- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Párkapcsolat
- Találatok: 2057
Amerikai filmek ezreiben hősszerelmesek indulnak útnak felbőszülten a barátzóna árnyékából. De egyáltalán létezik ilyen?
Ne fussunk bele már az elején abba, hogy de hát kibabrálnak szegény sráccal/lánnyal, mert ő olyan odaadó, a másik pedig ezt nem értékeli. Ez önhitegetés és/vagy kihasználás. Sajnos ilyen rettentően egyszerű a dolog. Ha az egyik oldalról nézem, akkor a kis jelekbe kapaszkodás, a „majd rájön” és a „csak ki kell tartani, ki kell várni” olyan ritkán jön be, hogy talán említésre sem méltó. Vagy alkalmi süketségről is beszélhetünk, hiszen minden olyan információt szűr, tagad az „áldozat” (igen, te is), ami finoman vagy épp arcba mondva is kijelenti, hogy köszönöm, nem. Se párkapcsolatot, se szexet, se semmit. Innen barátságba átlépni nemcsak öngól, de önáltatás is. Ha pedig akár 1%-os esélyt is adsz mindennek, az bőven elegendő arra, hogy benne tartson egy ilyen helyzetben. Mert akkor van rá esély. Lehetséges, és elérhető. Elvileg. Reménykedni csak lehet, nem?
De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy létezik kihasználás és szemét módon manipulálás, hitegetés is. Az érzelmek nemcsak hatalmas hőfokon lángolva vakítanak, de a „rózsaszín szemüveg” is találó szimbólum. Szeretnénk hinni, morzsákba kapaszkodni, ám nemcsak ez a gond, hanem az is, hogy a belátás bizony fájdalmas. Láttam-e ilyen helyzeteket? Persze. Átéltem magam is? Igen. Úgy gondolom, ezen a legtöbben átestek így vagy úgy.
Ha létezne a barátzóna jelenség, akkor viszont a fordítottjának is működnie kellene. Mi is az?
Amikor valamiért valami jár. Igen, jár, mint a boltban. De a barátzóna fordítottja primitív, mert azt mondja, hogy ha én jó fej vagyok, kedves, segítőkész, akkor annak a következménye az kell hogy legyen, hogy párkapcsolatot, szexet kapok. Ha nem, akkor jaj, ó, szegény én, elárultak, rászedtek, mert én bezzeg beleadtam, amit kell, a másik meg nem adja oda az ellenértéket. Mintha beváltható zseton lenne mindez. Összegyűjtöttél tízet, és akkor most jöhet a megérdemelt jutalom. Mindkét oldal szörnyen hangzik, úgyhogy marad az őszinteség, a gerinc és az, hogy nem szórakozunk a másikkal, és magunkat se alázzuk meg. Nem tetszhetünk mindenkinek, de a napjainkat, éveinket inkább olyannal töltsük, akinek igen, ne a remény vagy egy illúzió csapdájában. És ki tudja, az igazság olyan kapukat is megnyithat, amik előtte zártnak tűntek.
A képek forrása: newlovetimes.com, dicasprofissionaisdorh.blogspot.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Párkapcsolat
- Találatok: 1223
Gyakran gondoljuk azt, hogy a szexualitás egy ösztönöktől fűtött program, ami mindenki fejében ugyanúgy fut. A férfi nem tud uralkodni magán, a nő jól kitervelt céllal érkezik mindebbe. Tévedések, félreértések övezik a témát, pedig többek vagyunk, mint ösztönlények!
Értelemmel lehet uralkodni az indulatok és ösztönök lázadása fölött – egy bizonyos határig. S ez a határ nem is olyan alacsony, mint általában hiszik. – Márai Sándor
Divatos manapság az evolúciót mint varázsszót használni, ha a férfiak szexuális viselkedése kerül terítékre. Nemcsak az kap értő bólintást, hogy „a férfi arra van ösztönei alapján programozva, hogy lehetőleg minél többfelé elszórja a magvait”, de néhol még alibiként is használták, mint magyarázatot. Ha ösztönökről beszélünk, az életösztön és a fajfenntartó ösztön a két legfontosabb, hiszen alapesetben senki nem akar meghalni, és a fennmaradást a szaporodás biztosítja. Viszont sem a nő, sem a férfi nem állat, ami/aki az évezredek alatt kicsit okosabb lett és némi kultúrát szedett magára, ha már ott járt. Létezik erkölcs, morál, lelkiismeret (hát még a furdalás!), a következmények elemzése, önuralom is a világon.
Felelőtlenség azt kijelenteni, hogy: „A biztonság a legfontosabb a kapcsolatban, ennek kell alárendelni mindent.”.
Ez is egy gyakran károsnak bizonyuló tévhit ebben az értelmezésben. A túlzott biztonságra törekvés elnyomhatja az egyik fél igényeit, vágyait. Az akaratát végül semmisnek veszi, és lassan szellemmé válik a kapcsolatban. Egy háttérbe szürkült ember a párkapcsolatban az így elért biztonságért cserébe rengeteg mindent feladott, önmagát is beleértve. A helyzet igazi tragikuma az, hogy az egymás felé forduló tiszta kommunikáció, a törődés, a kölcsönösségre törekvés ugyanezt az eredményt hozhatja egy kapcsolatban, de itt nincs szükség áldozatra. Lehet választani és mérlegelni.
Létezik fajfenntartó ösztön, de attól a vélekedéstől a legjobb eltekinteni, hogy csupán ösztönvezérelt, fejlettebb állatok vagyunk. A gondolkodás, a mérlegelés, a belátás és a tanulás mind olyan eszközök, amik nem véletlen, hogy ugrásszerű fejlődést tettek lehetővé az emberiség történetében. Az ösztönei vezérelte férfi ugyanolyan káros tévhit vagy védekezés, mint a biztos fészekre (értsd: anyagi biztonságra) hajtó nő, és nemcsak a gondolkodásunkat minősíti, de mindkét felet lenézi és megalázza.
Egy kapcsolat, legyen szó házasságról, együttélésről, családról vagy barátságról, munkahelyről, időt, energiát és odafigyelést igényel. Az elhanyagolt képességeink, tudásunk, izmaink és egyéb testrészeink ugyanúgy sorvadni kezdenek, mint egy kapcsolat.
És mi a mi saját felelősségünk?
Az, hogy miként vagyunk jelen az adott helyzetben: mennyire vagyunk képesek vállalni a vágyainkat, igényeinket, és ezeket hogyan vagyunk képesek kommunikálni, kifejezni. A másik fél helyett nem fogunk tudni lépni egyet, megvédeni sem vagyunk képesek mindentől, sőt a túlféltés vagy a “ketrecben tartás” a tapasztalatoktól és a fejlődés lehetőségétől is “megóvja” a másikat. Nem mindig könnyű egyensúlyt találni, ahogy a konfliktusok és a krízisek is katalizátorai lehetnek az egyéni és a közös fejlődésnek egyaránt. Kettőn áll a vásár, szoktuk mondani, és ezen semmilyen technika vagy furfang nem változtat.
Mi a helyzet azzal a felvetéssel, hogy a másfelé kacsingatás és a pornónézés normális viselkedés és egy párkapcsolatban törvényszerű?
Mindkét felet érik ingerek, látnak szépet, csinosat, jóképűt és kívánatosat is, ez eddig természetes. A pár tagjain múlik, hogy ez bántja-e a másikat, megengedett-e erről beszélni, zavart okoz a kapcsolatban vagy sem. A pornónézés olyan, mint mézesüveget nyalogatni kívülről? Egy magányos vagy tartósabban egymástól távol levő párnál előfordulhat, hogy ilyen pótszerhez nyúlnak, ahogy az önkielégítés alapvetően egy párkapcsolatban is megmaradhat, akár a közös szexuális együttlétek kiegészítője is lehet. Jó szót ejteni arról is, hogy a pornófilmek rengeteg illúziót használnak annak érdekében, hogy még „jobb” legyen a produkció. A méretek, a teljesítmény, a tempó, a kinek mi a jó kérdése tele van ilyen félreérthető és eltanulható helyzettel, ami nagyon káros lehet a szexuális életre. Ötlet merítésére, közös örömszerzésre használható mindkét eszköz, ha fűszerezni akarja a pár a nemi életét.
Fontos részlet az is, hogy a szexualitás a nőknél azért is hangsúlyosabb és mélyebb kötődést igénylő folyamat, mivel részükről egy gyermekvállalás nagyon komoly testi és lelki „befektetés”, hiszen 9 hónapig nemcsak burkot és védelmet adnak a fejlődő magzatnak, de ennek minden terhét is viselniük kell testileg és lelkileg is.
A kapcsolat folyamatosan igényli az egyensúlyt, a benne élők érdekében. A végletek felé mozdulás vagy nehezen tolerálhatóvá válik egy idő után, vagy fenntarthatatlanná. Nem könnyű a közelség és a távolság egyensúlyban tartása, a romantika és a szenvedély ötvözése. A közös és az egyéni élmények megélése, a bizalom és a szeretet elfogadása és adása mindkét fél felelőssége, és döntés, belátás, tudatos akarat kérdése, ösztönök ide vagy oda.
A képek forrása: mgayle.com, mgayle.com, mgayle.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Párkapcsolat
- Találatok: 1234
Jobb egyedül, mint megalkuvásból olyan kapcsolatban élni, amiben nem vagyunk boldogok? Igaz. Viszont egy párkapcsolat minőségén sokféleképp lehet javítani. Ha azt érezzük, hogy sosem lesz párunk, az azt jelenti, hogy 70 évesen egy tucat macskával fogjuk megosztani a lakásunk? Megmosolyogtató gondolat, mégis van alapja, ha azt nézzük, milyen félelmetes a magányosság érzése.
Torzítások?
Kognitív torzításoknak hívják az olyan gondolatokat, vélekedéseket, amelyek olyasmit feltételeznek, ami alaptalan vagy hibás. A fekete-fehér (dichotóm) gondolkodásra példa, hogy ha egyvalaki visszautasított, akkor nem vagyok szerethető. Ha nem hívott fel egy barátom, akkor már nem is vagyok fontos neki. Túláltalánosításról beszélünk, amikor egyetlen tényezőből, történésből a teljes életünkre, képességeink összességére vonunk le következtetést. Nem sikerült egy vizsgám, tehát semmi keresnivalóm az egyetemen. Nem tetszem XY-nak, tehát semmi szerethető nincs bennem. Végül érdemes megemlíteni a korai (önkényes) következtetést is, ami jövendőmondások (nincs párom = sosem lesz) vagy gondolatolvasások (ásít = unalmasnak tart) formájában jelenik meg. Sok ilyen és egyéb torzítás előfordulhat gondolataink között, ezért jó tudni róluk, és tudatosan nyakon csípni őket, mielőtt automatizmusként válaszokká válnának a fontos kérdésekben.
Szerelemtől szeretetig
A válasz annyiban sem egyszerű, hogy túl sok minden játszik szerepet abban, hogy miként keresünk párt magunk mellé. A szerelem nem kikényszeríthető, viszont az tévhit, hogy szerelem nélkül nem maradhat fenn a kapcsolat. Egyfelől a szerelem érzése 0,5-től 3 évig képes rózsaszín ködben tartani a kapcsolatot. Ennek elmúltával, de ebből táplálkozva kap hangsúlyt és lép helyébe a kötődés, a szeretet, a megbecsülés, az elfogadás, ami stabil alapot ad két ember viszonyához. Az agyunk nem képes kémiailag végtelenül szerelmet „gyártani”, és mivel a szerelem állapota irracionális, nem is lenne jó (se fizikailag, se szociálisan), ha évtizedekig tartana. Nagyon sok mindenben befolyásolja ugyanis ítéletalkotásunkat, preferenciáinkat és gondolkodásunkat. Jól hangzik, hogy „mindenkit szeretünk”, és alapvetően optimistábban látjuk a dolgokat, jobb a hangulatunk, de árnyoldalai is lehetnek. Csökken a szociális aktivitásunk, elszigetelhet más kapcsolatoktól, a logikus döntésekben zavart okozhat, vagy tévesen mérünk fel olyan helyzeteket, ahol az érzelmek torzított képet mutatnak, de igényeinket, vágyainkat is elnyomhatja, hiszen a másik öröme prioritást élvez.
Falak, gátak, árkok
Első lépésként az akadályt is meg lehet vizsgálni. Túl magas a mérce? Félünk attól, hogy intim közelségbe kerüljön velünk a másik ember? Van esetleg fel nem dolgozott csalódás? Olyan prekoncepció, hogy minden férfi/nő rossz vagy a szándékaik nem tisztességesek? Lehet, hogy sok negatív példa bátortalanít el, de önértékelési probléma is előfordulhat, hogy nem lennénk elég jók úgy, ahogy vagyunk, vagyis: „Kinek kellene egy ilyen?”. Lehet, egyszerűen nem olyan közegben mozgunk, ahonnan megfelelő tulajdonságú ember kerülhetne az utunkba? Nem teszünk aktívan azért, hogy ismerkedhessünk másokkal? Mindenre van kifogás? Nincs mindenre válasz, de lehet, hogy az, aki a problémával küzd már sejti hol akadhatott el a megoldásban.
Az egyéniség problematikája
Még mindig nem vagyunk válaszközelben, nemcsak azért, mert ahány ember, annyiféle válaszunk lenne, hanem mert a folyamat nagy része bensőnkben zajlik, és külső szemlélőként komoly felkészültséget jelent ezek átlátása. Az általános megközelítés közös tapasztalatból ered, benne vannak a saját tapasztalatok és a világról alkotott véleményünk szűrője is. Rengeteg forrás ajánlja, hogy legyünk nyitottak, fogadjuk el magunkat, sugározzunk önbizalmat, szabaduljunk meg előítéleteinktől, és minden megoldódik. Szép lista, nem igaz? A hogyanra már kevesebb javaslat, módszer van. Az egyéniségre pedig, ami az évek alatt kialakult csak hellyel-közzel akaszthatók rá a sablonok, amik “minden bajra orvosságot jelentenek”.
Vizsgáljuk meg, mit gondolunk a problémáról, a másik nemről, önmagunkról, a magányról, és kezdésként ezekből szűrjünk le egy irányt, amiben változás szükséges. Ezért fontos, hogy egyénre szabottként kezeljünk egy ilyen problémát. A szakember a belső akadályok lebontásához ad segítséget, de a lépéseket az teszi meg, akinek az életéről szó van, hiszen Ő a főszereplő.
A képek forrása: deviantart.net, vixensjourneytolife.files.wordpres.com, oknation.net/blog, unsplash.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Párkapcsolat
- Találatok: 1858
Vegyük egy háromszög szereplőit, és gondoljunk bele abba, hogy mennyire másképpen jelennek meg a történetben, mégis milyen sok szállal kötődnek egymáshoz. A megcsalást követő lebukás mindig hatalmas vihart kavar, ahol a szőnyeg alá söprik, ott érzelmekről már régóta szó sincsen, érdekekről annál inkább. Egy olyan helyzetben, ahol ilyen horderejű dolog kerül napvilágra, minden résztvevő sérül.
A megcsaló szégyellheti magát, vagy dühös lehet a felfedezés miatt. A megcsalt tehetetlen, meglepett, és árulás áldozata lett. A harmadik szereplő gyakran komoly veszteségekkel kell hogy számoljon, hiszen elveszítheti a partnerét és – ha ismeri mindkét felet, akkor – komoly barátságok, munkakapcsolatok érhetnek csúnya véget. Lehet, hogy a megcsalás adja meg az utolsó lökést ahhoz, hogy végleg felszámolódjon a párkapcsolat, és előfordul, hogy pont egy ilyen krízis során újul meg két ember viszonya, mondhatni érzelmi tűzön és vízen át.
A harmadik fél sokszor kénytelen szembesülni azzal, hogy pótszer volt csak, nem önmagáért kellett, hanem hiánypótlóként vett részt a kapcsolatban, és ez azt a kérdést is felveti, hogy mire tartja magát, mit keresett egy ilyen helyzetben, miben reménykedett? Persze előfordul, hogy a harmadik „nyer” és új párkapcsolat alakul ki az egymásra találásból. Viszont több mint elgondolkodtató, hogy aki a másik háta mögött ilyesmibe keveredik és gyorsan vált, máskor, hasonló könnyedséggel mikor teszi ezt meg újra? Ez nem mondható általános érvényűnek, de a megcsalást mint a megoldásra és a megküzdésre használt módszert partnerváltáskor is visszük magunkkal. A tisztességes rendezés, a kommunikáció milyensége, a problémák kezelése az új helyzetben is elő fog kerülni előbb vagy utóbb.
A megcsalás nemtől független, leginkább a módszerekben és az okokban lehet különbségeket találni. Sajnos meglehetősen gyakori az a beállított és hangoztatott szerep, hogy a férfi az elégtelen „kiszolgálás” mellett “jogosan” lép félre, míg a nő, alárendelt szereplőként inkább vállalja a megaláztatást és az esetlegesen neki nem tetsző szerepeket, csak hogy megtartsa a párját és a biztonság illúziójában maradjon. Ez egyfelől érzelmekre képtelen, ostoba ösztönlénynek mutatja be az egyik felet, másfelől dependens és körmeszakadtáig kapaszkodó szerencsétlennek a másikat. Ez a legkevésbé sem hízelgő kép azt akarja sugallni, hogy a legjobb, legügyesebb férfinak és a legszebb, legodaadóbb nőnek is számolnia kell a megcsalással, ami emberi mivoltunkból fakadóan igaz is, hiszen egy kapcsolat két emberen múlik; az egyik hiába „tökéletes”, ha a másiknak hiányérzete van.
Ez nem jelenti azt, hogy a másik a hibás; a háttérben húzódó ok nem megfelelő családi mintákat, megoldatlan, szőnyeg alá söpört lelki sérüléseket, elégtelen megküzdési metódusokat jelent inkább.
Ezek – a fizikai testhez hasonlítva – gyógyíthatóak, foglalkozni kell velük, mert nemcsak a hatásuk marad meg, de a „csomag” is gyűlik, amit magunkkal cipelünk. Ez nem olyasmi, amit kinő vagy átlép az ember, és ahogy egy rosszul összeforrt csont, ennek is maradandó hatása lesz az egész életünkre, ha nem törődünk vele. Fontos azt is hozzátenni, hogy mind a nőnek, mind a férfinak lehetnek vágyai, lehet elégedetlen, és ezekre jó, ha megoldást keresnek. A másik megalázása, a hazugság pillanatnyi megoldást nyújthat, de több bajt jelent, még akkor is, ha nem bukik le senki. Azt a megoldást ugyanis, ami működik, hajlamosak vagyunk megtartani, racionalizálni és előszeretettel alkalmazzuk újra meg újra.
Egy hazugságban élő ember nemcsak a partnereit bántja, de önmagát is egy éretlen, fejletlen szerepben tartja.
Az elégedetlenség, az „ennyi belefér” vagy az „úgysem derül ki”, valamint az „ez nem is az” mind olyan racionalizálás, amivel a felelősséget, az érett kommunikációt és azt a szembenézést hárítjuk el, hogy valami nagyon nem stimmel bennünk vagy a kapcsolatunkban.
Amit sokszor elfelejtünk, az az a tény, hogy a megcsalás egy döntés következménye. Tudatos döntésé, amit mindenki önmaga hoz meg, vagy utasít el. Ilyesmi nem történik meg „csak úgy”, nem botlunk bele, arra ébredve, hogy megcsaltuk a másikat, miközben passzív szemlélőként, netán elszenvedőként voltunk csak jelen. Aki akar, talál lehetőségeket, munkahelyen, koncerten, buliban, az interneten, ahogy arra is, hogy elkerülje, a helyén kezelje az ilyen helyzeteket. És ez nem könnyű.
Eltérő a vélekedés arról is, hogy mi számít megcsalásnak. Egy pillantás, egy beszélgetés pikáns témákkal fűszerezve, internetes szexchat, fizikai kontaktus, ami lehet csók vagy tényleges szex a másikkal. Egyfelől a fantázia végtelen, és a gondolatok szabadságát még nem korlátozza semmi – ami ott megtörténik, az akár elég is lehet. Találkoztam már olyannal is, hogy egy harmadikkal való szexuális kapcsolat létesítése is belefért, hiszen az nem érzelmi alapon történt, az érzelmi szeretkezés és kölcsönösség a párkapcsolaton belül maradt, így megcsalás se történt a felek szerint. Az biztos, hogy vérmérséklet, döntés kérdése ez is. A lényeg, hogy bármilyen elhatározás is szülessen ez ügyben, azt a pár közösen hozza meg és fogadja el.
Mi történik akkor, ha a közös döntés helyett egy ember hozza meg azt, saját érdekeit szem előtt tartva? Valljuk be, ez a gyakoribb eset. Óvatosan kell megfogalmazni, amikor arról van szó, hogy mik egy lebukás előnyei a kapcsolatra nézve. Egyfelől természetesen ott van maga a krízis, ami jó esetben feloldásra vár, és a történtek tanulsága, miszerint ez így nem működik tovább. Másfelől a megcsalás lehetőséget teremt a hibák felismerésére, a kapcsolat alapjainak átgondolására, vagy annak kiderítésére, hogy hol is csúszott el a közösen felépített élet ezen része. A lezárás, a miértek és a kapcsolat tanulságainak megkeresése is olyan út lehet, amiből gazdagabban lép tovább az, aki hajlandó szembenézni azzal, miért és miként jutott idáig a kapcsolata. Az egyéni önismeret nemcsak a felelősséget, az addigi kapcsolatok mintáit, de az életünk más részeit is figyelembe véve segít a feldolgozásban és a fejlődésben. A párterápia és a kommunikációs terápia is hasonló kérdésekre keresi a választ, de csak akkor van értelme, ha mindkét fél hajlandó egy közös célért tenni és dolgozni. Önmagán, egymáson és egymásért.
A képek forrása: menshealth.hu, le360.mam, redbookmag.com, huffingtonpos.com