- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Párkapcsolat
- Találatok: 2156
A párkapcsolat témájára ezernyi kérdést, választ, valamint nehéz sóhajokat kapunk legtöbbször. Kinek tetszem? Kit keresek magam mellé? Ez most azt jelenti, hogy…? Ennyi kérdés után már érezhető, hogy a téma súlya még ma is nehézségeket okoz. Nemcsak önbizalomról, visszautasítástól való félelemről van itt szó, hanem arról is, hogy mi van a fejünkben mindezzel kapcsolatban. Odamenjek? Megszólíthatom? Zavarom? Csak udvarias, amúgy nem is érdeklem? Az újabb sor kérdés is csak növeli a kezdeti káoszt, és ha tovább gondolkodunk a témán, minden bizonnyal még megannyi kérdőjelet találhatunk.
Ha belegondolunk, minden képességünk megvan ahhoz, hogy jelezzük, ha tetszik nekünk valaki. Beszélhetünk vele akár élőben, akár online. A testbeszéd is árulkodó lehet, a mosolygás, a szemébe nézés, a tekintet elkapása, elpirulás, az, hogy közelebb engedjük a személyes terünkbe azt, aki szimpatikus. Mégis mitől ilyen nehéz, ha ennyire egyszerű?
Az információ átadásánál elindul egy folyamat. A forrás jelekkel, szavakkal, mozdulatokkal közölni szeretne valamit, a fogadó pedig dekódolja a jeleket, átengedi a saját szűrőjén, majd jelentéstartalmat kapcsol hozzá. Ez kevésbé bonyolultan azt jelenti, hogy az adó és a vevő kommunikál. A végeredmény pedig az egyértelműtől a bizonytalanig bármi lehet. Akár teljes értetlenség is. Gyakran hallani azt, hogy az egyik fél úgy gondolja, teljesen érthető, tiszta és pontos jeleket ad, míg a másik bizonytalanul pislog azt fejtegetve, mit is akar ezzel mondani a másik.
Az egyértelműség nem azon fog múlni, hogy mi hogyan gondoljuk, mennyire látható, vagy érthető az, amit jelzünk. Magának az üzenetnek kell olyannak lennie, ami nem hagy kétséget. Utalások, barokkos körmondatok, sejtető, finomkodó, cikornyás logikával átitatott összefüggések övezik azt az utat, amelyben jó, ha kitalálójuk nem téved el. Érdekes szójátékba botlunk az „egyértelmű” szó elolvasásakor. Pont az ellentéte mindannak, amiről előtte szó volt.
„Mit veszíthetsz, ha megpróbálod? Legrosszabb esetben ugyanott tartasz, mint most!” Az általános (ál)bölcsességeknél a probléma pontosan a nevükből fakad. Általános, vagyis az apró részletekre nem terjedhet ki, nem vehet figyelembe túl sok körülményt. „Álsága” azért fontos, mert habár első hallásra jónak, használhatónak tűnik, utánagondolva már nem hisszük ugyanezt.
A veszteség az esetleges visszautasítás. Annak a tudatosítása és konkrét bizonyítéka, hogy esetleg nem kellünk, nem vagyunk elég vonzóak vagy kívánatosak a másik számára. Popper Péter beszélt többször arról, hogy az emberi psziché a visszautasítást viseli a legrosszabbul. Azt az érzést, hogy nincs számára ott hely, felesleges. Sok igazság van ebben a gondolatban, de azért akad, ami megóvhat mindettől. Ha őszintén vállalni és közölni tudjuk, hogy tetszik a másik, hogy felkeltette az érdeklődésünket, az sok olyan helyzetet megelőzhet, ahol találgatni, fantáziálni vagy reménykedni kell. Nyilvánvaló jelek is vannak, nemcsak kölcsönös vonzalom tekintetében, de a kimenetellel kapcsolatban is. Az érdeklődés hiánya, a másik társaságának hanyagolása, az érdekből megkeresés is beszédes. A beszélgetések elhalása, az üzenetek, kezdeményezések elhanyagolása sem arról árulkodik, hogy a másik számára fontos a kezdeményező.
A legrosszabb helyzet talán az, amikor félreértések, fantáziák kusza szövevényében igyekszünk kitalálni azt, hogy mire is számíthatunk. Ezért viszont mi is felelősek vagyunk, mert nem törekszünk tisztázásra, vagy egyszerűen csak nem akarjuk, merjük meglátni a beszédes jeleket. Azonban ott vannak, hiszen a kommunikációban nemcsak üzenettel, de annak a hiányával is részt vehetünk, és jelezhetünk. Felelősek vagyunk mindazért, ami velünk történik, mert megvan az erőnk ahhoz, hogy a végére járjunk annak, ami zavar, vagy amit nem értünk. Mit veszíthetünk? Leginkább az illúzióinkat.
A képek forrása: wallpaper-gallery.net, hbc333.com, deviantart.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Párkapcsolat
- Találatok: 2698
A párkapcsolat két ember közös erőfeszítéseinek eredménye. Vannak kritikus pontok, és ezek mindenkit érintenek, vagy így, vagy úgy. Te vajon mennyire tudsz helytállni ezekben?
Természetes, hogy vannak céljaink, álmaink, és ezekért jó esetben teszünk is. Az álmodozás nem feltétlenül az élet megrontója, de, ha annyiban hagyjuk, akkor egy idő után teherré válik és a beteljesítetlenség, a keserűség forrása lesz. Életünk több színtéren játszódik egyszerre. Van az egyén, akinek van egy hivatása, családja, párkapcsolata, baráti köre, hobbija, szabadidős tevékenysége, pihenőideje. A sorrend, a fontosság és a rászánt idő változhat, a keret mégis ugyanannyi marad mindig, hiszen 24 órát kapunk egy nap mindannyian. Mivel töltjük? Kivel töltjük?
Fejleszd önmagad, legyél egészséges, legyél sikeres, törődj a családoddal, ápold a barátágaid, építsd és fejleszd a párkapcsolatod/házasságod, neveld a gyermeke(i)d, gondoskodj az állatokról, fejlődj a karrieredben, pihend ki magad, művelődj és kulturálódj. Hosszú a lista, mégis így vagy úgy, törekszünk rá, hogy minden területen megfeleljünk mások, jobb esetben a saját igényeinknek. Az jogos kérdés, hogy jut-e mindenre idő, erőforrás, egyáltalán belefér-e egy életbe mindez? A válasz rajtunk múlik, mert vannak alapvető törvényszerűségek, amik figyelmeztetnek és segítenek minket.
A mérleg nyelvéhez hasonlat az egyik ilyen; ha valamire időt szánunk, az a többitől fog elvenni. De valóban igaz ez? Nem teljesen, hiszen az összefüggések tekintetében nagyon sok van az életünk különböző pontjai között úgy is, hogy nem konkrétan az adott részével foglalkozunk éppen. Ha időt töltünk a barátainkkal, az feltölt és kikapcsol, ami által egészségünk, hangulatunk és közérzetünk jobb lesz, tehát életünk más területein is egy boldogabb ember fog jelen lenni.
Sokat dolgozunk, és ez anyagi alapot, biztonságot adhat, esetleg lehetőséget olyan közös programok megszervezéséhez, amikre amúgy nem lenne forrásunk. Közös érdeklődés, hobbi vagy programok is kettő az egyben működnek, hiszen nemcsak a kapcsolatunkat, de a jóllétünket is fejleszti, jobbá teszi. Amíg az egyik félnek elfoglaltsága van, a másik olyasmibe foghat, ami őt érdekli, de esetleg a másikat nem, vagy pihenésre is fordíthatja ezt az időt, de akár elintéznivalókra is, hogy később így idő szabaduljon fel kettejük számára.
Kommunikáció – Nem mindegy mit és hogyan
Alapgondolat, hogy ha örömet okoz a másik, akkor erről ő is tudjon. Ha bánatot, arról is. Gondolatolvasás helyett („Ha igazán szeretnél, kitaláltad volna/tudnád.”) gondoljuk át, fogalmazzuk meg, ígéreteknél legyünk következetesek (magunk felé is!). Sokszor tűnik úgy, hogy egy kötéltáncos ügyességére van szükség az egyensúlyozásnál, de néhány dolog sokat segíthet ebben is.
A kommunikáció minden kapcsolatnak fontos alapja, és apróságok is hatalmas változást hozhatnak. A pozitív pszichológia egyik fontos kutatása kimutatta, hogy egy ideális kapcsolatban a dicséretek, bókok, elismerések és a kritikák aránya 5 az 1-hez. Ezt persze senki sem számolja a hétköznapokban így, de az arány mindenképpen beszédes. Az is fontos, hogy egy kritikát vagy meglátást, problémát hogyan közlünk a másikkal. Ha csak azt kommunikáljuk, hogy mi a probléma, vagy mi a helyzet („Sokat fogok dolgozni, leadás van a cégnél, nem lesz időm rád, értsd meg.”), akkor egy nagyon fontos részt hagyunk ki.
Mire figyeljünk?
Az előző mondatot példaként véve: „Sokat fogok dolgozni, leadás van a cégnél ebben a hónapban, nem lesz időm rád, de utána már nyugodtabb lesz a tempó, és szeretném, ha akkor több időt töltenénk együtt, addig a türelmed szeretném kérni.” A másikra odafigyelő, a másikat figyelembe vevő és a két emberben gondolkodó hozzáállás az, ami nagyon sokat javít a kommunikációnkon.
„Úgy látom felszedtél pár kilót, kezdhetnél magaddal valamit.” Itt is átadtuk a lényegi információt, mossuk kezeinket, a másik oldja meg, ahogyan akarja. A támogatás, a segítő szándék egy ilyen helyzetben nagyon fontos, fussunk neki újra ennek a mondatnak: „Úgy látom felszedtél pár kilót, ez az egészségednek sem tesz jót, és szerintem te sem érzed jól magad így. Találjunk ki együtt valamit, hogy többet mozogjunk, és gondoljuk át mit és mennyit eszünk. Ha van még ötleted ezzel kapcsolatban, szívesen meghallgatlak.”
Ezért fontosak az arányok és az, hogy a jogos és reális kritikát is annak a szellemében fogalmazzuk meg, hogy nem bántani akarjuk a másikat, hanem segíteni, megoldani a helyzetet és feszültség helyett arra felhasználni mindezt, hogy építse, javítsa a kapcsolatunkat.
Intimitás – Együtt egymásért
Fontos a közös minőségi idő, ha egy kapcsolatról van szó. Ez nem az egymás mellett élést, az elintéznivalókat, vagy a reggeli/esti köszönést és két puszit jelenti. Attól minőségi és közös idő, hogy megadják a módját. Nem kell itt sem világmegváltó dolgokra gondolni. Egy esti beszélgetés egy pohár borral is elég, kivel mi történt aznap, a héten. Kinek milyen örömei, bosszúságai voltak/vannak. Hasonlóan egyszerű, és mégis az egész napot, hetet mosolygóssá teheti egy kézzel írott kis üzenet, egy apró figyelmesség, egy kis ajándék, amit mi magunk is elkészíthetünk kreativitásunkat felhasználva.
A programok megszervezése és az ezekre szánt (mennyivel másképp hangzik, az „erre szakított”) idő is olyasmi, aminek meg kell, hogy találjuk a helyét és a módját. Mindenkinek az életében fontos a családja, a baráti köre, főleg ha közös ismerősökről van szó, és a szociális élet is életünk egyik fontos része és pillére. Mégis sokan összetévesztik a közös, társas programokat azzal, amit a pár egymásra szán.
Ott kettesben vannak, együtt töltik az idő legtöbb részét, és ahogy a romantikus andalgás és a kacér összebújás is furán venné ki magát egy családi ebéd közben, úgy itt sincsen helye a baráti körnek és a szülőknek, testvéreknek sem. A kapcsolat elmélyítéséhez szükség van ilyen együttlétekre. Lehet szó egy kellemes sétáról, együtt főzésről, kirándulásról, filmnézésről, nyaralásról, a lényeg azon van, hogy mindkét fél örömét lelje az ottlétben és egymásban.
A közös tervezés során a pár mindkét tagja elmondhatja igényeit, elképzeléseit. Már maga a keresés, tervezés, útvonal, látnivalók megszervezése is lehet közös feladat vagy munkamegosztás attól függően, ki miben jártasabb. A „csomag” darabjait együtt rakják össze, és ahogy lassan összeáll a kép, már az előkészületek is közös programmá, játékká fejődtek, mindkét fél érdeklődésével, erőfeszítéseivel kísérve.
Szexualitás – Egy ágyban
Egy kapcsolat két ember lehetősége, hogy fejlődjön, tapasztaljon, adjon és kapjon. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy mindannyian egyedi életúttal rendelkezünk, és a tapasztalataink, életeseményeink életünk minden pontjára hatással vannak. Az egyik legérzékenyebb pont a nemi életünk, amiben a gyermekkor felfedezései, a serdülőkor kíváncsisága, az első élmények ugyanúgy beletartoznak, mint az esetleges traumák, szorongások, gátló hatások.
Alapvető eltérések lehetnek két ember között szexuális étvágyban, tapasztaltságban vagy merészségben, aktivitásban is. Ilyen esetekben az igények közelíthetőek, kompromisszumok születhetnek, de ne gondoljuk, hogy ez mindig így van. Vannak tabuk, az egyik fél számára taszító fantáziák, vagy olyan félelmek, amelyeknél az erőltetés és a kompromisszum is több kárt okoz, mint hasznot. Meg lehet vizsgálni ezek hátterét, oldható is sok esetben, de ez sem általános.
Ahogyan emberként egyediek vagyunk, úgy a szexualitáshoz való viszonyunk és gondolataink is eltérőek. A másik kedvéért, azért, hogy neki jó legyen, „érezze, hogy szeretem” indok mögött több félelem lapul, mint szeretet. Az másik elvesztésének réme, az értéktelenség érzése nagyon gyakran megjelenik a hálószobában. Másik oldalról nézve a helyzetet, ha a fókusz csakis a testiségen, az ágybéli teljesítményen, a mennyiségen, a gyakoriságon van, az is eltávolodásba, elhidegülésbe torkollhat hamar. Ilyenkor gyakori sérelem, hogy az adott fél nemi szervei tűnnek csak fontosnak a kapcsolatban, az érzelmek kifejezése, a közös egyéb téren átélt élmények, mintha lényegtelenné váltak volna. Fontos megállni és átgondolni, miként tölthetjük fel ismét értékkel a kapcsolat egészét, amivel harmóniában a szeretkezések is természetes részévé, az egység és az összeolvadás megélésének színhelyévé válhatnak ismét.
A bizalom, a türelem és a kommunikáció nemcsak az adott színtéren segíti és fejleszti a kapcsolatot, de kihatással van a többi területére is. A kapcsolatnak megannyi kritikusan fontos pontja van, és ha az egyik túl nagy figyelmet kap, vagy elhanyagoljuk, úgy az egyensúly rovására fog menni hosszú távon. Itt sem a tökéletességre törekvés a lényeg, hanem az, hogy a problémákat meg tudjuk beszélni, a félelmeket kifejezzük, és ebben támogatást tudjunk kérni és kapni.
Komoly krízisekből, múltból származó lelki sérülésekből is fel tudunk állni, előnyünkre fordítva mindazt, ami történt. A legrosszabb, amit tehetünk, ha beletörődünk, mozdulatlanná válunk, legyintünk, miközben egy apró változás már hatással lenne sok másra is, kaleidoszkópként változtatva az összkép mintáján. Ez az oka annak, hogy sokszor halljuk, hogy rajtunk (is) múlik. Ezért hozza egyik változás maga után a többit, bármilyen előjellel is történjen, és ezért hozzuk meg a döntést, hogy változunk. A döntés után pedig a cselekvésé a szerep immár. Döntünk és lépünk végre?
A képek forrása: servingjoy.com, pexels.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Párkapcsolat
- Találatok: 2558
Amikor az emberi pszichét és sérülékenységet forintban akarjuk mérni, örülnék, ha egy pillanatra mindenki összevonná a szemöldökét. A lélek kilóra is megvehető?
Nem kell dühösnek lenni, elég gondolkodni is. A legújabb társkereső oldal fiatal nőket (és férfiakat) keres, akik gáláns lovagra, „támogatóra” vágynak. Ezzel a mondattal még meg lehetne úszni a dolgot. Valójában azonban luxust, kényelmet, pénzt kapsz a testedért és a kényeim, vágyaim kiszolgálásáért. Lehet, hogy igazából nem vágynak rá, de rákényszerülnek, vagy úgy érzik, ez a kiút. Csereüzlet, ahol mindenki jól jár.
A rabszolgaságot már nem lehetne eladni, úgyhogy most megvesszük a szolgát jó pénzért, és jól tartjuk. Persze csak az, aki megteheti. És azt, aki hajlandó rá. A szabadság és az önrendelkezés ugye csodálatos dolog. A következményt majd zsebre tesszük, ahogy a húszezreseket, a hétvégi wellnesst, az étteremben vacsorázást és a hajón koktélkortyolgatást.
Kitartott legyél, ne csóró! – üzeni a Puncs nevű oldal, persze nem ezekkel a szavakkal. Azt már sokkal finomabban teszi hozzá, hogy fizikailag is legyél vonzó, hiszen akárkinek nem nyílnak meg a kapuk, ez nem a Máltai Szeretetszolgálat. De a politikai korrektség nevében egy szava se lehet senkinek, hiszen fiatal férfiak is jelentkezhetnek, ahogy tehetős hölgyek is kereshetnek maguknak szabadidő partnert.
Tehát miénk a szabadság és igazából mindenki azt tesz az életével, amit akar, nem igaz?
A következmények is az övéi lesznek, minek akar bárki is beledumálni ebbe? Még az is lehet, féltékeny lettem, hogy engem senki nem vinne el a két szép szememért és egyéb fizikai tulajdonságaimért luxusnyaralásra. Még ha kapnék is ajánlatot, az ára nem tetszene. Vagy nem vagyok elég kétségbeesett, és túl jó dolgom van? Vagy ez a nőket érinti igazán? Ugródeszka és lehetőség? Minden jel szerint, a kérdésekre számos igenlő válasz és érv létezik. Viszont, akit külső mérce és különféle centik, méretek alapján vásárolnak meg, mindig lecserélhető lesz és eldobható. Lesz másik, jobb vagy még jobb. Az elhasznált zsebkendő esete.
Úgy gondolom bármilyen tudatosan, bármilyen érzelemmentesen vagy épp „okosan” is megy ebbe bele bárki, a végén akkor is ott várja az, hogy lecserélhető árucikk, „beszélő eszköz” volt csak. Sok ilyen élményt semmilyen nyaralás vagy bankszámla sem fog tudni elmosni. Ha alaptermészetté nem is válik (dehogynem), akkor is másként tekint a világra, az emberekre, a kapcsolatokra ezentúl. És ez, ahelyett hogy idővel elkopna, beivódik, beépül. Túlontúl mélyre.
A képek forrása: atbreak.com, whstatic.com
- Részletek
- Írta: Villányi Gergő
- Kategória: Párkapcsolat
- Találatok: 2184
Aminek kezdete van, annak vége is van; szól az ősi bölcsesség. Ez valóban így van, bármire is gondoljunk, de egy párkapcsolatnak lehet egy újabb kezdete, aztán pedig egy még újabb. Felmerül a kérdés, hogy ez vajon tényleg egy újabb kezdet, vagy az, amit a végének láttunk, az valójában mégsem volt az? Ha az a kérdés, hogy megpróbáljuk-e még egyszer, akkor ugyanazt folytatjuk-e vagy sem? Az újrakezdésről megoszlanak a vélemények. Ez érthető is, hiszen egy szétválás komoly önvizsgálatra és belátásra is késztetheti a feleket. Így sok hiba és sérelem kerül a felszínre, amit ha képesek rendezni, akkor valóban másként kezdenek neki a közös jövőnek. Ha viszont nem történik változás, a muszáj és a megszokottság rántja vissza a párt ismét egy kapcsolatba, ott ismét elő fog kerülni a „lecke”. Belefektetett energia nélkül nincsen eredmény sem, és ezt sokszor nem fizikai téren kell egy kapcsolatba invesztálni, ezért megéri a lélek rezdüléseire is érzékennyé válni.
Egy párkapcsolat alapvetően kompromisszumokból épül fel. A hónapokon, éveken át tartó összecsiszolódás általában meghozza a gyümölcsét, a pár kevés konfliktussal és súrlódások nélkül éli egymás mellett az életét. A figyelem és a tisztelet mellett fontos az empátia és a rugalmasság is, valamint hogy a szeretetteljes közegben egyenrangú félként létezzen mindkét fél.
Mindenkinek vannak gyengéi és erősségei, ezekkel jó, ha tisztában van, és hasonlóképp hasznos, ha a párkapcsolaton belül a másikat is ismeri ilyen téren. Ez nem azt jelenti, hogy nem fejlődhet a másik és mindig segítségre szorul, de ettől még a feladatok vagy akár a munka megosztásának is egyik alapja lehet ez. Az összezördülések a legjobb kapcsolatban is előfordulhatnak, mégis sokan megijednek, ha előáll egy ilyen helyzet. Felborul az egyensúly pillanatnyilag, és ez ismeretlen terep vagy félelmetes újdonság lehet. Mégis, ez pont azokat a képességeket teszi próbára, amiket a pár az egymás mellett élés közben együtt fejlesztett ki és tanult meg.
Az, hogy mikor kezd hanyatlani egy párkapcsolat, sokszor alig látható. A kezdeti jelek apróságnak tűnnek, épp rohanni kell, elfelejtődik az egész, és amúgy sem olyan komoly ez, hogy foglalkozzunk vele. Ez sokszor igaz, apróságokon valóban nem érdemes drámázni, de a sok kicsi bizony sokra megy. Lényeges, hogy egyszeri vagy ismétlődő problémáról van-e szó. Egy-egy morcosan odavetett szó vagy sértés nem kellemes, de sokszor akaratlanul is előfordul egy stresszesebb nap vagy hét után. Ha viszont visszatérő és egyre nehezen tolerálható dologról van szó, akkor már jogosan szólal meg a vészcsengő a fejben.
Az elhidegülés leggyakoribb okai a szakirodalom szerint abban keresendők, hogy nem szakítunk időt egymásra, az érzelmek egyfajta automatizmussá alakulnak át (magától értetődővé válik a kapcsolat és benne a másik fél is), és a kommunikáció mennyisége és minősége leromlik a két fél között.
Sokszor hasonlítják a párkapcsolat ápolását a kertészkedéshez, és ez nem véletlen. A növénynek is vannak igényei; ha csak ímmel-ámmal, rendszertelenül kapja meg, akkor a termés vagy a virág is ehhez hasonló lesz. Persze mindent a kertész sem pótolhat, a nap sugarait nem ő irányítja, de árnyékkal, vagy eső híján öntözéssel megadhat olyasmit, amire a növénynek nagy szüksége van, és amiért hálás lesz. A viszonzás pedig az édes gyümölcs, az illatos, színes virág és megannyi más, kellemes kertbéli csoda. A lelkiismeretes „kertész” egy időben gondoskodik a másikról, önmagáról és a kapcsolatról. Bármennyire is nehéz a munkával és feladatokkal teli hét, jó, ha egy gondolat erejéig ez is eszünkbe jut. A sok kicsi jó értelemben is sokra megy.
A képek forrása: haimchar.files.wordpress.com, parablevisions.com