Az biztos, hogy nem tökéletességet, pedig sokan azt hiszik. Az apró egyenetlenségek, megoldásra, csiszolásra váró dolgok mind kellenek ahhoz, hogy ne ragadjunk meg egy szinten vagy épp ahhoz, hogy a tapasztalatainkat hasznosítani tudjuk. Ugyancsak sokan gondolják azt, hogy a harmónia, az egyensúly állandó stresszmentességet jelent. A stressz Selye János óta tudjuk, hogy állandó szereplő az életünkben, de az is, hogy létezik disressz (negatív stressz) és eustressz is (pozitív stressz) – és ami igazán fontos az az, hogy a belső viharjainkkal hogyan küzdünk meg és hogyan redukáljuk, pihenjük ki adott esetben. A belső lelki nyugalom úgy gondolom két dologból fakad: először is minél inkább önazonosak vagyunk, vagyis kifejezhetjük magunkat, felvállalhatjuk és ezt környezetünk pozitívan fogadja, támogatja, elfogadja. A másik nagyon fontos rész a minket körülvevő környezet, ahol jól érezzük magunkat és ahol elegendő kihívás, pozitív visszajelzés, szeretet, vagy ha szükséges segítség vesz minket körbe. Ezek hullámzó helyzetek és rendszerek, de ha harmónia, belső lelki béke van bennünk akkor elmondható, hogy jó élmény a részük lenni általában. Szintén fontos, hogy mi miként látjuk a világot és az embereket, a belső szűrőnk, gondolataink és viszonyulásunk nagy része a gyermekkorból fakad, benne vannak a későbbi tapasztalatink és élményeink is. A traumák, az elhanyagolás, a bántás, megalázás vagy hasonló helyzetek arra tanítanak, hogy egyfajta félelem-világot lássunk, ha azt éreztették, hogy nem vagyunk elegek, akkor folyamatos harcban leszünk a világgal – itt feldolgozatlan, megoldatlan traumákról van szó, amik mintha egy szemüveget tennének a fejünkre, eltorzítva a valóságot.

Lehetséges-e, hogy az élet valamennyi területén rend van bennünk?

Lehetséges, de ezt ne úgy képzeljük el, hogy mindig minden működik, szép, jó és kellemes. A fejlődés folyamatos, ami fájdalommal veszteségekkel jár (néha nagyon pozitív értelemben is). A rend az egy állomás, ahonnan tovább indulunk idővel és az életterületek (pl. munka, család, barátok, célok, hobbik) rendje eltolódik. Ilyen lehet egy gyermek születése vagy egy gyászolással teli fázis is.

Meg egyáltalán, kinek mit jelent a belső rend, harmónia?

Az életünk különféle területei eltérő módon lehetnek fontosak. Van, aki hivatásnak éli meg a munkáját és őszintén érdekli, fejlődik benne, vagy épp másoknak is segít általa. Van, akinek a család vagy épp az emberi kapcsolatok az a terület, ahol legjobban megtalálja magát. Mivel a belső rend, harmónia nem egy állandó dolog, amit ha elérünk akkor megmarad, mindez az életkor vagy az érettség, a célok tekintetében változhat. Ahogy az is, hogy az egyik rész nagyobb terheltsége miatt az egyensúly vagy a fontossági sorrend átalakul. A harmóniára jó úgy tekinteni, hogy az egy pillanatnyi, vagy rövid ideig tartó állapot. Talán hasznosabb elégedettséget nézni, ugyanis a pozitív pszichológia is belátta, hogy egy sikeres, jó élet két mércéje a boldogság és az elégedettség mértéke. Ez a két fogalom nem ugyanaz. Kell hozzá egy pillanatnyi állapotra vonatkozó önmegfigyelés (boldog vagyok? miért nem? miért igen?) és egy visszatekintés is, ami éveket, évtizedeket néz (elégedett vagyok az életemmel? az alakulásával, az irányával, az eddig történtekkel?). A változás felborítja azegyensúlyokat, de hatalmas lehetőségek is rejlenek benne, hiszen új dolgokat ismerhetünk meg, új kihívásokat győzhetünk le és segítségével beragadt helyzetekből is kiléphetünk.

Miért fontos nekünk a rend?

Az egyetemen egy tanárom mondta egyszer, hogy az emberek úgy gondolják, a renddel nincsen már semmi dolguk, mert akkor maguktól működnek a dolgok. Ez pedig azért tévedés, mert a rendet fenn is kell tudni tartani, ápolni kell, valamint tudni kell felismerni, ami legalább ilyen fontos! A rend, ahogy a szimmetria megnyugtatólag hat ránk, evolúciós gyökerei is vannak annak, hogy vonzódunk a szimmetriához – nyugtató, ellazító hatású ezt látnunk vagy megtapasztalnunk és ez a természetben, egy műalkotásban ugyanígy hat ránk, mintha azt vizsgálnánk, valakinek a két arcfele mennyire hasonlít tökéletesen a másik feléhez. A rend azonban azt is jelezheti, hogy elértünk egy pontot vagy egy fontos lépcsőfokot megléptünk. Gondoljunk bele a rendrakásba, takarításba, amikor végig nézünk a szobán ahol vagyunk és jobban érezzük magunkat. Tudjuk, hogy pár nap és kezdhetjük újra, nem maradandó, amit elértünk, de jól érezzük magunkat az eredménnyel, megnyugtat, hogy egy időre tisztább, rendezettebb a környezetünk. Ugyanez igaz a lélekre is, a súlyok, terhek letevésére vagy egy minket visszahúzó, vagy régóta kísérő helyzet megoldására. Tudjuk, hogy nem lett hirtelen tökéletes az életünk, de egy súllyal, gonddal vagy nyomasztó problémával kevesebb és több mozgásterünk, energiánk marad a többire, ami fontos hozadéka a lelki munkának. Egy biztos: rajtunk is múlik és megéri ebbe az irányba lépnünk – hiszen egy jó kísérővel, csak terheket veszíthetünk.