A párkapcsolat két ember közös erőfeszítéseinek eredménye. Vannak kritikus pontok, és ezek mindenkit érintenek, vagy így, vagy úgy. Te vajon mennyire tudsz helytállni ezekben?

Természetes, hogy vannak céljaink, álmaink, és ezekért jó esetben teszünk is. Az álmodozás nem feltétlenül az élet megrontója, de, ha annyiban hagyjuk, akkor egy idő után teherré válik és a beteljesítetlenség, a keserűség forrása lesz. Életünk több színtéren játszódik egyszerre. Van az egyén, akinek van egy hivatása, családja, párkapcsolata, baráti köre, hobbija, szabadidős tevékenysége, pihenőideje. A sorrend, a fontosság és a rászánt idő változhat, a keret mégis ugyanannyi marad mindig, hiszen 24 órát kapunk egy nap mindannyian. Mivel töltjük? Kivel töltjük?

Fejleszd önmagad, legyél egészséges, legyél sikeres, törődj a családoddal, ápold a barátágaid, építsd és fejleszd a párkapcsolatod/házasságod, neveld a gyermeke(i)d, gondoskodj az állatokról, fejlődj a karrieredben, pihend ki magad, művelődj és kulturálódj. Hosszú a lista, mégis így vagy úgy, törekszünk rá, hogy minden területen megfeleljünk mások, jobb esetben a saját igényeinknek. Az jogos kérdés, hogy jut-e mindenre idő, erőforrás, egyáltalán belefér-e egy életbe mindez? A válasz rajtunk múlik, mert vannak alapvető törvényszerűségek, amik figyelmeztetnek és segítenek minket.

A mérleg nyelvéhez hasonlat az egyik ilyen; ha valamire időt szánunk, az a többitől fog elvenni. De valóban igaz ez? Nem teljesen, hiszen az összefüggések tekintetében nagyon sok van az életünk különböző pontjai között úgy is, hogy nem konkrétan az adott részével foglalkozunk éppen. Ha időt töltünk a barátainkkal, az feltölt és kikapcsol, ami által egészségünk, hangulatunk és közérzetünk jobb lesz, tehát életünk más területein is egy boldogabb ember fog jelen lenni.

Sokat dolgozunk, és ez anyagi alapot, biztonságot adhat, esetleg lehetőséget olyan közös programok megszervezéséhez, amikre amúgy nem lenne forrásunk. Közös érdeklődés, hobbi vagy programok is kettő az egyben működnek, hiszen nemcsak a kapcsolatunkat, de a jóllétünket is fejleszti, jobbá teszi. Amíg az egyik félnek elfoglaltsága van, a másik olyasmibe foghat, ami őt érdekli, de esetleg a másikat nem, vagy pihenésre is fordíthatja ezt az időt, de akár elintéznivalókra is, hogy később így idő szabaduljon fel kettejük számára.

Kommunikáció – Nem mindegy mit és hogyan

Alapgondolat, hogy ha örömet okoz a másik, akkor erről ő is tudjon. Ha bánatot, arról is. Gondolatolvasás helyett („Ha igazán szeretnél, kitaláltad volna/tudnád.”) gondoljuk át, fogalmazzuk meg, ígéreteknél legyünk következetesek (magunk felé is!). Sokszor tűnik úgy, hogy egy kötéltáncos ügyességére van szükség az egyensúlyozásnál, de néhány dolog sokat segíthet ebben is.

A kommunikáció minden kapcsolatnak fontos alapja, és apróságok is hatalmas változást hozhatnak. A pozitív pszichológia egyik fontos kutatása kimutatta, hogy egy ideális kapcsolatban a dicséretek, bókok, elismerések és a kritikák aránya 5 az 1-hez. Ezt persze senki sem számolja a hétköznapokban így, de az arány mindenképpen beszédes. Az is fontos, hogy egy kritikát vagy meglátást, problémát hogyan közlünk a másikkal. Ha csak azt kommunikáljuk, hogy mi a probléma, vagy mi a helyzet („Sokat fogok dolgozni, leadás van a cégnél, nem lesz időm rád, értsd meg.”), akkor egy nagyon fontos részt hagyunk ki.

Mire figyeljünk?

Az előző mondatot példaként véve: „Sokat fogok dolgozni, leadás van a cégnél ebben a hónapban, nem lesz időm rád, de utána már nyugodtabb lesz a tempó, és szeretném, ha akkor több időt töltenénk együtt, addig a türelmed szeretném kérni.” A másikra odafigyelő, a másikat figyelembe vevő és a két emberben gondolkodó hozzáállás az, ami nagyon sokat javít a kommunikációnkon.

„Úgy látom felszedtél pár kilót, kezdhetnél magaddal valamit.” Itt is átadtuk a lényegi információt, mossuk kezeinket, a másik oldja meg, ahogyan akarja. A támogatás, a segítő szándék egy ilyen helyzetben nagyon fontos, fussunk neki újra ennek a mondatnak: „Úgy látom felszedtél pár kilót, ez az egészségednek sem tesz jót, és szerintem te sem érzed jól magad így. Találjunk ki együtt valamit, hogy többet mozogjunk, és gondoljuk át mit és mennyit eszünk. Ha van még ötleted ezzel kapcsolatban, szívesen meghallgatlak.”

Ezért fontosak az arányok és az, hogy a jogos és reális kritikát is annak a szellemében fogalmazzuk meg, hogy nem bántani akarjuk a másikat, hanem segíteni, megoldani a helyzetet és feszültség helyett arra felhasználni mindezt, hogy építse, javítsa a kapcsolatunkat.

Intimitás – Együtt egymásért

Fontos a közös minőségi idő, ha egy kapcsolatról van szó. Ez nem az egymás mellett élést, az elintéznivalókat, vagy a reggeli/esti köszönést és két puszit jelenti. Attól minőségi és közös idő, hogy megadják a módját. Nem kell itt sem világmegváltó dolgokra gondolni. Egy esti beszélgetés egy pohár borral is elég, kivel mi történt aznap, a héten. Kinek milyen örömei, bosszúságai voltak/vannak. Hasonlóan egyszerű, és mégis az egész napot, hetet mosolygóssá teheti egy kézzel írott kis üzenet, egy apró figyelmesség, egy kis ajándék, amit mi magunk is elkészíthetünk kreativitásunkat felhasználva.

A programok megszervezése és az ezekre szánt (mennyivel másképp hangzik, az „erre szakított”) idő is olyasmi, aminek meg kell, hogy találjuk a helyét és a módját. Mindenkinek az életében fontos a családja, a baráti köre, főleg ha közös ismerősökről van szó, és a szociális élet is életünk egyik fontos része és pillére. Mégis sokan összetévesztik a közös, társas programokat azzal, amit a pár egymásra szán.

Ott kettesben vannak, együtt töltik az idő legtöbb részét, és ahogy a romantikus andalgás és a kacér összebújás is furán venné ki magát egy családi ebéd közben, úgy itt sincsen helye a baráti körnek és a szülőknek, testvéreknek sem. A kapcsolat elmélyítéséhez szükség van ilyen együttlétekre. Lehet szó egy kellemes sétáról, együtt főzésről, kirándulásról, filmnézésről, nyaralásról, a lényeg azon van, hogy mindkét fél örömét lelje az ottlétben és egymásban.

A közös tervezés során a pár mindkét tagja elmondhatja igényeit, elképzeléseit. Már maga a keresés, tervezés, útvonal, látnivalók megszervezése is lehet közös feladat vagy munkamegosztás attól függően, ki miben jártasabb. A „csomag” darabjait együtt rakják össze, és ahogy lassan összeáll a kép, már az előkészületek is közös programmá, játékká fejődtek, mindkét fél érdeklődésével, erőfeszítéseivel kísérve.

Szexualitás – Egy ágyban

Egy kapcsolat két ember lehetősége, hogy fejlődjön, tapasztaljon, adjon és kapjon. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy mindannyian egyedi életúttal rendelkezünk, és a tapasztalataink, életeseményeink életünk minden pontjára hatással vannak. Az egyik legérzékenyebb pont a nemi életünk, amiben a gyermekkor felfedezései, a serdülőkor kíváncsisága, az első élmények ugyanúgy beletartoznak, mint az esetleges traumák, szorongások, gátló hatások.

Alapvető eltérések lehetnek két ember között szexuális étvágyban, tapasztaltságban vagy merészségben, aktivitásban is. Ilyen esetekben az igények közelíthetőek, kompromisszumok születhetnek, de ne gondoljuk, hogy ez mindig így van. Vannak tabuk, az egyik fél számára taszító fantáziák, vagy olyan félelmek, amelyeknél az erőltetés és a kompromisszum is több kárt okoz, mint hasznot. Meg lehet vizsgálni ezek hátterét, oldható is sok esetben, de ez sem általános.

Ahogyan emberként egyediek vagyunk, úgy a szexualitáshoz való viszonyunk és gondolataink is eltérőek. A másik kedvéért, azért, hogy neki jó legyen, „érezze, hogy szeretem” indok mögött több félelem lapul, mint szeretet. Az másik elvesztésének réme, az értéktelenség érzése nagyon gyakran megjelenik a hálószobában. Másik oldalról nézve a helyzetet, ha a fókusz csakis a testiségen, az ágybéli teljesítményen, a mennyiségen, a gyakoriságon van, az is eltávolodásba, elhidegülésbe torkollhat hamar. Ilyenkor gyakori sérelem, hogy az adott fél nemi szervei tűnnek csak fontosnak a kapcsolatban, az érzelmek kifejezése, a közös egyéb téren átélt élmények, mintha lényegtelenné váltak volna. Fontos megállni és átgondolni, miként tölthetjük fel ismét értékkel a kapcsolat egészét, amivel harmóniában a szeretkezések is természetes részévé, az egység és az összeolvadás megélésének színhelyévé válhatnak ismét.

A bizalom, a türelem és a kommunikáció nemcsak az adott színtéren segíti és fejleszti a kapcsolatot, de kihatással van a többi területére is. A kapcsolatnak megannyi kritikusan fontos pontja van, és ha az egyik túl nagy figyelmet kap, vagy elhanyagoljuk, úgy az egyensúly rovására fog menni hosszú távon. Itt sem a tökéletességre törekvés a lényeg, hanem az, hogy a problémákat meg tudjuk beszélni, a félelmeket kifejezzük, és ebben támogatást tudjunk kérni és kapni.

Komoly krízisekből, múltból származó lelki sérülésekből is fel tudunk állni, előnyünkre fordítva mindazt, ami történt. A legrosszabb, amit tehetünk, ha beletörődünk, mozdulatlanná válunk, legyintünk, miközben egy apró változás már hatással lenne sok másra is, kaleidoszkópként változtatva az összkép mintáján. Ez az oka annak, hogy sokszor halljuk, hogy rajtunk (is) múlik. Ezért hozza egyik változás maga után a többit, bármilyen előjellel is történjen, és ezért hozzuk meg a döntést, hogy változunk. A döntés után pedig a cselekvésé a szerep immár. Döntünk és lépünk végre?

A képek forrása: servingjoy.com, pexels.com