Egyik generáció sincs könnyű helyzetben, ha arról van szó, hogy mit csinálnak jól és mit baltáztak el. Arról ne is beszéljünk, hogy a bezzeg az én időmben, és az ezek a fiatalok kezdetű mondatokat és sirámokat az ókori antik Görögország óta minden korszak kitermeli magából. Hartung Attila filmje ifjúsági dráma, ahol a ma élő Z-generáció (született: 1995 és 2009 között) kerül a figyelem középpontjába. Budapesti éjszakák, csajozás, az influencerek világa, házibulik, zárt Facebook csoportok, fotók, videók és egy bűncselekmény ad a filmnek keretet a FOMO-ban.

Galéria megnyitása

Ismerős karakterek, helyzetek és a mindennapok valósága keveredik egy olyan világgal, amibe csak azoknak van belelátása, akik létre hozzák és fenntartják. A fiatalok világa ez, mégis mindenki mást is érint: szülőket, barátokat, tanárokat, az iskolát és bárkit, aki belecsöppen.

A film központi gondolata a felelősség, a következmények és az, hogy miként is reagálunk a megbocsáthatatlanra. Lemossuk, elbagatellizáljuk, összeomlunk a súlya alatt vagy meg nem történtté tesszük?

A 4 főszereplő srác egyszerre mutat meg egy olyan valóságot, amely egymás után osztja a pofonokat, és egy olyat is, amitől jó esetben fényévekre vagyunk. Az arrogáns, tenyérbe mászó poénok, netes kihívások és egy olyan világkép, ahol szinte percenként képelnénk fel őket azzal jár, hogy szinte tehetetlenül szemléljük, ahogy egyre inkább eldurvulnak az események. Mindezt pedig az is tovább súlyosbítja, ahogyan az iskola, a családok és a felbukkanó mellékszereplők egy nyilvánvaló bűncselekményt kezelnek. Tényleg egy ilyen világban élünk, vagy csak a FOMO fest ilyen sötét képet?

Galéria megnyitása

Dicséret illeti a készítőket, mert a rendező első filmes létére darázsfészekbe nyúlt, érzékeny témát dolgoz fel, hiszen a nemi erőszakról beszélni önmagában is tabudöntögetés. Az erőszaktevő szemszögét bemutatni pedig legalábbis szokatlan. Mégsem lesz bűnbánó, felmentett hős a főszereplőből, hiszen egy pillanatig sincs kétség afelől: a következmények elől ő sem menekülhet. A FOMO nem menti fel a bűnöst, viszont érzékeny és hiteles módon ábrázolja, miként omlik össze az a világ, amit eddig maga mellett és mögött tudott. A szereplők fiatal koruk ellenére jól kidolgozott és komplex karaktereket személyesítenek meg és bármelyik pillanatban elbukkanhatnának egy iskolában, kocsmában vagy akár az utcán is. A valóság, amivel szembesítenek minket nem esik jól, de legalább nem maradunk vakok rá.

A filmhez egy honlap is készült, ahol a kulcsfontosságú jelenetekkel és témákkal kapcsolatban tudatosságot növelő és a feldolgozást segítő szakmai anyagokat gyűjtöttek össze a szakértők. Ez azoknak is hasznos lehet, akik többet szeretnének tudni a film témáinak pszichológiai és jogi hátteréről, de egy beszélgetéshez, véleménycseréhez is jó alapot ad.

Sőt, a #FOMO üzenete a mozivászonról és a vetítésekről átkerült az iskolák világába is. A Mobil OFF, Élmény ON #kikapcs mozgalom karolta fel azt a kezdeményezést, ami László Panna, Bouquet Gergely és Villányi Gergő szereplésével interaktív beszélgetések, előadások és játékok formájában egyre több iskolába eljuttatta a FOMO legfontosabb tanulságait, üzeneteit.

 

Az biztos, hogy a FOMO-t sokat fogják emlegetni, mert a téma választása és a szereplői kiprovokálják ezt. Még akkor is, ha ezt nagyon intelligens, tudatos és érzékeny terv végeredményeként teszik. Nem vagyunk hozzászokva, hogy az online világ vagy a fizikai valóság gyomorszájra mért ütésként köszönjön ránk a mozivászonról. Sokkal könnyebb egy happy enddel vagy boldog, pozitív lezárással végződő történet után elégedett sóhajjal kilépni a mozi folyosójára. Itt ne számítsunk erre. Kérdéseink lesznek, és olyan érzelmek feszítik gondolatainkat, amelyekre nincs azonnal, egyértelmű válasz. A dráma feloldását mégis magunkban kell megkeresnünk, mert ott találjuk meg, ahogyan a világot látjuk és másokkal bánunk. Élőben, az utcán, a közösségi oldalakon, a hozzászólások között. Mindenhol egymással találkozunk.



A cikk eredetileg az ipon.hu-n jelent meg.