Napjainkban látványos átmenet zajlik a múlt értékei és normái, valamint az „új világ” elvárásai, lehetőségei és szabályai között. Ez nem új keletű dolog, hiszen elég csak az amerikai szexuális forradalomra, vagy bármely nagyobb történelmi eseményt, politikai váltást követő változásra gondolni, a megváltozott körülmények mondhatni azonnal elkezdték a társadalmat is átalakítani. A technológia fejlődése mára nagyon sok információt elérhetővé tett. Az internet és a keresőprogramok kaput nyitnak, és ez egyszerre ad valós szabadságot, de felelősséget is. A tudás értéke nem csökken, hiszen az információk alkalmazása, vagy épp az összekapcsolása más területekkel mást jelent, minthogy valaki bármikor lehívhat egy lexikon oldalait. Ugyanakkor nincs könnyű helyzetben a kereső sem, mivel rengeteg hivatkozás és oldal ajánl információt a kérdésekre, de megszűrnie a kérdezőnek kell

Minden információ azonnal elérhető?

Így jön létre az a jelenség, hogy az információkeresés rutinfeladattá vált. Legyen szó egy új hűtőszekrény, mobiltelefon, cipő, könyv vásárlásáról, nemcsak az adott tárgy tulajdonságait találhatjuk meg részletekbe menően, de azt is kikereshetjük, hogy hol a legkedvezőbb az ára. Mindezt otthonról egy székből. Manapság nem azt a néhány boltot vagy üzletházat járjuk végig néhány óra alatt, ami árusítja a keresett terméket, hanem ennél sokkal nagyobb távolságot teszünk meg virtuálisan. Viszont ugyanannyi időnk elmehet a virtuális kereséssel is. Tegyük fel, hogy új cipőt szeretnénk. Van elképzelésünk arról, hogy sportcipőt szeretnénk, mert az kényelmes és jön a tavasz, tehát megfelelő is ebből a szempontból. Azt is tudjuk, hogy milyen színeket szeretünk, ez is segít a keresést szűkíteni. átnézünk sok boltot, találunk néhány márkát, amik olyan sportcipőkkel foglalkoznak, amilyet szeretnénk. A hivatalos honlapokat átböngészve marad három cipő, ami megfelel. Ezekre rákeresve most ismét boltokat nézünk, hogy hol kapható egyáltalán és mennyiért, itt is elkezdődik egy analizálás. Hol van az a bolt, házhozszállítással jobban megéri-e, van-e raktáron, rendelhető-e, és persze a méretünkben legyen mindez, megfelelő színben. Persze a „régi” sétálós módszer is ugyanúgy él még, sok helyet ismerünk, vannak kedvenceink boltban, márkában is, ahova betérünk, körülnézünk. De ha felmerül, hogy szükségünk van valamire, akkor az első utunk bizony ezekre a megszokott, ismert helyekre vezet

A „mai fiatalok” és a gyorsuló világ

A fiatal generáció változásait taglaló írásokban szokás felróni, hogy másképpen gondolkodnak, vagy épp élnek. Azt nem szabad ilyenkor elfelejteni, hogy ők nem voltak ott az átmeneti időszak előtt és sokszor egy folyamat elején sem. Beleszülettek, vagy épp a már kialakult világ részeként kapták azt meg. Az okostelefon, az internet kapcsolat, a szociális médiumok nem újdonságok vagy épp „csodák” azoknak, akik ilyen közegben nőnek fel, vagy születnek. Ezt már a gazdasági szereplők, a marketing és a vállalkozások is felismerték, valamint, hogy az ellenállás annyit jelent, hogy az illető személy vagy cég lemarad és kimarad.

A másik gyakran emlegetett szó – gyakran majdhogynem szitokként – a „felgyorsult”, vagy „gyors világ”. Tény, hogy ha 5 vagy 10 évvel hátrább pillantunk, akkor is nagyon szembetűnő a változás. A lépték és a mérték nem egyenletes, és az, hogy a világ körülöttünk begyorsult, okoz gondokat is. Az árnyoldalak a túlhajszoltságot és az emberi kapcsolatok dezintegrációját fejtegetik, annak a veszélyét, hogy a kapcsolatok virtuálissá válnak. Ez valóban létrejöhet és tapasztalhatóan jelen is van, de legtöbbször a patológia körébe tartozó eseteknél kap visszhangot, vagy épp féligazság csak az, amit bemutat. Sokkal kevesebb figyelmet és szereplést kap az, hogy hamar átadható vagy megszerezhető az információ. Utolérhető majdnem bárki, majdnem bárhol, ha segítségre van szükség. Támogató és segítő csoportok alakulnak ki virtuálisan, így hidalva át a földrajzi távolságokat. Kutatások vagy tanulmányok vezetői dolgoznak együtt és osztják meg felfedezéseiket az egész világgal ugyanabban a pillanatban. Lehetne még sorolni, de a lényeg az, hogy mindennek van jó és rossz oldala. A tökéletes (?) rendszerre még várni kell, de az egysíkú gondolkodás inkább ront, mint használ, akkor is, ha lassú a világ, akkor is, ha gyors

A legnehezebb kihívás nem is az új technológiák és újítások elsajátítása, hanem az, hogy a következményeivel számoljunk. Nemcsak a saját életünkben, hanem a tapasztalatlanabb fiatalok életében is. Egy eszköz nem feltétlenül rossz vagy jó, az, amit nyújtani tud, segíthet, de árthat is. A leggyakoribb példa mostanában a Facebook felelősségre vonása, merthogy éjjel nappal rajta lóg a fiatalság, és órákon is inkább oda ír, mint a füzetébe. Erre fel sok írás született már arról, hogy át kell alakítani az információ átadást, az előadásokat, az órákat. Másik közkedvelt téma az okostelefonok butító hatása, mivel mindenben kiszolgálják a tulajdonosukat. Nem valószínű, hogy bárki is elbutul, ha megnézi a térképet a telefonon, ha eltévedt. Vagy keres valamit, esetleg egy idegen szót lefordít neki a készülék, a naptárban jelzi, hogy milyen program következik. A lényeg megint nem az eszközön van, hanem az emberen, aki használja és azon, amire használja

A képek forrása: buzzfeed.com