A legfontosabb kérdés, hogy szerethetőnek és értékesnek gondolod-e magad? Életed hátizsákjában mintákat, „programokat”, szűrőket viszel magaddal, és nem mindegy, hogy ezek mit üzennek Neked, Önmagadról, a világról és a többi emberről.

De mindezen belül mi nevezhető normálisnak, és hol esünk túlzásba?

Te is keresed azt az életet, amit már nem a múlt terhei és a jelen akadályai határoznak meg?

Megoldásokat, működő recepteket keresünk és az egész életünket ezekből igyekszünk felépíteni. Időnként azonban kiderül, hogy ami addig hasznosnak bizonyult, mostanra már hátráltat. Ami korábban segített, most ellened dolgozik. Szeretnéd, ha mindez megváltozna?

Vannak olyan kérdések, amik új színben mutatnak meg dolgokat, de egy külső szemlélő nézőpontja is sokat segíthet. Milyen gondolatok kísérik a mindennapjaidat? Hogyan látod a világot és miként viszonyul a környezeted Hozzád?

Milyen témákban segíthetek neked?

A hozzám fordulók olyan problémákkal és kérdésekkel keresnek meg, amelyek az életvezetés, a párkapcsolat, vagy a szexualitás témaköreibe esnek. Emellett az online tevékenységek (közösségi oldalak, internet, okostelefon, videojátékok) és a mindennapok összefüggéseire is egyre nagyobb fókuszt helyezek, hiszen a digitális világ a hétköznapok szinte minden részébe beszűrődik.

Úgy érzed, lenne miről beszélgetnünk?
Ha kérdésed van,vedd fel velem a kapcsolatot az alábbi elérhetőségeim bármelyikén.

email: kapcsolat@villanyigergo.hu
mobil: +36 70 559-4574

Mániás Progresszió

Mániás progresszió

Rendhagyó, interaktív előadások a digitális pszichológia és a mindennapok összefonódásáról - A-tól a Z generációig és tovább.

Az esemény a bevezető előadás után a közönséget is bevonó interaktív együtt gondolkodás jegyében zajlik tovább. A részvevők kérdezhetnek, elmesélhetik történeteitek, ütköztethetik eltérő nézőpontjaikat. Együtt találunk válaszokat.

Tovább

Villányi Gergő vagyok, pszichológiai tanácsadó.

Miért lettem pszichológiai tanácsadó?

Mindig szívesen és kíváncsian hallgattam másokat. Egy idő után észrevettem, hogy egyre többen fordulnak hozzám, akár olyan problémáikkal is, amikről addig még senki mással nem tudtak, vagy nem mertek beszélni. Felelősséget éreztem az ilyen beszélgetések során elhangzott kérdéseim és meglátásaim hatásával kapcsolatban, ezért hamar elkezdtem beleásni magam a pszichológia különböző területeibe. Már a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a kölcsönös bizalom kialakulása mellett nagyon fontos, hogy minden beszélgetésben tanulhatunk is egymástól a tapasztalataink, gondolataink és érzéseink révén.

Tovább

Cikkek-Írások

Kíváncsi vagy a Szexualitással és Párkapcsolattal kapcsolatos, vagy a Digitális világ okozta problémákra és a róluk alkotott véleményemre? Érdekelnek Életvezetési megoldások vagy a Kultúra megszállottja vagy? Akkor a Cikkek-Írások bejegyzéseim neked szólnak.

  • Barátaiddal egy jó buliban töltődsz fel vagy inkább elvonulsz és olvasól egy jó könyvet? Logikusan, észérvek alapján döntesz vagy a megérzéseidre hagyatkozol? Racionalistának vagy Idealistának tartod magad? Mit gondolsz Hadvezér vagy Bajnok típus vagy? Esetleg Alkotó vagy Ellenőr típus?

    Rengeteg kérdés, amire megvannak a válaszok. Töltsd ki a 72 eldöntendő kérdésből álló MBTI tesztet, s a végén megtudod milyen típus vagy, mik a jellemzőid, milyen munka illik hozzád, milyen vagy a szexualitás terén és milyen típusú személyiség illik hozzád.

    Felkészültél? Akkor irány a teszt és ismerd meg magad mégjobban!

Mennyi magánszféránk maradjon online? Tudjon mindent a párunk? Ez a bizalom jele, vagy valami másé?

„Nekem nincsenek titkaim előtted!” – halljuk időnként. Bizalomnak tűnik elsőre, azonban egy ilyen mértékű kitárulkozás felnőttként már nem erről szól. Ott van mögötte a teljes átláthatóság és a biztonság torz igénye. Egy olyan kontrolláló és mindenről tudni akaró személyiség, aki retteg attól, hogy elhagyják, elárulják vagy átverik. És a teljes átláthatóság szinte adja magát, mint megoldás. Az odaadás mögött azonban ott van az elvárás is, hogy a másik is így tegyen. Ki küldte azt az sms-t? Miért késtél negyed órát? Minek annyi program, elég jól megvagyunk kettesben is itthon, hát nem?

Időnként találkozni közös profilokkal, ami két ember nevén szerepel. Itt ismételten az összetartozást, a bizalmat szokás emlegetni. Annak a felvállalását, hogy mi egybe tartozunk, egy egység vagyunk jóban is és rosszban is. A problémák akkor kezdődnek, ha egy barát vagy családtag bizalmas, magánjellegű dolgot szeretne megosztani a pár egyik tagjával. Ki fogja elolvasni a levelem? Ki válaszol rá? Biztos, hogy köze van a másiknak ahhoz, amit meg szeretnék osztani?

„Épp beugrott zuhanyozni, gyorsan megnézem az sms-eket, vagy a híváslistát a telefonján – ha nincs titkolnivalója, akkor úgysem baj”. Külső szemlélőként még rá is bólintanánk, de hol marad a bizalom? Milyen károkat okozhat az, ha folyamatosan ellenőrizgetés, hibakeresés és lebuktatás jár a fejünkben? Vajon a bizalmatlanság miből ered? Bennünk sem bíztak, vagy esetleg a korábbi rossz tapasztalatok az oka?

A barát vagy a családtag szoros kapcsolatban van velünk, de nem feltétlenül érezzük ugyanezt a pár másik tagja felé is. Nem ő az, akivel megosztanám a szakításom, a kirúgásom vagy valamilyen kellemetlen élményem, betegségem részleteit. A „páros profilt” jó lenne ilyenkor kettévágni. Hogy ne velük beszéljek, hanem csak azzal, akit több éve, évtizede ismerek, akiben megbízom, és akinek a titkaira én is vigyázok.

A magánszféra kényes dolog, hiszen valóban rejthet sötét titkokat vagy olyan háttérben zajló dolgokat, amik lebontják és megmérgezik a kapcsolatot. A megcsalás a leggyakoribb indok, de az őszinteséget nem pótolja az ellenőrizgetés, a lopva megnézett Facebook üzenet. Ha lelepleződik a másik, akkor ott már korábban félrement valami. Rosszul ismertük meg a másikat, vagy talán saját magunkat? A „mindig ez történik velem” helyzetek mögött a családi dinamikák és „parancsok” egész sora áll. Vagy épp megfelelés, a figyelmeztető jelek félresöprése („Csak azért ilyen, mert nehéz napja volt, nem rossz ember ő!”). Gyakori ok még a társunk lelki megfojtása is, a sorozatos féltékenykedéssel.

És mi van a másik oldalon? Egy nehéz szembenézés azzal, milyen erők formáltak és neveltek minket. A félelmeink feltérképezése és megszelídítése. Beszélgetések, az igényeink és vágyaink felvállalása, a határaink meghúzása. Olyan tudatosság, ahol nem a lelkünkben dúló viharok rángatnak minket többé. És nem visznek olyan helyzetekbe, amiket mi is kikérnénk magunknak, ha velünk történne meg.

Mit tehetünk ha ilyen helyzetbe kerülünk:

- Beszélgessünk a bizalomról és az ezzel kapcsolatos gondolatainkról.

- Hasonlóan jó téma lehet, hogy a magánszféra és a magánügy kérdéseiről miként vélekedünk.

- Vizsgáljuk meg azokat az élményeket és történeteket, amik azt súgják, hogy mindent tudnunk kell a másikról.

- A féltékenységnek és a kontrol akarásának oka van, és a válasz bennünk rejlik, gyakran egy gyermekkori élmény vagy trauma formájában.


 

Rögtön a leülés pillanatában kezünkben van az a digitális eszköz, ami ma már ott lapul mindenkinél. Okostelefonok kerülnek az asztalra, hiszen diktafonként is képesek működni. Emellett számos más hasznos tulajdonságuk is van, és ebből néhány meglehetősen veszélyes is lehet – ezzel a gondolattal kezdünk bele az interjúba Keleti Arthur, biztonságtechnikai szakértővel.

Már itt felmerül az a kérdés, hogy ki milyen országban gyártott telefonban bízik. Ez egyének szintjén is érdekes dilemmája lesz a jövőnek, államok szintjén pedig még inkább. A kérdés az, hogy milyen nemzet technológiáját használom.

Az ukrán válság idején nagyon is számított, hogy az informatikai és telekommunikációs eszközeik jelentős része orosz volt. Az informatikai hadviselés korszakában ez a támadó számára hatalmas előny, ha ismeri a technológia gyengéit, hibáit. Egy kritikus rendszer összerakásakor a mi szakmánkban így alapvető kérdés ma, hogy ki gyártja ezt a technológiát.

Még az FBI-ról is írtak cikket, hogy az Apple telefonról Androidra váltottak az elmúlt években. Ez is ezért van?

Ők folyamatosan cserélgetik, de igazából fogalmuk nincs, mi lenne a jó. Feltörhetetlen eszköz, tökéletes megoldás nincs. A saját fejlesztések az egyetlen, ami kicsit nagyobb biztonságot ad.

Keleti Arthur IT biztonságtechnikai szakértő és előadó, kiber-titok és jövő kutató, első könyve az online titokról szól.

A beszélgetésünk előtt olvastam a könyvedről, ami a titokról és az online sebezhetőségről szól. Ebből következik a kérdés: hogyan kerül fel a titok a netre?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a titok a neten van.

Bármi, amit ma titoknak hiszünk, az szinte azonnal a neten van. Például a mostani beszélgetésünk alapján egy hangfelismerő segítségével máris beazonosíthatóak vagyunk. Vagy egy szinkronizált Dropboxra (online tárhely szolgáltatás) azonnal feltöltődhet az interjú hanganyaga, hogy biztosan meglegyen. Hangvezérelt utasításokat is adhatunk az eszközeinknek. A tőlünk nem messze ülő ember laptopja is rögzíthet hangot, a

falon lévő kamera felett is átveheti valaki az irányítást. Nem tudhatjuk 100%-osan, hogy mi zajlik körülöttünk az online térben. Ahogyan azt sem, hogy az információhoz ki fér hozzá, az adat pedig pár másodperc alatt a világ másik felén is lehet, másolatként pedig két másik helyen is. Társadalmi szempontból felmerül az is, hogy amit mondok, azt valójában kinek mondom? A magánszféra és a magánbeszélgetés egy ilyen helyzetben értelmét vesztheti, mert nincsen garancia arra, hogy valóban magánjellegű marad.

Például amikor az interjúra jöttem, nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni, hiszen nem ismertelek téged, nem tudtam, hogy nézel ki. Körülbelül két másodperc alatt megtudtam, ki vagy, láttam a keresőben a fényképed, máris tudtam kit kell keresni. Vagy mondok egy másik érdekességet. Ha valaki hall minket, és szóba kerül, hogy mikor lesz vége az interjúnak – a hangom alapján pedig tudja, ki vagyok – máris

"két másodperc alatt megtudtam, ki vagy"

tisztában van azzal, hogy még egy órán át biztosan itt leszek. Egy adatbázisból kinézi, hogy mi a lakásom címe és kényelmesen elmegy betörni. Ha hozzáférése van a telefonomhoz, akkor a GPS adatokból is kiderítheti, hogy merre járok éppen. Ez a nagyon összekapcsolt világ egészen új helyzetet eredményez, és az emberek ezt még nem ismerték fel, nem szoktak hozzá ehhez. Ez okoz nagyon sok biztonsági problémát is.

Ha már az átlagemberről beszélünk. Sokak fejében él az a kép, hogy a végtelen online térben ő egy jelentéktelen porszem, úgysem találják meg. Ez tényleg így van?

Az átlagember – én is azt vettem észre – úgy vélekedik, hogy ők nem lehetnek célpontok, mert kicsik. Szerintem mindenkinek a saját szintjéhez képest vannak titkai és vesztenivalója. És az, hogy ez a sebezhetőség egy skálán mekkora, az az egyénhez képest számít. Az, hogy ne derüljön ki, hogy megcsalom a feleségem vagy, hogy megmaradjon a bankszámlámon levő pár tízezer forint – amiből ebben a hónapban élek – számomra kritikus, nagyon fontos dolog. Az Ashley Madison (félrelépésre szakosodott, fizetős társkereső) oldallal kapcsolatos botrány is erről szólt. Érzékeny adatok kerültek napvilágra, és téma lett a megcsalás.



Keleti Arthur könyve a magánszféra átalakulásáról és az online “őrzött” titkokról.

A helyzet az, hogy nem tudjuk, mi a kiberbűnöző csoportok motivációja. Ez bármi lehet, használhatnak engem fedezékként egy támadáshoz, vagy egy nagyobb művelet apró fogaskerekeként is. Az emberek nem értik meg, hogy a támadás bármilyen okból jöhet. A digitális immunrendszerünk még nem alakult ki, jóformán nincs veszélyérzetük. Az internetes világ játékra, vásárlásra, olvasásra, csevegésre való, vagyis jó hely, örülünk, hogy ott van, mitől kéne félnünk? Azt nem nehéz elmagyarázni, hogy egy családtagom elrabolhatják, vagy nekem jöhetnek az autópályán, de online ez ugyanúgy jelen van, és megtörténhet.

Akkor mit tehet az átlagos felhasználó? Milyen védelem létezik? Használjunk hosszú, nehéz jelszavakat és kerüljük el a gyanús honlapokat, linkeket?

A megelőző gondolkodás jó irány, és a biztonsági szakma sorban gyártja a megoldásokat erre, ez azonban profitorientált szemléletű. A tűzfalak, antivírusok egy hiányt elégítenek ki, de nem biztos, hogy annyira előre tudnak, vagy akarnak járni, hogy minden problémát megoldjanak. Száz százalékos megoldás nincs, de lehetne ezt jobban csinálni. Az innováció és a gazdasági érdekek azonban szorosan összefonódnak.

És ha tanácsot kellene adni, akkor az ember tehet valamit a saját erejéből?

Szerintem nagyon sokat kell imádkozni, ez mindenképp hasznos. (nevet) Messzebbről kell vizsgálni a kérdést. Én onnan fognám meg ezt, hogy mérnökök készítik az informatikai rendszereket, és az Apple sikere is onnan eredt, hogy sok ember ezeket nem érti, nem akarja személyre szabni, hanem csak használni szeretné. Vagyis egy kész rendszert akar, ami mindent megold neki. A mérnökök szerint az lenne a legjobb, ha mindenki mérnök lenne – vagyis ne finom üdítőt akarjon a vásárló, hanem 23 centi magas 8 centiméter átmérőjűt, mert ez értelmezhető.

Édesapám orvos, ő mesélte, hogy a mérnök betegeivel van a legtöbb gondja, mert amikor megbetegszenek, ilyen szemlélettel látják az állapotukat is. Elmesélik, hogy tegnap 22%-kal voltak rosszabbul, kaptak egy pirulát, utána 5%-kal jobban voltak, ma viszont még 0%-kal érzi jobban magát, vagyis nem működik a gyógyszer. A mérnökök úgy képzelik a biztonságot, hogy az embereknek jól kategorizált és strukturált adatstruktúrájuk van. Vagyis tudják, milyen adat hol van, és mit kell védeni. A valóság azonban erre majd minden alkalommal rácáfol.

Használják a technológiát, de egyáltalán nem értik.

Beszélgettünk a titkokról. Mi ez, és hogyan hat ránk?

Az, hogy egy adat mennyire érzékeny, nem csak a kontextusok határozzák meg.

Fontos kérdés, hogy ki tudhat róla, hol jelent meg és mikor – például ott a tőzsde, ahol pár óra vagy perc alatt a sok pénzt érő tipp már értéktelenné válik. De emellett a titok olyan információ, ami bizonyos kontextusban, bizonyos nézetből nézve alakul ki, az egyén számára titkolni való egy dolog. Amit kevesen tudhatnak, vagy jobb, ha senki nem tud.

És ez elvezet Maslow piramisához is. Ha kiderül, hogy szeretőm van, akkor nem kapok otthon enni, sőt, be se engednek az ajtón, és az önbecsülésemet is károsíthatja a szégyen. Emellett ott vannak a normák – vallási, házi vagy családi szabályok, jogszabályok, amik nagyon is hatnak a hétköznapi működésre. Vagyis a kontextus, a szükségletek és a normák együtt határozzák meg, hogy mit tekintünk titoknak, vagy mennyire őrizzük.

És mi történik, ha a titok kiderül?

Két dolgot vettem észre jellemzően. Az egyik az, hogy inkább problematikus lesz, ha kiderül – például az, hogy törvénysértést követtem el. Esetleg láncfolyamatot indít el az, hogy – mondjuk – a világ megtudja, hogy drogfüggő vagyok. Vagy a másik esetben kellemetlen, ha kiderül valami. Ez a ciki vagy tragikus – lehet az is titok, hogy minden nap ugyanazt a pár zoknit veszem fel, mert az a kabala zoknim. Ez lehet a szomszéd és a családtagok előtt is ciki, de okozhat akkora bajt, mint a törvénysértés.

Nekem az a meglátásom, hogy amíg egy mesterséges intelligencia egy teljes körű profilozást nem képes elvégezni rólunk, addig megvédeni sem fog tudni hatékonyan. Egy országnak is ismernie kell, hogy kik az állampolgárai, mert így tudja, hogy mit akarnak – az Észtek ebben nagyon elől járnak már. A jövő azoké a vállalkozásoké, szervezeteké, akik felismerik, hogy a profilozás védelmet ad. Vagyis ha az egyén el akar árulni valamit, vagy veszélybe sodor egy titkot, érzékeny adatot, akkor a gép nem engedi neki.

Ez felveti a magánélet, a privát beszélgetések, adatok védelmét és hozzáférhetőségét is, ami utóbbi ellen most sokan lázadnak.

Egy 2010-es konferencián Mark Zuckerberg mondta, hogy a magánszféra már nem elvárás. Ezért persze kapott hideget-meleget, de szerintem közel áll az igazsághoz. Az új generációnak, akik utánunk jönnek, nagyon más a felfogása a magánszféráról. Például olyan téren is, hogy négyen találkozunk, és a telefonunkat nézegetjük. Ez nálunk kiverné a biztosítékot. Náluk teljesen belefér.

"Privacy is no longer a social norm."

Kicsit beszélgetnek, képeket, zenéket mutogatnak egymásnak, és jól érzik magukat. Abban igazad van, hogy a mostani felfogásunkkal nagyon is szembe megy, hogy profiloznak minket, és sokat tudnak rólunk. De a jövő generációja másként fogja fogadni ezt. És ha az egészet azzal az „édesítőszerrel” adják el az embereknek, hogy mindez érted van, akkor meg fogják enni, mert olyan kényelmes részei is lesznek, mint a személyre szabott – vásárlások, böngészések, keresések utáni – ajánlatok és segítségek.

Jó, hogy ezt említed, ugyanis a napokban lett éles a Facebook Messenger asszisztens szolgáltatása, és bevallom engem nagyon zavart, hogy beleszól mindenbe.

Hát, ha szavazhatunk, akkor az az irány fog győzni, ami minél több kényelmet fog adni az embereknek. És nem fogja érdekelni őket, hogy ezért mit kell feladniuk. Kényelemért és olcsó árakért szinte bármire képesek vagyunk. Ez lehet, hogy a már említett édesítőszerrel kell adagolni, de aki ért hozzá, az el tudja érni, hogy elfogadja ezt a vonalat a többség.

Szóval azt mondod, ha az emberek mondjuk 60%-ánál ezt el lehet adni azzal, hogy gyors, kényelmes, olcsó, segítőkész rendszer, akkor hiába ellenáll egy réteg, a változás, az új norma átsöpör majd felettük?

Persze! Vegyük azt, hogy én ma este meg akarok nézni egy filmet. Megrendeltem a jegyet, de hiba történt, nincs foglalásom, és ez csak nem rég derült ki számomra. Mivel kevés az időm, és csakis ma este érek rá, rengeteg úgynevezett magánszférát képes lennék feladni, hogy egy alkalmazás szóljon a barátaimnak, foglalják le a jegyet, egy éttermet utána, akár többszörös áron is – csak oldja meg helyettem. A helyzet és a szituáció ezt hozza. Szóval lehet, csak 60% fogadja el az új irányt, de a maradék is feldolgozódik idővel, és egymás után adja be a derekát mindenki. A maradéknak pedig nem lesz választása, hacsak nem megy el barlangba lakni. Azért jutottunk el oda ahová, mert egy csomó dologról lemondtunk, és fejlődtünk általa.

A lemondások, a fejlődés és a gépek, programok használata, adaptálása felveti azt a kérdést is, hogy meddig ember az ember.

Nemrég részt vettem egy beszélgetésen a mesterséges intelligenciáról, ahol számos szakma és nézőpont képviseltette magát. Sok alapvető kérdés felmerült. Mitől ember az ember? Átveheti az irányítást? Ez sok órán keresztül folyó vitát eredményezett, de markáns vonala volt a kérdés, hogy mi emberek milyen irányba megyünk, és mit akarunk magunktól? És miről tudunk lemondani?

"Milyen emberi tulajdonságról akarunk lemondani a gépiesítésért?"

Látható, hogy a gépek sok esetben sokkal ügyesebben oldanak meg dolgokat, mint mi. A diktafon is ilyen, hiszen az emlékezete jobb, mint a miénk. A transzhumanizmus az ember és gép összeolvadása is mindennapos téma – és szerintem el fogunk oda érni, én jó iránynak tartom ezt. Szóval felmerül, hogy milyen emberi tulajdonságról akarunk lemondani a gépiesítésért cserébe. Például az összes beszélgetést rögzíteni tudjuk az agyunkba és keresni is tudunk benne. Ez számos szakmánál jól jöhet, és aki nem hajlandó meglépni, lehet bele lesz kényszerítve. Mert enélkül elavult, lassú lesz már.

És elérünk abba a korszakba, ahol a lassú ember és a gyors technológia találkozik. Mi lesz a személyes kapcsolatokkal, az érzelmekkel, amik nem képesek akkorát ugrani, mint a technológia?

Ez a szokásos probléma, hogy a technológia terén exponenciális a fejlődés, mi pedig lineárisak vagyunk. Ezért sejtem azt, hogy a gépek segítségével fogunk megoldatlan problémákon átlendülni. Az érzelmek és az interperszonális kapcsolatok terén viszont a magánszféra szerepe át fog értékelődni szerintem. Az, hogy mi gépek nélkül folytatunk kettesben beszélgetést, vagy a valódi – emberi – intimitás hatalmas értéket fog képviselni. Hogy lesz-e rá lehetőség és idő, az másik kérdés. Világviszonylatban egy ilyen találkozás – mint ez a személyes interjú –, megvalósítása nagyon nehezen hozható össze, sokkal egyszerűbb gépekkel megoldani.

Lehetséges, hogy lesz egy nagy lázadás, vagy egyfajta vissza a gyökerekhez-mozgalom, ami kimondja, hogy bizonyos emberi értékeket, tulajdonságokat márpedig nem áldozunk fel és kész?

Igen, ez egy nagyon jó kérdés.

Énnekem az az érzésem, hogy olyan nagy visszarendeződések nem lesznek. A fejlődés ívében lesznek kisebb megtorpanások, hogy vissza kellene venni a tempóból, de az emberek alapvetően előre néznek. Csak azért nem hozunk vissza gőzgépeket, mert szépek voltak.

A lift is jó példa, mert nem a szerkezet lett lassú, hanem mi lettünk gyorsabbak. Dubaiban, a 150 emeletes épületekben olyan lifteket terveznek, hogy a fizikai határainkon belül – elájulás nélkül –, a lehető leggyorsabb sebességre legyenek képesek, és minél előbb felérjenek 80-100 emelettel feljebb. Szerintem visszarendeződés helyett inkább ezeket a határokat fogjuk tologatni.

És létezik egyensúly a két oldal között? Kapjon teret a technológia, és maradjanak meg bizonyos emberi részek.

Mihez ragaszkodnánk? Fontos, kényelmes dolgokhoz szoktunk ragaszkodni. Ez azonban nem az emberi mivoltunkból fakad, hanem valami más okból. Gond nélkül odadobjuk a kényelmetlen vagy rossz dolgokat. Jó példa az olvasás. Én régen elég sokat olvastam. Mostanra mindent videóban vagy hanganyagként fogyasztok. A hangos könyvet el tudom „olvasni” vezetés közben, és nem kell külön órákat szentelnem a lapok nézegetésére. Optimalizálom az időmet, mert minden felgyorsult körülöttem. És a magánszférám nagy részét odaadnám azért, ha gombnyomásra elolvashatnék, feldolgozhatnék egy könyvet.

Ez a technológiai, online fejlődés szerinted mennyire hoz magával egy elidegenedést, paranoiát, bizalmatlanságot?

Miben bízunk? Amikor írtatok nekem, akkor semmiféle kutatást nem végeztem, hogy kik vagytok, miért kerestetek. Nem gondolkodtam azon, hogy lehet, ki akartok rabolni, vagy valami hasonló. Ha lenne egy digitális asszisztensem, megbíznám, hogy nyomozzon utánatok, és amíg megvacsorázok, minden információt összegyűjtött volna. Szerintem a referencia nagyon fontos lesz. Ilyen, ha valaki ajánlja az adott embert, elmondja, hogy már dolgozott vele és jók vagy épp rosszak a tapasztalatai.

"A hamis hírek, a propaganda már itt van."

Tárgyaknál, termékeknél ugyanez a Blockchain. Ez a technológia olyan darabokból – láncszemekből áll, amik önmagukat és az előző lépéseket is hitelesítik. Többek között a termék elkészültét, szállítását, raktározását, eredetiségét, és rengeteg más mindent. Ez a közösségi autózásnál is megjelenhet, ahol az ajánlásnak és a sofőr személyének egész hitelesítő láncolata van – és mindez automatikusan generálódik. Honnan tudtátok, hogy én létezem? Láttatok cikkeket, egy videót, vagy mondjuk ismeritek egy munkatársam vagy barátom, vagy találkoztunk már valahol. Emberekkel kapcsolatban is ki fog épülni egy ilyen biztonsági láncolat, ami a megbízhatóságot és a hitelességet biztosítja.

Záró gondolatként mesélj kérlek olyan dolgokról, amik az átlagember előtt ismeretlenek vagy csak fél információkból ismert fogalmak. Például létezik-e a dark web?

Ez nem mítosz, létezik. Az sem mítosz, hogy a forgalom jelentős része ezen a dark weben zajlik. Ezek zárt rendszerek, amik valahol kapcsolódnak egymáshoz, máshol pedig teljesen elzártan léteznek. A lényege az, hogy az adatok nagyon nagy része nem hozzáférhető a publikus interneten. Ezek nem titkosak, egyszerűen nem publikus. Ebbe beleértjük a hatalmas cégek adatbázisait is. Ez technikailag szintén a dark web részét képezi, hiszen nem nyilvános. A nem legális forrásokból származó adatok és az ehhez kapcsolt termékek is ide tartoznak.

Az adatlopás és adatkereskedelem, a drogterjesztés, a hamisítók, a fegyverkereskedelem, az emberkereskedelem jelentős része szintén átköltözött ide. A fehér galléros bűnözés 100%-ban a dark netes területekre költözött, a megtalálásuk pedig nagyon nehéz kihívás a terror elhárítás és a titkosszolgálatok számára. És itt merül fel a magánszféra azon része, hogy az államigazgatási és bűnüldöző szerveket nagyban lekorlátozza, ha minden titkosítva és óvva van a külvilágtól.

"Eléjük is komoly akadályokat gördít, ha ilyen esetekben nyomoznak, vagy meg akarják a polgárokat védeni."

És a laptopunk web kameráját is ajánlott leragasztani?

Igen, mivel nem bízhatsz meg benne, hogy szoftveresen meg tudod védeni, a mikrofon már nehezebb kérdés, pedig az is közvetíthet hangot – például egy telefonhívást. De emellett a Playstationöm kamerája is le van ragasztva, hiszen a Sonyt már többször is feltörték. A Samsung okostévéjén beszédfelismerés is van, amit a szerződésben is említenek, hogy innen adatot gyűjtenek.

Autók vagy pacemakerek meghackeléséről is vannak hírek.

Ezek teljesen létező dolgok. Autókra már most fejlesztenek antivírus programokat.

Egy évvel ezelőtt egy autó hackeléséhez még ott kellett ülni a hátsó ülésen, ma már az autóba épített drót nélküli kapcsolatok (wifi, bluetooth) miatt már nem szükséges ilyen közel lenni. Egészségügyi eszközök is érintettek lehetnek vírustámadásokban. A pacemakereket is rádióhullámokkal programozzák manapság, hiszen nehéz lenne mindig kivenni és

visszarakni, és drótok se lógnak ki az emberekből, hogy rácsatlakoztathassunk valamilyen eszközt. Van is olyan hacker, aki a saját pacemakerével kezdett el kísérletezni. Érzi, hogy nem teljesen biztonságos, ezért fejleszti, a gyenge pontokat javítgatja, nehogy valaki ezen át meg tudja ölni. Egyre több egészségügyi eszközre jellemző lesz ez a jövőben.

A beszélgetést még sokáig folytathatnánk. Az önvezető autók, a transzhumanizmus – vagyis a gép és az ember összeolvadása és számos egyéb téma ott lebeg a háttérben. Lassan egyre inkább előtérbe kerülnek, és döntéseket fogunk hozni azzal kapcsolatban, mi formálja a világunkat és milyen irányba tartunk. Mindent viszont nem tudunk előre kiszámítani, a következményekkel pedig út közben találkozunk majd.

Minden előnyükkel és hátrányukkal együtt.


A képek forrása: t-systems.hu, amazon.com, diariocorreo.pe, blog.justgiving.com, ccgrouppr.com,

A “mai fiatalok” is lesznek idősebbek, akik pedig életük felén is túl vannak, maguk is voltak fiatalok. Miként változnak a generációk, és hogyan látják a világot?

Ma már nem ritka, hogy a 70-80 éves kort megérjük. Számos generációváltás lezajlik ennyi idő alatt, így nem csoda, ha kissé furcsán néznek egymásra a szakadék két oldaláról. Ha azonban megértjük, hogy honnan is jöttünk és mibe csöppentünk – és milyen háttérrel jöttek mások –, hidat építhetünk az eltérésekből, és tanulhatunk egymástól.

Az alapok

A II. Világháború utáni és a mai, x, y, z majd alfa generációk vizsgálatának és jellemzőinek alapját már a 90-es évek elején meghatározta két amerikai kutató, Generations című könyvükben. William Strauss és Neil Howe nevéhez fűződik a generáció-elmélet. Elméletükben az amerikai történelmet az egymás után következő generációk szemszögéből és történeteként veszik végig, világlátásukat, értékrendjüket vizsgálva. Tapasztalataik szerint az azonos generációba tartozók nagyon hasonlóan látják a világot. Egy emberi életet nagyjából 80 évnek feleltetnek meg, ez más néven a saeculum. Ezen belül a generációváltás 20 évenként történik meg, így egy emberi élet során négyszer.

Az első szakaszban az intézmények irányítják az életet, az egyének alávetetett szerepben vannak, gyengék. A második szakaszban megkérdőjeleződik ez a rend, az egyén az autonómiáért küzd, a folyamatot ébredésnek nevezik. Ezután következik a harmadik szakasz, ahol az egyén megerősödött, az individualizmus uralkodik, az intézmények pedig gyengék. Ezt követi negyedikként a válság, ahol az intézmények újradefiniálása zajlik. A válság vége felé, az újjáéledés közepette jelenik meg a „próféták”(vagy idealisták) generációja, akik az értékeket hangsúlyozzák és képviselik. Ők azok, akik a baby-boom idején születtek, 1943-60-ig.

A generációkat körülvevő világ is változik.

Őket a „nomád” (vagy reaktív) generáció követi, akik az ébredő világban élnek és a szabadságot hirdetik. Ez az 1961-81-ben születettek X generációja. A „hős” (vagy polgári) az Y generáció, az 1982-1995 között szülöttek, a vagyongyarapítás és a közösségépítés jellemző rájuk. Végül 1996 után jönnek a „művészek” (más néven alkalmazkodók), vagyis a Z generáció, akik az újabb válság idején születnek meg, és életük fontos része az áldozatvállalás kérdése. Ez utóbbi generáció életében ott van krízisként a globális pénzügyi válság, a klímaváltozás, az emberi jogok és a terrorizmus kérdése.

A ma élő generációk

Jelenleg hat generációról beszélhetünk.

Ezek közül a baby-boomerek és az X generáció offline generációk, akik sok szempontból eltértek egymástól, de abban megegyeznek, hogy nem volt még internet, okostelefon a gyermekkorukban, videojátékok is alig. Digitális bevándorlóként ismerik, nagyrészt használják a modern eszközöket, de nagyon kevesen érzik igazán otthon magukat ebben. Ők, ha akartak volna se chatelhettek: leveleztek helyette. És telefonáltak, vagy élőben találkoztak.

A technológiának összekötő szerepe volt, de mint ilyen, nagyrészt a rövid információcserére korlátozódott. Megbeszélték, ki mikor ér rá, merre találkozzanak. Még ez is ritkaságnak számított, hiszen az Y-ok idejében vált csak annyira elérhető és megfizethető alapszolgáltatássá a telefon, hogy azon hosszasan beszélgetni, vagy egyeztetni lehessen. Pont emiatt az adott generációt körülvevő emberek mennyisége is drasztikusan eltérő volt.

Kit ismertek az offline generációk?

A családjukat, a szomszédokat, néhány távoli rokont és a munkahelyi kollégákat. Átlagosan ez volt a maximum, és ezekkel a személyekkel naponta összetalálkoztak, tehát élőben meg tudták beszélni mindazt, ami szükséges volt, akár egy későbbi találkozáshoz. Kézzel fogható emlékeik voltak, a fotózás analóg módon történt, és a filmet utána elő kellett hívni. A korlátozott mennyiség pedig határt szabott a kattintgatásoknak is. Ráérősebb beszélgetések, a kevesebb, több mentalitás és családközpontúság, nyugalomra vágyás és a meglevő dolgok elfogadása jellemezte őket. A rendszerváltás után bolydult fel mindez, megkezdődött a nyitás és az ezzel járó rohanás is. Új keretek, definíciók, és addig sosem látott változások jöttek, amikhez jól-rosszul tudtak alkalmazkodni.

A milleniálisok

Az Y generáció egy hibrid generáció.

Magába olvasztotta – egyfajta átmenetként – az online és az offline világ elemeit is. Kisgyerekként még zömmel offline világban nőttek fel, de serdülőként már jó eséllyel ott volt a számítógép és az internet a házban, ahol laktak. Számukra a világ is jobban kinyílt, de tiniként már elkezdhettek ismerkedni a mobiltelefonokkal is, a videojátékok pedig a szórakozás részévé váltak. A technológia fejlődése miatt a serdülőkor végére és a fiatal felnőttkor elejére a barátságok, ismerkedések egy része már online is zajlott.

A chatkorszak aranykora hihetetlen mennyiségű embert hozott egy fedél alá. A különféle programok, mint az ICQ vagy az MSN a mai Facebook chat, a Messenger, vagy a Viber, Skype, WhatsApp elődei voltak. Azonnal meg lehetett beszélni a dolgokat, reagálni a másikra, zenéket, képeket mutatni egymásnak, és ez gyakran vezetett élő találkozásokhoz is, vagy egy csoporthoz való csatlakozáshoz. Itt még hangsúlyosan jelen volt a közös programok vagy a külön találkozások lehetősége. Megvolt rá az igény, hiszen az volt az igazi.

Az érintés teljesebb élmény, mint egy olvasható betűhalmaz.

Az online világ újdonsága és végtelensége mellett ott volt az Y-ok fejében az, hogy az érintés, a másik hangja, az egy asztalnál sörözés másféle, teljesebb élmény, mint a képernyőn olvasható betűhalmaz. Átmeneti generáció jellegük miatt hidat is képezhetnek az online és az offline generációk között. Hiszen sok offline élményük van, amit továbbadva segítenek a fiatalabbaknak, hogy ne csak a telefon képernyőjén át lássák a világot.

"Az érintés teljesebb élmény, mint egy olvasható betűhalmaz."

Digitális bennszülöttek

A Z generáció 1995 és 2010 között született.

Számukra az online világ már nem csoda, hanem olyan természetes, mint a levegő. Kisgyerekként is körbevette őket a technológia számos vívmánya. Így mindennapjaik nemcsak kiegészítéseként, hanem szerves részeként kezelik ezeket. Az énképük, az önkifejezésük részévé is tették mindezt. Szabadidejük jó részét online tevékenységek kötik le, és kapcsolataikat is főként ott ápolják, alakítják.

Felmerül azonban annak a veszélye, hogy az online világba való menekülés számos készséget és képességet fejletlenül hagy. A konfliktuskezelés, az érzelmekkel való megküzdés számos esetben jól jöhet. Azonban, ha a program vagy a monitor kikapcsolásával „megszűntnek” nyilvánítjuk a problémát, a megoldástól még messze vagyunk. Az azonnali reakciók és elérhetőség illúziója pedig megteremti az érzelmek azonnali „kiöntésének” a lehetőségét. Vagyis nem kell visszafogni, megbirkózni vele, hiszen azonnal „posztolható”.

"Leértékelődik a valós, hús-vér emberi kapcsolódás."

A rengeteg, azonnal elérhető és egy kattintással ismerőssé tehető emberek kavalkádjában a kapcsolatok értéke is átalakult. A laza, az élő találkozást mellőző kapcsolódások felvetik annak a veszélyét, hogy leértékelődik a valós, hús-vér emberi kapcsolódás jelentősége. Emellett pedig nem lehet mindent képernyő mögül intézni, így nem csoda, ha különféle kutatások figyelmeztetnek: csökken a testbeszéd megértésének és a szociális készségeknek a szintje a fiataloknál.

Online vagy offline kapcsolat?

Az online világ a barátságokat és a kapcsolattartást, de az ismerkedést is átalakítja.

Észben kell tartani, hogy az alapvető „régi jó” dolgok változatlanok maradtak, még akkor is, ha a technológia elhúzott mellettünk. A testi kontaktus, az élő beszéd, a figyelni és fókuszálni tudás mindig fontos marad. Ahogy az alapvető értékek torzulása is rányomja mindenre a bélyegét. Ha a mennyiség, a menőség és a „lájk” válik mércévé, akkor felületes kapcsolatokkal és a valójában üres látszat hajhászásával kell beérnünk. A fogyasztói társadalom, lecserélem, szerzek másikat mentalitása az emberi kapcsolatokra is hatással van. Ha bármikor találhatunk újat, az értékesség, a közös bizalom és a tartós kapcsolatok helyett eldobható kávéspohárként kezeljük egymást.

Ez szerencsére nem igaz mindenkire, még akkor sem, ha riasztó jeleket látunk, és szörnyű történeteket hallunk a „mai fiatalokról”. A világ változik, alakul, és ennek árnyoldalai ugyanúgy vannak, ahogy előnyei. Minden generáció új utat keres magának, és alkalmazkodik a körülményekhez. Saját értékeket keres, más addig jónak tartott elveket pedig értéktelennek minősít. A rabszolgatartástól a női szavazatjogig, a melegházasságok elfogadásáig számos történetünk van ahol a múlt és az addigi status quo megváltozott, adott esetben leomlott. Ez sokszor ijesztő, de arra mindig van esély, hogy párbeszéd induljon meg a két eltérő oldal között. A végén az is kiderülhet, hogy az „öregek” tudása sokat ér, és hogy a fiatalok sem reménytelenek.

Sokat taníthat egymásnak ugyanazon kor több évtizednyi létezéssel elválasztott generációja, de ehhez türelem és kíváncsiság is kell. Ezek építeni és tanítani tudnak akkor is, ha nem értünk egyet mindenben. Hagynak hibákat elkövetni, rossz döntéseket hozni, hiszen annak is meg van a maga értéke, és a fejlődés elképzelhetetlen nélküle. Fejlődni pedig együtt a legjobb, hiszen ugyanazon a világon osztozunk.

Igyekezzünk a legjobbat kihozni belőle!


A képek forrása: equisway.wordpress.com, lovepankycdn.confettimediapri.netdna-cdn.com, 101mobility.com

A szexualitás jelentősége a jövőben sem lesz kisebb, meglepő és furcsa változások elé nézünk. Egy nap pedig lehet ez lesz a megszokott és elfogadott norma?

Az emberi szexualitás korokon átívelő története sokáig csupán az utódnemzés szempontjából kapott komolyabb figyelmet. A törvények, szokások, korlátozások közé beszorított nemi élet az európai kultúra létező, ámbár háttérbe szorított része lett. Digitális eszközeink elhozták az újabb kapcsolódást. Az élő chatelés, a webkamerák használata mellett, online videók és képek születtek. És jóformán mindenkinek van egy története, kalandja vagy élménye ezzel kapcsolatban. Talán most eszébe is jutott egy…


Ritkán valljuk be, még kevésbé beszélünk róla (sajnos), de a kíváncsiság bennünk van.

És az az érdeklődés is, ami az online világot a szexuális élet lehetőségei és eszközei tekintetében beolvasztja a mindennapokba is. Előfordul, hogy a sötét oldalával találkozunk, ahol illetéktelenek látnak meg, vagy terjesztenek olyan felvételeket, amik magánügynek számítanak. Más a helyzet, ha távkapcsolatról van szó, és a digitális eszközök egyfajta pótlékként képeznek hidat két ember között. Elég egy rövid történet, egy sejtelmes fotó, vagy forró csevegés, és máris izgalmasabb lett az unalmas hétfő.

Bepillantás a jövőbe

Ha pedig már szó esett az állandó fejlődésről, ne higgyük, hogy a technológia megállt az okostelefonok és a webkamerák lehetőségeinél. A korábban felsorolt eszközök és módszerek hamarosan elavultnak tűnhetnek majd. A jövő és némiképp a jelen, már a szexrobotokról, az élethű szexbabákról és a virtuális valóságban való találkozásról szól. A közismert “guminő” – ami amúgy férfi változatban is létezik – elnagyolt és sablonos kialakítása után az élethű formák felé fordultak a készítők. Ez nem csak látványban, de tapintásban és a használat terén is megmutatkozik. Az összélményre törekednek, nem csak arra, hogy egy-egy rész megfelelő érzetet keltsen.

Az elkészítés folyamata sem titok immár, rövid videó mutatja be azokat a folyamatokat, amelyek végén a kívánatos baba elkészül:

Filmek, sorozatok is foglalkoznak ezzel a jelenséggel.

A furcsa és sokkoló disztópiákat felvető sorozat a Black Mirror, mely egyik részében olyan szolgáltatást ajánl a gyászoló Marthának, ami által nemrég elhunyt kedvese ismét életre kelhet egy online identitás képében. Ez elvezet egy olyan kísérleti élethű robothoz, aminek a kinézete és – az online képek, beszélgetések, chatelések és videók alapján összerakott – személyisége tökéletesen “feléleszti” az elvesztett kedvest fizikai valóban is.

A Ryan Gosling főszereplésével készült Plasztikszerelem más vizekre evez. Itt Lars egy félénk, jólelkű, de gyerekkori traumája miatt a nőkhöz közeledni képtelen férfi, akinek az életébe sorsszerű fordulatot hoz Bianca, a szex baba érkezése. A férfi személyiséget, történetet, egész életutat ad a babának, aki beilleszkedik a kis település hétköznapjaiba. Lars gondolatai, félelmei és szeretetvágya Biancán keresztül végre kimondhatóvá válik, így elindul a gyógyulás is, ami drámai, de felszabadító végkifejlethez vezet.

A holnap furcsa kérdőjelei

szexuális örömök a kávé mellé

Az innováció tekintetében egy ma még teljesen furcsa ötlet is belépőt jelenthet abba jövőbe, ami az elkövetkezendő években az egész világon elterjedhet. Egy svájci kávézó például szexuális örömökkel bővítene a jól ismert ételek és italok mellett. Hiába legális a prostitúció, nyilvános vendéglátóhelyeken nem lehet pénzért ilyen szolgáltatást nyújtani. Bradley Charvet úgy véli, a szexrobotok alkalmazása jogi aggályoktól mentesen oldaná meg ezt a helyzetet. Ha pedig ötvözni szeretnénk a szexuális segédeszközök és a virtuális valóság elemeit, akkor eljutunk a VR pornó következő állomásához. A VR szemüveg segítségével ugyanis élő szereplői és irányítói lehetünk az eseményeknek, egy szexbaba pedig hozzákapcsol minket a fizikai valósághoz.

John Danaher jogász professzor szerint már ma is találni történeteket, ahol egy szexbabába vagy robotba szeretett bele a gazdája. A jövőben pedig – a jogi szabályozás könnyebbsége miatt is – ezek a szexuális funkció mellett érzelmek kifejezésére is képes „társak” lehetnek a prostitúció megoldásai. 2025-re jó esély van rá, hogy a vörös lámpás negyedek helyett szexrobot bordélyok terjednek el, amik a szolgáltatások tekintetében is szélesebb kört ölelhetnek fel, legyen szó hagyományosnak mondott vagy különleges kérésekről.

A személyiséggel és tudattal rendelkező szexrobotok, egyelőre csak elméletben léteznek, a legközelebbi prototípusok is messze vannak a hiteles emberi interakciótól. Sokan úgy gondolják, hogy ezek a robotok csökkenthetik a prostitúció, a nőket és gyerekeket ért bántalmazások számát is. Dr. Kathleen Richardson, a DeMonfort egyetem kutatója szerint azonban mindez csak tovább növelné a tárgyiasítás jelenségét, hiszen összemosódna a robotok és a valós emberek szerepe, megítélése. Létezik olyan elmélet is, ami szerint a digitális társak és élethű szexbabák mellett meg fog nőni az elmagányosodás, kevesebb párkapcsolat jön létre.

És a közeljövőben könnyen kialakulhat egy olyan helyzet is, ahol a férfiak vesztésre fognak állni a szexbabákkal szemben. Az anatómiai és testi előnyök azonban nem adnak teljes képet; a lényeg a bántalmazó kapcsolatokon, valamint a szexuális kultúra alacsony fokán van.

inkább egy szexrobot, mint egy rossz kapcsolat

A jövőbe tekintő elemzések szerint növekedhet azoknak a nőknek a száma, akik úgy döntenek, sokkal inkább megéri ez a felállás, mint egy nemtörődöm vagy rossz kapcsolat kockázata. Akik a szociális képességeik vagy más miatt kevésbé képesek párt találni, itt kényelmes megoldásra lelnek. A tárgyakhoz való kötődés nem új keletű jelenség – elég a reklámokra gondolni, amik egy karórát, ruhát vagy autót majdhogynem létszükségletként, társként kínálnak. De az intimitás, az érzelmi kapcsolódás – szerelem, szeretet – és a szexualitás egyre több új kérdést vet fel. Elveszítjük emberi mivoltunkat ez által?

Elfogadott, megszokott lehetőséggé válik mindez a jövőben?


A képek forrása: discovermagazine.com, lgbtweekly.com, summitbusiness.com, wtvox.com, hswstatic.com