Már a cím is olyasmit vet fel, amire azt gondoltam, nem is kell gondolni. A francia kormány viszont az emberi jogok égisze alatt fontolóra vette azt is, milyen hatása van az azonnali elérhetőségnek a munkavállalók szemszögéből. Vagyis arról van szó, hogy jogi keretbe szeretnék foglalni azt, hogy a munkaidő lejártával ne lehessen e-mailekkel, üzenetekkel, hívásokkal keresni a munkavállalót. Ez elsőre jól is hangzik, de a túlórán, a határidős feladatokon, és a „ha nem csinálod meg ki vagy rúgva” mentalitáson nem sokat segít. Azonban felvet egy igen érdekes kérdést.

Vajon mennyire érint minket az, hogy még otthon is dolgozunk, még otthon is megtalálnak a feladatok? Vagy épp szabadság, pihenőidő alatt kapunk egy online „csomagot” hiszen „épp ráérünk”. Az indok pedig legyen bármi, azt az emberi szükségletet kezdi ki, amit a pihenés, a kikapcsolódás jelent. Túlfeszíthetjük a húrt, vállalhatunk, pöröghetünk, de az energiáink és az állóképességünk is véges. A munkaalkoholizmus, a félelem vezérelte túlóra, a túlhajszoltság pedig ugyan még nem népbetegség, de a jelenléte nagyon is érzékelhető. Lehet ez a szabályozás nem is arra hívná fel a figyelmet, amit amúgy is tudunk: hogy a munkaidőnek kell legyen zárórája. A pihenés, a feladatoktól való elszakadás, és az az önmagunkra fordított figyelem és gondoskodás kaphat újabb hangsúlyt. Már csak azért is, mert egy ember jólléte és közérzete, hangulata a körülötte levőkre is kihat. Ők is cipelik a túlórád. Ők is érzik a lehangoltságot és a kimerültséget.

A képek forrása: freedomfastlane.com, 2-bp.blogspot.hu