4,5 milliárd telefon van a világban, ennek mintegy a fele okostelefon, így nem túlzás azt mondani, hogy az okostelefon mára hozzátartozik a személyes terünkhöz, egyfajta digitális kivetülésünk, amely rengeteg adatot tesz számunkra és velünk kapcsolatban elérhetővé. Már nem csak kényelmi funkció, egyenesen létszükséglet, és ezt sokoldalúságának is köszönheti. Szórakoztat, figyelmeztet, felébreszt, megannyi csatornán összeköt másokkal, unaloműzőként, tanítóként is jelen van és ráadásul mindez könnyen elfér a zsebünkben.

Egyre több kutatás foglalkozik a figyelem megosztásának (multi tasking) ártalmas hatásaival, valamint az okostelefonok szociális kapcsolatokra, elmagányosodásra kifejtett hatásaival. Megjelentek az applikációk, de főként a játékok addiktív hatását taglaló cikkek is, és ebben a témában is felmerül a kérdés: hol húzódik a határ az átlagos és a már káros használat között? Létezik fantomvibrációs-szindróma, amikor "csörög a zsebünk". Kutatások erősítik meg azt a tényt, hogy aki nagyrészt online, képernyőn át kommunikál, annak gyengül a testbeszéd felismeréséhez szükséges képessége, és egy élő párbeszéd fenntartása is nehézséget kezd okozni.

Az aszinkron (nem párhuzamosan zajló) kommunikáció, az online világban érvényes érzelmi fékek gyengülése, a következmény nélkülinek gondolt hozzászólások mind sötét jövőt vetítenek elő. Ezzel kapcsolatban tudatosításra és annak a hangsúlyozására van szükség, hogy online is ugyanúgy emberek vesznek körbe minket, mint online. És ami a fizikai világban nem helyes, az online sem lesz elfogadható.