éri a digitális társadalmat olyan téren, hogy elbutul.

Egyre kisebb jelentősége van a memóriának, hiszen az okostelefon, a közösségi oldalak mindent megjegyeznek helyettünk. Néhány kattintás vagy keresés, és bármilyen információ elérhetővé válik – minek azt megjegyezni? Itt fontos megemlíteni, hogy valóban megfigyelték, hogy a digitális generáció sokkal több témában járatos, hiszen ha érdekli őket valami, akkor hatalmas adatmennyiséghez férnek hozzá az internet jóvoltából. Nem kell atlaszok és lexikonok tucatjait lapozgatni, elég egy böngészőt megnyitni. Ez persze csak felületesen igaz, hiszen maga a tudás is sekélyes, és főleg nem teszi lehetővé a komplex megértést vagy összefüggések elsajátítását. Hasonlóképpen, ha magyarázni, tanítani vagy használni kell az adott tudásanyagot, akkor nem kereshetünk rá minden kérdésre, ott is összefüggő ismeretekre van szükség. Akkor ez tudás vagy sem? Az információ gyorsan elérhetővé, megkereshetővé vált, de ez még nem nevel automatikusan mindenhez értő szakembereket.

A tabletek, e-könyvolvasók átalakították a könyvekhez való hozzáállást.

Kényelmesebb lett az olvasás, hiszen bárhol, bármikor lehet olvasni, akár egész könyvespolcnyi mennyiséget magunkkal hordva. Fényforrás is van az eszközhöz, tehát amíg az energiaforrás bírja, addig külső forrásból fény sem feltétlenül szükséges. Környezetvédelmi szempontból, helytakarékosságból is jól vizsgázik ez a megoldás, hiszen nem kell papír, nem fogyaszt túl sok áramot. Kérdés viszont, hogy az, aki a könyvet fizikai formában szereti tapintani, érezni az illatát, annak egy – ilyen értelemben vett – élettelen műanyag és fémeszköz vajon mennyire adja meg ugyanazt az élményt. A könyv információtartalma megegyezik, az érzés, a hangulat mégsem ugyanaz. Egyre többen belátják, hogy az újrahasznosított papír semmivel sem rosszabb, de nagy segítség a fák megóvásában. Egy kinyomtatott könyv évtizedekig használható marad, míg egy gépről egyelőre ezt nem mondhatjuk el, tehát a könyvek adatai „alá” újabb és újabb eszközt kell vásárolni. Megoszlik a tábor, mindkét félnek egyaránt vannak nagyon jó és a másikkal nem helyettesíthető tulajdonságai.

Az önkifejezés mindig is fontos volt az emberiség életében.

Akár művészeti alkotásokról beszélünk vagy olyan apró változtatásokról, amiktől az egyén a környezetét, tárgyait egyedien sajátjának érzi, a lényeg ugyanaz bennük. Az egyezményes jelek, szimbólumok is hasonlóképpen alakultak ki, sokszor szubkultúrákat alkotva, vagy cégek, termékek ismertetőjeleként funkcionálva. Ha a vöröskereszt jelét említem, az eurót vagy az email címben szereplő „kukacot”, akkor talán alig van olyan, aki fel ne ismerné mindhármat, de ugyanez a helyzet a kalózzászlóval is. A digitális generáció a virtuális valóságban létrehozott egy sajátos kifejezésmódot és nyelvet, amit internetes mémnek hívnak. Ez lehet egy kép, egy mondat, egy szó vagy arckifejezés is, a lényeg, hogy ugyanarra asszociál mindenki, aki ismeri. Magyaráz és egyértelműsít, sokszor többlettartalmat ad egy képnek, üzenetnek, a kedvességtől a maró gúnyig. Ha például ebben a közegben sikeresek vagyunk, egy kép ezt tökéletesen ki tudja fejezni, még a felirat nélkül is.

Vajon ténylegesen olyan népszerű-e valaki, mint ahogyan azt az ismerősei, barátai száma jelzi?

Gyakran merül fel ez a kérdés a közösségi oldalakkal kapcsolatban. Ez is egyfajta illúzió, hiszen a nagyon közeli baráti kör nagyjából 3-10 ember között mozog, a szélesebb baráti, ismerősi kör pedig 20-50 fő között. Ez az a mennyiség, ami még befogadható, kezelhető és átlátható. Ezért az, aki több száz, netán több ezer ismerőssel bír, nem valószínű, hogy akár a tizedével is bármiféle kapcsolatot ápol. Ez egyfajta presztízs mérce lett, minél több, annál jobb. Még az sem baj, ha idegenekkel van tele a névsor, vagy olyanokkal, akikkel két mondatot se beszéltek soha: a mennyiség számít. Itt a fogyasztói társadalom hatásáról is el lehet gondolkodni, mert az ilyen felhalmozás is legfeljebb adatként mutat jól, gyakorlati haszna jóformán nincs.

Új kifejezés a kiberözvegy (cyberwidow),

ami úgy is fordítható, hogy virtuálisan özveggyé tett ember. Kicsit félrevezető, mert itt nincs szó halálesetről fizikailag, viszont lelkileg nagyon megszenvedi az elhanyagolt fél ezt a bánásmódot. Lassan a kapcsolatok 25%-ban előfordul az a jelenség, hogy az okostelefon vagy az internet akkora hangsúlyt kap, hogy a partner mondhatni feleslegessé válik. A virtuális valóságot választó fél új párt, szexuális élményt, barátokat, szórakozást, hobbit és egyéb elfoglaltságokat is a világhálón keresztül biztosít vagy keres magának, és így szoros kapcsolat, sokszor súlyos addikció alakul ki benne. Az elhagyott fél valóban özvegyhez hasonló helyzetbe kerül, egy olyan üres térbe, ahol feleslegesnek érzi magát, és a másik nem kíváncsi arra, amit ő tudna nyújtani, sem arra, milyen vágyai, gondolatai, igényei vannak. Pszichésen és bizonyos szempontból fizikailag is helyettesítve lesz a másik ember a kapcsolatban – ha nem történik közbeavatkozás, akkor ez komoly következményekkel jár mindkét fél számára.

A világban egyvalami biztos, a változás. Most egyre gyorsabban kell alkalmazkodni ezekhez az új helyzetekhez, és sokszor olyan problémákat vetnek fel, amiket nem láttunk vagy látunk előre. A párkapcsolatok, a kommunikáció, az oktatás, és az élet megannyi aspektusa komoly átalakulások előtt áll, sok izgalmas és érdekes fejlesztésnek lehetünk tanúi. Egyre jobban érezni azokat a határokat, amiket az eddigi berendezkedés és struktúra megszabott, és a fejlődés folyamatos. Akiben pedig egy szemernyi kíváncsiság is van, az nyitott szemmel szeretne járni, részévé válni a jövőnek, vagy hozzátenni egy darabot a mozaikból.

A képek forrása: Blahó Claudia, pixabay.com (Gerd Altmann)