Fontos és súlyos kérdések merülnek fel, még akkor is, amikor a párok nyíltan és őszintén a megoldást keresik.

Ki a hibás?
Hogyan jutottunk ide?
Van remény?

Pont azok teszik fel a kérdéseket, akiknek elvileg tudniuk kellene a választ. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy hibáztatás helyett, a hiányok sokkal kifejezőbbek. A második kérdésnél a felelősség kap hangsúlyt, a tettek, a szavak és a szokások. Végül az utolsó kérdés megválaszolásához kell a legnagyobb őszinteség, amelyben a múlt és a jelen is benne van. Mindaz, amiért megszerették egymást, ami ide juttatta őket, és amiből együtt keresik a kiutat – egymás felé. Vannak azonban helyzetek, amikor a közös folytatás már nem képzelhető el, de a szép búcsúra, a lezárásra mindkét félnek igénye van. Sok tapasztalattal és tanulsággal jár mindkét irány, amelyből gazdagabban és erősebben távozik mindenki, bármit is tartogasson számára a jövő.

Az a helyzet azonban, ami reménytelennek látszik, megértéssel és belátással hamar jobbá fordulhat – így nem csak remény van a folytatásra, de minőségi változást is hoz a krízis – abban tudok segíteni, hogy ez mielőbb megtörténhessen.