- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Szexualitás
- Találatok: 4224
Immár 2017-et írunk, vagyis bátran kijelenthető, hogy nem a sötét középkorban járunk. A fejekben trónoló sötétség azonban hitelesen idézi meg a végletesség, az ostobaság és a másik iránti tisztelet és megértés teljes hiányának állapotát. Alig telt el pár nap az évből, de máris ilyen lehangoló kijelentést teszek. Felröppent ugyanis a hír, hogy egy magát görögnek kiadó szír férfi megerőszakolt egy nőt.
Mindez pedig egy gyors ismerkedés után kezdeményezett szexuális aktus során történt. Vagyis röviden összefoglalva: egy nő egyéjszakás kalandba merészelt bocsátkozni, majd amikor fájdalmassá vált számára a szex, megkérte a partnerét, hogy hagyják abba. A kérés süket fülekre talált, végig „kellett csinálni”. Ez a nemi erőszak definíciója. Akkor is, ha férfi, és akkor is, ha nő követi el. Bőrszíntől, származástól, felekezethez való tartozástól, és úgy erőszakösszességében mindentől függetlenül. Se a státusz, se a menő ruha, se a „de azt mondta ő is akarja”, se az „én még nem végeztem” nem jogosít fel az erőszakra. Tragikus, hogy ezt magyarázni kell, de lássuk: az első azért nem, mert meggondolhatja magát bármelyik fél, főleg, ha fájdalmas számára a folytatás. Emellett ez nem verseny vagy pénzbedobós automata, ahol automatikusan kivehetjük az ellenértéket. Ráadásul olyan tárgyiasítás is történik közben (ez feltűnt valakinek?), ahol a másik egy test, egy lyuk, aminek funkciója van, az, hogy mit érez, mit él át, az ugyan kit érdekel.
Erre érkeztek a kommentek, vélemények és az ítéletek. Lefordítom röviden: a kommentelők nagyon (túlzottan) nagy része szerint a nő volt a hibás, mert minek fekszik össze ilyen gyorsan valakivel. A nő volt a hibás, mert ha elkezdődött a szex, akkor be kell fejezni. A befejezni azt jelenti, hogy a férfi is kielégüljön. Ha fáj a nőnek, vagy meggondolta magát, akkor kussoljon, tűrje, hiszen csak zavarja a másikat az élvezkedésben. A nő az egészet magának köszönheti.
Ha valóban ennyi hatalma lenne egy nőnek, amit ez a rosszindulat áradat feltételez, más világ lenne. Akkor tényleg minden a nőkön múlna, mindenről ők döntenének, és mindenben az ő akaratuk számítana. Persze ez is egy végletes, élhetetlen világ lenne, de sebaj, az online hozzászólások logikája eddig nem terjed már.
Ez a történet a fizikai valóságban történt, nem webes fórumokon vagy chatszobában, de a következményei továbbgyűrűztek és olyan elborzasztó hátteret tárnak fel (már megint!), ami az online térből kúszik elő, de velünk utazik a buszokon, ott ül a munkahelyen, ott van a bulikban, neveli a gyerekeket (a kislányokat is), és szépen hazamegy a családi fészekbe. Arról nem is beszélve, hogy mindez élő, lélegző, gondolkodó(?) emberek agyszüleménye.
Az online véleményalkotás önmagában is veszélyes tudomány. Bárki, bármit odahányhat, név nélkül, arc nélkül és valljuk be következmény nélkül. Vagyis ez utóbbi nem teljesen igaz. A következmény viszont nem a felelősségre vonás vagy a retorzió, finomabb formában egy tükör odatartása (gondolj már bele min ment keresztül a másik!), hanem a közvélekedés. Az a gondolatmassza, ami ilyen reakciókat köp ki magából egy nemi erőszakról olvasva. Az a torz agyi és pszichés kapcsolótábla, ami erre az ingerre gyűlölködni, hibáztatni és kárörvendeni kezd. És persze megmondja a tutit, hogyan és mit kellett volna, hogyan kellett volna. Ki, kivel, hogyan, miként dugjon, és miként is illik, szabad és jó ezt csinálni. Ebben nem az a kétségbeejtő, hogy néhány ostoba, műveletlen, vagy szerencsétlen (gyakran maga is áldozat) így gondolkodik, hanem az arányuk ijesztő. És az is, amit az általuk elképzelt világról üzennek. De ebben a világban idegenek, arctalan, névtelen nők kapják ezt a nyakukba.
Mi történne, ha a gyűlölködők barátnőjével, családtagjával történne ez? Vagy ha mégis megtörténik, jobb, ha hagyja magát, mert „mifelénk ezt így szokták”? És ha a húgával, nővérével, esetleg a kislányával történik ez? Ugyanezt aerőszak hibáztató, megérdemelte, úgy kellett neki, magának kereste hozzáállást kapja a családban, a baráti körben is, aki bajba kerül? Ha pedig abból indulunk ki, hogy az áldozat hibázott, rossz döntést hozott, miért kell még mindezt megalázással és további kegyetlen bánásmóddal tetézni? Ami történt borzalmas, a reakciók viszont még inkább azzá teszik. Hiszen nem megnyugtatást, támogatást, megértést üzennek, hanem az, hogy ez rendben van. Ez jogos, ez jár, és ne is számíts jobbra, ha nő vagy. Beletörődés helyett viszont mondok jobbat! Ha a megalázást és a büntetést, az áldozathibáztatást elkövető nem képes vagy nem akar változni, nem marad más választás, mint messziről elkerülni. Az ilyen hozzáállású embereket káros hoz
záállást képviselnek, és olyan barátokat, társakat, szervezetet, alapítványt kell keresni, ahol megértés, támogatás és elfogadás várja az áldozatot. És ne gondoljuk, hogy ez a maximum, mert ez a minimum.
Ez a primitív és kegyetlen hozzáállás, amit oly sokan magukénak tudnak, helyesnek vélnek, olyan irányba mutat, ahol jobb nem bízni a másikban, és jobb arra számítani, hogy nem, vagy alig kapunk segítséget, megértést a bajban. Biztos vagyok benne, hogy az internet anonimitása és az arctalan, névtelen áldozat dehumanizálása is rátesz még egy lapáttal arra, hogy könnyebb így ítélkezni. Azonban a erőszakhírekben, a történetekben is emberi lények szerepelnek. Akiket bántottak, akiknek fájdalmat okoztak, és akik megsérültek. A legtöbb ítéletmondó pedig maga is áldozat, aki megkapta a körülötte levőktől „a magáét”. Normává vált a bántalmazás, a tűrés és az elfojtás, hogy ne kelljen az agresszorral szembeszállni. Ha pedig a másik oldalon maga is hasonlókat követ el „csak kicsiben” akkor a szembesülés és a lélek mélyén csírázó rossz érzés lecsendesítése a cél.
A gyűlölködés nem hoz megoldást, még ha megkönnyebbülésnek is tetszik egy ilyen kirohanás. A gyűlölet és megvetéshullám pedig terjed. Most már nem csak a környéken, a munkahelyen, élőszóban, hanem az ország bármely pontjára eljut online. Felduzzad, aztán a következő történetig csendben meglapul: a fejekben, a billentyűzetekben.
Ha a bolygó népességének a felét prédának tekintjük, ha az ellenkezés nem más, mint a szemérmeskedés játszmája, ha a nemet mondás csak évődés, („Hiába mondod, hogy nem, én látom a szemeden, hogy akarod!”) akkor a fejekben komoly baj van.
Áldozat bárki lehet, hiszen senki nem úgy indul neki a napjának, hogy ilyen történjen vele. Sokan küzdenek és tesznek azért, hogy ellenpólusa legyen az áldozathibáztatásnak, és felismerjük a bántalmazottak megsegítésének fontosságát. Nem csak önmagunkért és az emberiségbe vetett hitünk miatt. Hanem azért, mert az ismerősök, barátok, családtagok ott vannak körülöttünk. A sajátjaink és másokéi is. Ha bajba kerülnek, várjon rájuk a trauma után a remény, a segítő szándék és a megértés. Várjon rájuk az, amire nekünk magunknak is szükségünk lehet egyszer.
A képek forrása: bbc.com, firstpost.com, wired.com, india.com, dailydot.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Szexualitás
- Találatok: 3817
“Dehogy mutatom meg bárkinek is! A netre? Dehogy teszem fel, mégis mit képzelsz te rólam?!” – Ha ismerős, azért fontos, hogy beszéljünk erről. Ha nem az, akkor pedig azért, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe.
Ha az előző pár mondat férfi hangalámondással jelent meg a fejünkben, akkor sajnos igazunk van. A pornófilmekben kikacsintós viccként gyakran megjelennek ezek a mondatok az utcán felcsípett, szexre rávett „idegen nőkről” készült felvételekkel, képekkel kapcsolatban. Csak az nem a valóság. A színésznő, a kamerázó is tudja, hogy ez valójában nem igaz, az egész jelenet megrendezett.
A bosszúpornó áldozatainak 95%-a nő. A fogalom definíciója az is lehetne, hogy ez egy párkapcsolat, egyéjszakás találkozás vagy bármilyen szexuális képeket, videókat, üzeneteket tartalmazó kapcsolat mélypontja. Emberi és erkölcsi mélypontja. Nem a szakításról, a megcsalásról vagy épp a haragról van itt szó, hanem arról, hogy mindez csakis arra a két emberre tartozik. Ezzel szemben az elégtétel, a megszégyenítés, és a bosszúállás hármasa lengi be az ilyen történeteket. És mindezen nem változtat semmit sem az, hogy az illető milyen ország szülötte, távol él tőlünk vagy sem, és egy hete vagy sok éve készültek a videók vagy a képek. Mindez rágalmazásnak minősül, vagy is a Kúria 2008-as ítélete alapján: „a szexuális szokások, a nemi identitás és az ezek körébe tartozó tények az intim szféra részét képezik, s azoknak nagy nyilvánosság elé tárása a sértett személyiségi jogát, emberi méltóságát sérthetik, ezért alkalmas lehet a becsület csorbítására, s a rágalmazás vétségének megvalósítására”. Mindez pedig elzárással is büntethető, ahogy a precedens ítéletben felfüggesztett börtönbüntetést kapott az elkövető.
Számos oldal foglalkozott azzal, hogy a „csalódott, dühös vagy büszke férfiak” platformot kapjanak ahhoz, hogy meztelen tartalmat tölthessenek fel exükről. Az amerikai Hunter Moore által üzemeltetett oldal volt a leghírhedtebb. Nemcsak a beküldött anyagokat fogadták, de külön hackert foglalkoztattak fiókok, e-mailek feltörésére, hogy fiatal lányok így megszerzett képeivel bővítsék a szégyenteljes kínálatot. Több öngyilkosság is fűződik az oldalhoz, az alapító pedig azzal védekezett letartóztatásakor, hogy aki ismerkedéskor szexi képeket küld magáról az egy ribanc és megérdemli, ha kikerül az oldalra.
Korábban számos tévéadásban szerepelt, ahol azzal érvelt, hogy ez csak vicc, ez a szólásszabadság megnyilvánulása, és aki felkerül az oldalra, az csakis magának köszönheti. A honlap egészen 2013-ig szabályosan működhetett, hiszen az alanyok maguk készítették a képeket vagy beleegyeztek az elkészítésükbe, 18 év alatti szereplő pedig nem került ki. Egy 2013-as törvény mondta ki először, hogy nem csak a titokban készített felvételek, de a mások megalázására, bántására használható intim tartalmú képek továbbadása, terjesztése is bűncselekmény. Hasonló karriert futottak be Kevin Bollaert és Craig Brittain bosszúpornó oldalai is, annyival megfejelve az előzőeket, hogy náluk 2-500 dollár közötti összegért fizetni lehetett a tartalom eltűntetéséért. Boallert 18 év börtönbüntetést kapott 2015-ben, legutolsó nyilatkozata szerint megbánta tettét.
Egy gondolat erejéig lépjünk át a másik oldalra is. Kiderült, hogy megcsalnak, és lehet, hogy évek óta, folyamatosan, hazugságokkal teli mesékkel kábítanak. Vagy „egyszerűen” csak szakítottak veled. Bármi is történt, nincs párkapcsolatod, egyedül maradtál, ami fáj. Megbánás, „hogy lehettem ilyen hülye?” és „az a rohadék” jellegű gondolatok tömkelege lepi el ilyenkor majd mindenki agyát, és egyaránt dühös önmagára és a másikra. A párkapcsolat közös felelősség, de még az egyéjszakás kaland is. A másik viselkedése nem jogosít fel senkit sem arra, hogy a köztük korábban létrejött bizalmat, intimitást bosszúra, megalázásra használja fel. Az igazságtalanságot, vélt vagy valós sérelmeket nehéz lehet megemészteni, de egy megcsalásnál felmerül a megcsalt szerepe, önként vállalt vaksága, üres reményei, vagy épp mindaz az elhanyagolás és a kapcsolat leépülése, amit nem akart vagy tudott észrevenni.
A bosszúpornó és a meztelen képek terjedéséből a Facebook és a többi közösségi oldal sem maradhat ki. A Guardian nemrég megjelent cikke szerint nem is annyira a közösségi oldalakkal van a baj, hanem az úgynevezett gyűjtőoldalakkal. Ezekre bárki beküldhet képeket, videókat, megadva az ex nevét, vagy bármiféle adatot róla. Aztán az oldal látogatói kommentárokkal buzdítják egymást, persze névtelenül, és sokan le is mentik a tartalmakat, így letörölhetetlenné téve azt, hiszen bármikor újra előkerülhet egy számítógép merevlemezéről. Erre a legjobb példa az elmúlt évek Apple felhő-tárhely feltörésével kapcsolatos botrány, ahol hírességek százainak intim, szexuális képei kerültek közkézre, és találhatóak meg a mai napig is. Különös vita alakult ki azzal kapcsolatban is, amikor egy 14 éves lányról készült – mint később kiderült, kizsarolt – meztelen képet a Facebook minden egyes alkalommal törölt ugyan (bizonyos idő eltelte után), azonban nem tiltotta le azt a lehetőséget, hogy az ismét feltöltésre kerüljön. A közösségi oldal bejelentésre vizsgálja meg és távolítja el az ilyen tartalmakat, ami lassú és elégtelen lehet, a most is zajló bírósági ügy új megoldásokat és szabályozást, szigorúbb felelősségre vonást is jelenthet a jövőt tekintve.
Ha bosszúpornóról beszélünk, akkor nem csak arról van szó, ha egy „névtelen” átlagembert ér ilyen inzultus. Ismert eset Emma Holten, a dán újságíró története, akit zsarolni akartak a feltörés útján megszerzett képeivel, de ő a nyilvánosságot választva küzdött meg az őt ért támadással. Egyre több történettel is találkozni, ahol öngyilkosságba menekült a sértett. Például mert azt híresztelték róla, hogy homoszexuális. Zaklatások, piszkálások, mindennapos megszégyenítés volt az osztályrésze és végül nem bírta tovább. Az olasz Tiziana Cantone szeptemberben lett öngyilkos, mert az a szex videó, amit volt barátjának küldött azzal a céllal, hogy megbántsa, több pornó és egyéb oldalra is felkerült a férfi által. Mondhatnánk, hogy a fagyi visszanyalt és jól megérdemelte, ha nem felejtjük el, hogy habár a kezdeményező tett is meglehetősen aljas volt, a rá adott válasz emberéletet követelt, valamint ellehetetlenítette egy ember életét. Van különbség a kettő között. De ebbe a kategóriába tartozik a sztárokról készített lesifotó, a tömegközlekedésen „ügyesen” elkapott dekoltázs, a szoknya alá befotózás vagy a házibuliban készült „részegen rávettük egy kis mókára” féle tartalmak is.
Hol van a megoldás, a bizalom, az emberséges bánásmód, vagy a gerinctelen, gyáva tettek között? Sokan azt mondják az igazi megoldás az, ha sosem készülnek ilyen képek vagy videók. Ez azonban kihagyja az emberi természet azon részét, ahol tetszeni akarunk, meglepetést szereznénk a másiknak, vagy épp feldobnánk, megfűszereznénk a kapcsolatot valami pikánssal. Még olyan kutatást is végeztek, ahol a szexuális tartalmak hatását vizsgálták a párkapcsolati elégedettség tekintetében, az eredmények pedig pozitívak voltak. Marad tehát a bizalom, az online tartalmak felelős használata és a következményekkel kapcsolatos tudatosság.
Minden generációt érint az a kérdés, hogy, mennyire vesszük komolyan az online feltöltött, elküldött képeinket, adatainkat. Kinek, mit küldünk, és annak milyen következményei lehetnek később? Tudatosítani kell, hogy a szeretetéhség, a megfelelés vagy a hiszékenység a digitális világban is veszélyes lehet. Az önvédelem és az egészséges határok, a megérdemelt bizalom pedig sokat segít online és offline is. A jogos bosszú pedig tényleg jogos? Lehetünk dühösek, csalódottak, és az is megesik, hogy egy másik ember csúnyán elbánik velünk. Ennek kétféle tanulsága is van. Az egyik, hogy úgy döntöttük, ahogyan. Ez fájdalmas igazság, mélyen magunkba kell néznünk, ha választ akarunk találni a miértekre, az pedig nemcsak szembesít önmagunkkal, de félelmetes is lehet. A másik pedig a következményekkel való elszámolás és a lelkiismeret. Legyen bármekkora is a csalódás: egy emberéletet nem szabad, hogy megérjen ez a kicsinyes bosszú.
A képek forrása: esquireuk.cdnds.net
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Szexualitás
- Találatok: 2005
Vajon mennyire egyeztethető össze a szex és a barátság? Mindenképpen sérül valaki, vagy megbeszélhető? Az egyik fél úgyis többet akar majd? Őszintén a szexbarátok kapcsolatáról.
A szex és a barátság már önmagában két olyan dolog, ami sokaknál nem fér össze. Megkérdeztem a baráti körömben több embert, és a többségük azt mondta, hogy az igazán mély és tartós barátságnál eszében sem jutott, hogy a másikat szexuális szempontból megnézze, vagy úgy gondoljon rá. Más nézőpont szerint, a szex beletartozhat egy barátságba, mondhatni ilyen téren, testileg is odafigyelnek egymásra. Hasonló indok, hogy legalább olyannal csinálja ilyenkor az ember fia/lánya, akit már régebb óta ismer, akiben azért bízik.
Érdekes kettősség merül fel, miszerint érzelem nélkül szexelnek-e egymással, vagy sem. Egyfelől egy valódi barátság szorosabb kapcsolatot jelent, ami viszont természetes, hogy nem éri el egy párkapcsolat érzelmi szintjét és hőfokát. Ha kizárólag örömszerzésről van szó, ami után nincs érzelmi többlet, párkapcsolati igény egyik fél részéről sem, akkor is kétséges, hogy valóban beszélhetünk-e érzelemmentességről. Általában az a jellemző, hogy a szexualitás érzelmeket vonz, legalább az egyik fél részéről, jellemzőbb, hogy a nő oldaláról.
Az, hogy egy barátságba belefér-e a szex, egymással közös megegyezés kérdése. A motiváció viszont eltérő lehet. Aki érzelmileg többet szeretne, esetleg hajlamos azért beleegyezni, mert úgy véli, a másik így majd többet is akarhat. Vagy olyan okból, hogy a másik iránti érzéseit így is kifejezhesse, boldoggá tehesse azt, akire ő már nem csak barátként gondol. Ha bármelyik fél többet akarna, kérdés, hogy a másiknak tudomása van-e erről, vagy ez esetleg “nyílt titok”. A másik fél is beleegyezhet, hogy legyen közöttük több, és párkapcsolatban gondolkodnak ezután. Lehet, hogy ugyan tud róla a másik, de nincs olyan vágya, hogy ilyen irányban fejlődjön a kapcsolat. Előfordulhat, hogy elköteleződéstől való félelem miatt az egyik fél nagyon erős határokat húz, és ezeket hangoztatva igyekszik egyfelől önmagát mentesíteni azon felelősség alól, hogy ez a baráti szex-kapcsolat többről szólhasson, valamint az alól, hogy a másik igényeit figyelembe kelljen vennie.
Aminek kezdete van, annak vége is?
Az ilyen kapcsolatból való kilépés többféle lehet. Megeshet, hogy mindkét fél megegyezik abban, hogy bár a baráti kapcsolatuk fennmarad, az “extra” részét befejezik. Ilyenkor azért visszaesések előfordulhatnak, és ez is megmutatja, hogy itt sok minden összegabalyodhat. Lehetséges, hogy az egyik fél kezdeményezi a szex beszüntetését. Vagy azért, mert közben párkapcsolati igényeire talált egy másik felet, vagy, mert ő többet szeretett volna annál, minthogy barátságról és szeretkezésről legyen csak szó, de ez nem talált viszonzásra.
Előfordul, hogy a párnacsata abbahagyásának kezdeményezésekor felmerül, hogy anélkül már nem is barátság a kettejük között levő viszony. Rosszabb esetben elárulva érzi magát amiatt, hogy a másik ezt a tevékenységet mással szeretné folytatni. Nárcisztikus viselkedésre hajlamos embereknél egy ilyesfajta szex-visszavonás, megtagadás, egyenlő lehet az egész kapcsolat vagy az egész barátság elárulásával. Előfordulhat az is, hogy időt adnak egymásnak soraik rendezésére, és a barátság megmarad. Emellett – ritkán ugyan, de – még szex is lehet a két fél között.
Mint már írtam, legtöbbször a női fél az, aki érzelmileg jobban bevonódik. Ez abból is fakad, hogy a nők biztonságigénye, elköteleződése szorosabban összefügg a szexualitásukkal. Ők a befogadó fél, és egy esetleges gyermekvállalásnál nagyon sok idejüket és energiájukat fordítják a kihordásra, majd a felnevelésre. Egy férfinak – elvileg – a megtermékenyítés idején kell csak jelen lennie. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiak érzelemmentesek, vagy jobban védve lennének a csalódások ellen. Evolúciós örökségről van szó, ami a mai napig élő és létező dolog. Valamint arról, hogy az általános jellemzők és vonások mellett, minden ember egyéni és egyedi.
Ha valaki egy ilyen kapcsolatba kerül, nem zárja ki, hogy később egy párkapcsolatában egészséges lélekkel tudjon jelen lenni a másik mellett. Fontos odafigyelni arra, hogy az érzelmi leválás megtörténjen, ne maradjanak lezáratlan, tisztázatlan dolgok. Az eseményeket képesek legyenek – akár segítséggel – feldolgozni. Ha a szexuális együttlétek mellett labilis érzelmek, bizonytalanság, ambivalencia jellemezte a kapcsolatot, akkor a jövőbeli kapcsolat érdekében nagyon is fontos, hogy ezeket az élményeket fel tudja dolgozni az illető, és felismerésekkel, tanulságokkal gazdagabban lépjen tovább egy új kapcsolat felé, ne pedig teherként cipelve a múltat.
Mi segíthet egy ilyen helyzet tisztázásakor?
- Az őszinteség az igényekben és abban, mit is jelent mindez. Beleszerethetünk a másikba, reménykedhetünk, hogy a testiséggel érzelmek is járnak, de ha nem kölcsönös, akkor nem szabad erőltetni.
- A távolságtartás nem jelenti a kapcsolat, a barátság végét, de segít rendezni a gondolatainkat és az érzelmi hullámzás is csökken. Ez eltérő időt jelenthet mindenkinél, tartsuk tiszteletben.
- A szex-visszavonás nem gonoszság vagy épp eltaszítás. Ha ilyen gondolatokkal küzdünk, akkor az máshol gyökerezik és a kötődési mintával kapcsolatos problémák is felmerülhetnek.
- A határozott, tiszta kommunikáció és a határok megtartása beláthatóvá és könnyebben elfogadhatóvá teszi a helyzetet.
- Ha zaklatás, fenyegetés, zsarolás merül fel, vagy az egyik fél úgy gondolja neki “jár” valami, akkor jobb megszakítani a kapcsolatot, és ez általában nem csak időleges.
A képek forrása: photo.jellyfields.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Szexualitás
- Találatok: 1532
Vajon rajtunk múlik? Vagy a másikon? Ha már naponta többször úgyis eszünkbe jut a szex, miért ne legyen hasznos is ezen járatni az agyunkat?
Nagyon gyakran halljuk, hogy a minőség a mennyiség felett áll. Ez az élet nagyon sok területére igaz. Táplálkozásunkban igyekszünk igényesen választani az egészséges, tápláló és finom lehetőségek közül. Egy gondosan összeállított edzésterv sokkal hatékonyabb és hatásában is többet segít, mintha túlzásba visszük a mozgást a túlzott lelkesedés égisze alatt. Ahogy a mindennapjainkban, úgy az ebben részt foglaló szexualitás terén is akadnak csiszolni, fejleszteni való pontok. Hasznos, ha a kezdetektől (például egy új kapcsolat) figyelünk erre, mert a megszokott vagy berögződött apróságok könnyen zűrt okozhatnak. (Zűrt?)
Minőség
Sok feladat kezdődik azzal, hogy képzeljünk el egy ideális napot, hetet, életet, kapcsolatot. Itt tulajdonságok, vágyak, igények kerülnek felsorolásra, átgondolásra. Életünk legfontosabb részeivel kapcsolatban rendelkezünk olyan forgatókönyvekkel, amiket vonzónak, kellemesnek tartunk. A szexualitásban alapvetően adunk és kapunk is. Mindkét oldal függ a partnertől is, hiszen beletartozik a másik megismerésének, felfedezésének és megértésének folyamata is. Minél részletesebb és kifinomultabb egy forgatókönyv, annál nagyobb az esélyünk, hogy apróságokban is harmonikussá tudjuk tenni az együttléteket. Tehát beszélgessünk, merjünk mesélni, fantáziálni.
Megszokások
Egy új kapcsolatnál sok, addig megszokott, berögzült dolog kérdőjeleződik vagy változik meg. Ez abból fakad, hogy a másik (mivel másképp tudta, tette eddig) átlépi a határokat, más módon kezel dolgokat és ezáltal új út, irány nyílhat meg. Ez nem feltétlenül igaz minden kapcsolatra vagy helyzetre. A szerelem állapotában az összeolvadás és a „minden jó” érzése tompíthatja az új hatások nagy részét. Hasonlóképp, ha az egyik fél nagyon alárendelődik a másiknak, az újdonságok egyoldalúan vagy egy fél igényeit tekintve jelenhetnek meg, némiképp kizárólagossá téve a hatások forrását. Nem mindenki kísérletező kedvű, van, akit a megszokott és ismert, kedvelt alapok nyugtatnak meg, és ez rendben is van így. Szerencsés, ha mindenki megtalálja a maga egyensúlyát és azokat a kompromisszumokat, amik még ha félelmetesek is kezdetben, de kíváncsiságot és izgalmat is rejtenek magukban.
Igények és vágyak
A szexuális önismeret már jóval serdülőkor előtt elkezdődik. Sok függ a környezettől, a lehetőségektől, a szülői hatásoktól is. A simogatásra, ölelésre való érzékenység, az érzelmi belemerülés, a biztonságérzet, a feloldódás, ellazulás képessége mind mély gyökerekkel rendelkezik. Emellett a testkép-tudatunk is kialakul, mi tetszik, mi nem, mit tudunk változtatni, és mit nem. Az összehasonlítások, az ideálisnak beállított képek, példák is itt kerülnek mérlegre és dől el, mekkora erejük lesz. Önmagunk megismerése testünk felfedezésével is elkezdődik. Mi esik jól? Milyen intenzitással és hol? Gyorsan vagy lassan? Hol ne érjenek hozzám, de mi az, amit órákig is el tudnék viselni? Hol vagyok érzékeny, hol kevésbé? Megannyi kérdés felmerül és a többségükre régóta tudjuk a választ, ne féljünk hát megosztani a másikkal is, hiszen hasonlóan érdekes felfedezőutat jelenthet az ő teste is nekünk.
Összehangolás
- Egy romantikus, meghitt esti program hasonlóképp kellemes élmény lehet, mint egy gyengéd ébresztés.
- Egy apró ajándék elrejtése a másik ruhájában
(pár kedves szó egy cetlin, apró édesség, hétköznapi tárgy szimbólummá alakítása), - közös programok szervezése (akár egy séta vagy teázás),
- dicséretek, bókok és finom érintések,
mind olyan lehetőség, amivel sokat teszünk a kapcsolat ápolásáért, azonban figyelnünk kell arra is, hogy a minőség és főleg a meghittség rovására mehet a túlzott tökéletességre törekvés. Tanulási, fejlődési folyamat minden új helyzet vagy minden új résztvevő megismerése. Vannak, akik érzékenyebbek az újdonságokra, több idő szükséges számukra feloldódni, megbízni vagy ellazulni. Ez is a lényük része, itt sincs jobb vagy rosszabb. Mindez úgyis változni fog idővel. Fontos, hogy nemcsak testileg, de lelkileg, érzelmileg is jó ismerni a másikat. Kompromisszumok keresése és az ilyen megoldások felé haladás nemcsak a kapcsolatot erősíti, de az erőfeszítések is hasznos tanulsággal járnak mindkét fél számára.
A képek forrása: pixabay.com, pexels.com, cdn.skims.gs